1. RÉSZ TÉMÁJA: Határaink építése és korlátaink meghaladása

Mátrai Vanda – szakértő coach, önismereti tréner, zarándok – egy önismereti folyamaton vezet téged végig gondolatébresztő szempontokkal, példákkal, gyakorlatokkal, így lépésről-lépésre megérted az összefüggéseket, a miérteket a saját életedre vonatkozóan.

1. VIDEÓ:

Amiről szó lesz a videóban: Vannak vargabetűink, elakadásaink? Félünk megtenni a lépéseinket? Vannak belső sémáink, hiedelmeink? Érdemes lenne tisztázni, mi van a határaidon belül és kívül? Néha érdemes gyakorolni a nemet mondás képességét. Ehhez szükséges a megfelelő önbecsülés. Fontos, hogy építsünk a határainkat, hogy tudjunk önazonosak maradni és az értékrendünk szerint megnyilvánulni. Fontos megkülönböztetni a határainkat a korlátainktól. Ezek hogyan szolgálnak minket? Foglalkozunk azzal is, hogy a határaink stabilizálásával, kiépítésével hogyan tudjuk a korlátainkat meghaladni. 

Megnézzük, hogy mi az, amin nem tudunk változtatni az életünkben. Mi az, amit meg lehet változtatni? Hogyan tudunk a legbelsőbb énünkhöz, a bennünk lévő Istenhez kapcsolódni? Tudnunk kell, hogy a határaink nem falak, hanem jelző rendszerek, amelyek megmutatják, mi az, amivel dolgom van és mivel nincs. 

***

2. VIDEÓ:

Amiről szó lesz a videóban: A második videóban azt vizsgáljuk meg: Miért fontosak a határaink? Mik lehetnek a határaink? Hogyan alakulnak ki? Milyen dolgok vannak a határainkon belül? Vajon, jogos-e ha határt szabok valaminek? Lehet-e elutasítani, nemet mondani valakire vagy valamire? Mit jelent az, ha a határainkat képviseljük? Miért tartozunk felelősséggel és miért nem? Hogyan tudunk kiállni magunkért? Mi van akkor, ha nincsenek határaink?

---

 

2. RÉSZ TÉMÁJA: A jó és a rossz döntéseink megkülönböztetése

Azaz, hogyan tudjuk megkülönböztetni saját elképzeléseinket Isten akaratától?

3 jezsuita szerzetes vall önmagunk és Isten akaratának megismeréséről, a jó döntésekről és a megkülönböztetés ajándékáról.

 

Csendet teremteni az életemben  

Forrai Tamás jezsuita atyával beszélgettem a jó döntések meghozataláról, a kudarcról. Gyakorlati példákkal segít abban, miként tudok figyelni, csendet teremteni magamban, hogy észrevegyem Isten vezetését a mindennapjaimban.  

– Honnan tudom, hogy jó úton vagyok, jó döntést hozok?  

– Érdekes emberi tapasztalat, hogy amikor növekedünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy valami lényeges dolog formálódik az életünkben. Ez persze nem egy sima autópályán való haladáskor történik, hanem a rázós úton. A megtorpanások, a zökkenők, az akadályok, a kudarcok fontos szerepet játszanak az életünkben. Lehetőséget adnak a tovább jutáshoz, jó vagy rossz irányba terelhetnek. 

Nézzük például Szent Ignácot, akinek az életében radikális megtérés történt. A karrierje elején álló lovag a spanyol-francia háborúban be akarja bizonyítja, milyen nagy hős és általa elnyerje választott hölgye szívét. Álmait keresztbe töri súlyos lábsérülése. Innen veszi kezdetét az egy évig tartó keresési folyamat. Ágyúgolyó effektusnak hívjuk az olyan történéseket, melyek teljesen megváltoztatják az életünk addigi menetét.

A lábsérülés általi kudarc szembesíti Ignácot azzal, hogy különbség van az ő és az Isten akarata között. Ahogy ő szeretne boldog lenni és ahogy Isten akarná őt boldoggá tenni.  

A kérdés az, mi történik igazán a kudarcot követően? Hogyan tudok valamit tenni ebben a kudarcban? Hogyan ismerhetem fel, mi segíthet? Ignácot az ágyhoz kötöttség, a lelassulás segítette.

Mindaz, ami a felgyorsult világunkkal szembe megy, segít lelassítani, csendet találni, az jó irányba visz. A figyelem és a csend segít felismeri az apró jeleket.  

A kérdés: tudok-e figyelni, csendet teremteni az életemben. Mikor jutok el oda, hogy elkezdek figyelni? Először is, nehezen ugyan, de csendet teremtek magam körül. Gyakran előfordul, hogy az imában is mondom-mondom a magamét és nem állok meg figyelni arra, hogy Isten mond-e valamit.

Itt jön a tudatosság! Akarjam, hogy vezessen az Úr. Hogyan? Ha felteszem a kérdést Istennek, ne én válaszoljam meg.

Figyeljek a jelekre, melyeket érezhetek mindenben: a teremtett világban, a körülöttem élő emberekben, a kapcsolataimban végbemenő változásokban, és mindezek hatnak a belső folyamataimra is. Egyszóval figyelek arra, hogyan hatnak rám a külső események és ezekben miként keresem tudatosan, kitartóan az utamat. Merre vezet az Isten? Figyelek magamra, a másikra, és Istenre.  

– Varga László kaposvári püspöktől olvastam egy ide illő gondolatot: az odafigyelés magamban történő megteremtését segíti, ha megkérdezem – akár kis dolgoknál is – a napi teendőim közepette, hogy „Uram, ezt most jól gondolom? Te mit tennél ebben a helyzetben?” “Ha így döntök, az jó lenne?” A mindennapi egyszerű tevékenységeimbe, döntéseimbe is bevonom az Istent. Megkérdezem és figyelek. Hiszek abban, ha megvan a figyelem, akkor szinte észrevétlenül vezethet az Isten. 

– Felteszem a kérdést: Mi a figyelem ellentéte? Amikor nincs figyelem, csak sodródok az eseményekkel, nem tudom utolérni magamat, nem követem, hogy mit miért csinálok.

Ezt az állapotot a következő módon szűntethetem meg és érhetem el a figyelmet: mikor vége a napom egy eseményének, egy munkának, találkozásnak, akkor egy pillanatra álljak meg, és tegyem fel azt a kérdést: „Hol volt ebben Isten?”

Például egy beszélgetésben ott volt Isten Lelke, mert mi nyitottak voltunk egymásra, vagy tudtam figyelni a társamra. Fontos: megállni egy pillanatra, és gondoljam végig, mi történt az elmúlt eseményben, és hogyan érzem most magam. Érzem-e azt, hogy ebben Isten erősített, vezet, inspirál? Ha igen, akkor köszönjem meg, ha nem, akkor sajnálkozom. Ez egy mini examen. Majd tekintsek az előttem álló következő feladatra. Mielőtt abba belekezdek, mondjak el egy rövid imát. Kérem az Urat, hogy vezessen, legyen velem. Mindez pár másodpercet igényel.

Ha mindezt be tudom gyakorolni, akkor nem folynak szét a dolgaim, hanem lesz eleje és vége. Mit jelent az, hogy Krisztus nevében kezdek neki a tevékenységeimnek? Szimbolikusan Rá bízom magam, a mindennapjaimat.  

Azt érzem, hogy jó pár lépés volt a saját életemben is, amelyeket „aha” élmények sorozatának tekintek. Mit jelent ez? Észrevenni azt, hogy már ráléptem egy útra, ami jó, nem kell tőle megijedni, és tudok benne döntést hozni. Egy „aha” élmény érzése: ez jó, én ezt akarom. Isten megmutatta, hogy velem van, tudom tenni a dolgomat, akkor mondjam is ki rá, hogy akarom. Jönnek a jó tapasztalatok, amiket vajon észreveszek-e, és kimondom-e, akarok-e ezzel élni?
Mindez az összeszedettségemet erősíti. Egyfajta szüntelen imádság. Az odafigyelésem, a röpimák, jelenlétem tudatosítása, olyan kiegyensúlyozottságot, Istenre fókuszálást adnak, hogy ez magával hozza a ráhagyatkozást az Ő vezetésére. Folyamatosan visszatekintve a napjaimra, heteimre, egyre inkább látom, hogy van értelme az életemnek. Jó úton járok, mert nem csupán a saját fejem után megyek, hanem Isten „keze vezet”.  

Ez mindannyiunk számára a hétköznapi, keresztény életben egy járható és tanulható út. Ez azt jelenti, ha napközben meg tudok állni, figyelek az eseményekre, benne volt-e Isten, akkor az esti nagyobb megállásnál egymás mellé teszem a napom fontosabb tapasztalásait, és keresem ezekben, hol érintett meg Isten szerető közelsége. Ha ezt a vizsgálódást napról napra megteszem, akkor sokkal könnyebb lesz az úton maradni, észrevenni a jeleket, figyelmesebbé válok. Napközben 1-2 percre, esténként 10-15 percre, hétvégén 1-2 órára megállni, amikor az utamat keresem. Hétvégén keressem fel a természetet, sétáljak, és ott gondoljam végig a hetemet. Ez az út egy egységes Isten kereséshez és megtaláláshoz vezet el.  

– Mit jelent a megtérés? 

– Azt gondoljuk, ha valaki megkérdezi tőlünk, megtértünk-e, az bizonyára csak szektás lehet! Katolikus ilyet nem kérdez. Pedig ez baj! Azt gondolom, ez nem magától értetődő. A vasárnapi templomba járás nem egyenlő a megtéréssel. A megtérés nem más, mint a vasárnap és vasárnap közötti időben is ott vagyok Istennel. Nem csak heti egy órát próbálok több-kevesebb sikerrel eltölteni Isten jelenlétében, és figyelni a pap papolására, hanem a hétköznapokban is.

Amikor azt a vágyat tapasztalom meg, hogy szeretném Isten jelenlétét az életem minden pillanatában. Adok egy prioritást Istennek, szeretném, hogy az életem része legyen. A megtérésemnek kell, hogy legyen egy látható jele a külvilág számára. Ahogy élek, ahogy kapcsolódok másokhoz. Elkezdem követni Jézust, és ezzel nem a saját utamat járom. Mi áll ezzel szemben? A saját, önfejű vezetésem. Mint az önvezető autók, melyek ne legyenek a mi példáink.

Mi történik akkor, ha a saját elképzeléseimet követem, amikor magam körül forgok? Az, hogy tudom, mi az én utam, ezért nem kell meghallgatnom Istent. Formálissá válik a kérdés: “Uram, merre menjek?” Azt tapasztalom, hogy saját erőből építkezem és nem Isten erejéből. Ezek világos jelei annak, hogy nem vagyok megtért. Amikor erőltetek valamit, és ha kudarc ér, azt érzem, a világ gonoszkodik felettem, megsértett engem. Pedig csak saját vágyamból cselekedtem. Megtérés az, amikor érzékelem a különbséget, tudok dönteni újra és újra Jézus követése mellett. Isten követésének vágya átszövi a mindennapjaimat, ráhagyatkozom.  

Nemes Ödön SJ atyának volt egy visszatérő kifejezése, a “SZÖSZ”: “Szabadon, Örömmel, Szeretettel”! Ezek a jelei annak, amikor megtért úton vagy, amikor az életedet, a döntéseidet le tudod ezekkel az alapvető tapasztalatokkal írni.  

---

Munkafüzet (elektronikus, letölthető) – megvalósítandó gyakorlatokkal.

Hasznos felismerésekhez juttat ez a 6 oldalas munkafüzet, amely tele van gyakorlatokkal, amelyek érdemes megcsinálnod, amikor van egy kis szabadidőd.
Érdemes velük foglalkoznod, mert támogatnak téged a belső utadon.

Itt nézheted meg, töltheted le a munkafüzetet »

***

Meditáció – meghallgatható 20 perces hanganyag zenével és tennivalókkal

Hogyan találkozhatsz a benned élő gyermekkel? Ezen visz végig Vanda egy 20 perces meditáció formájában, amely egy rendkívül különleges élményt fog jelenteni számodra. 

Itt hallgathatod meg a meditációt – kattints a hangjegyes ikonra: 

---

 

Mit érzel most?

Mit tanultál a videókból, a jezsuita atya gondolataiból? Mit indított el benned? Mi az, ami megvilágosodott számodra? Milyen cselekvésre indít? Milyen elhatározás született meg benned?

Örülök, ha megosztod gondolataidat!