Ma van a betegek világnapja.

Mindannyian botladozó emberek vagyunk, akik lépten-nyomon elesünk, hibázunk, újra és újra megbetegszünk testileg és lelkileg is. Ezért vágyunk szinte minden nap testi-lelki gyógyulásra, mert tudjuk, hogy egészséges testben és egészséges lélekkel jó élni.

Egyúttal azt is tudjuk, hogy önerőből nem mindig vagyunk képesek gyógyulni. Szükségünk van a kegyelemre, Isten kegyelmére! Ha elég erős a hitünk, felfedezzük, hogy minden kegyelem az életünkben!

Prófétai látomásában Ezekiel egy a templom oldalánál előtörő vízforrást szemlélt, amely egyre áradóbb lett, és olyan termékenyítő erővel rendelkezett, hogy nyomában mindenütt élet fakadt (vö.: Ez 47,9). Még a holt tenger is egészséges lesz ettől a víztől, benépesedik halakkal, a körülötte lévő pusztát pedig mindenfajta fa borítja.
A látomás azt a hatékony, termékenyítő és éltető kegyelmet jelképezi, mely Krisztus átvert oldalából tör elő, hogy megtisztítson, megszenteljen és gyógyítson minket.

Ugye érezted már – amikor gyógyulásra volt szükséged – milyen tehetetlen is az ember?

Kegyelem nélkül az ember olyan elhagyatottnak érzi magát és kilátástalannak látja az életét. Amikor pedig megérint a kegyelem, kivirul benned az élet és elindulsz a gyógyulás felé.

 

A mai lelki napon kérjük Isten kegyelmét a testi vagy a lelki gyógyulásunkhoz

Helyezkedjünk Isten jelenlétébe!
Jézus csendben, és anélkül, hogy látnám, mindig várja, hogy a szívembe jöjjön. Beengedem. Végtelen erőt és szeretetet hoz magával. Töltsön el öröm a jelenlétében!
„Istenem, Teremtőm, légy ma közel hozzám. Lelkem sóvárog jelenléted után.”

Isten velem van, mi több, Isten bennem van, életet ad nekem. Mikor felé fordítom gondolataimat, békére lelek, és jól érzem magam.

Gyakorlat:
Isten szerető jelenlétében visszafejtem az elmúlt napot vagy az elmúlt hetet (ezt gyakorolhatod hosszabb idővel is, pl. hónap év). Onnan, ahol most vagyok, elindulok visszafelé, óráról órára (napról-napra). Hálával begyűjtök mindent, ami jó volt, ami fényt adott. Megállok az árnyékosabb részeknél, hogy megértsem üzenetüket, és gyógyulást, bátorítást, megbocsátást kérek feldolgozásukhoz.
Uram, segíts, hogy mindig figyeljek a fontos dolgokra az életben. Törődjem a körülöttem élőkkel. Keressem jelenlétedet azokban, akikkel találkozozok.

„Nagyon kevesen fogják fel, mivé tudná tenni őket Isten, ha átadnák Neki magukat, s hagynák, hogy az Ő kegyelme formálja őket.” (Loyolai Szent Ignác)

Kérem Isten kegyelmét, hogy teljesen át tudjam adni magam szeretetének!

 

Most Jézus néhány gyógyítását elmélkedjük át közösen, keresve, mit akar mondani nekem most az Úr, hogyan akar engem is gyógyítani

Jeruzsálembe menet Szamária és Galilea határa mentén vitt az útja. Amikor az egyik faluba betért, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak és jó hangosan kérték: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Rájuk emelte tekintetét, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, és emelt hangon dicsőítette az Istent, s arcra borulva hálát adott neki. Ez szamáriai volt. Jézus megkérdezte: „Nem tízen voltak, akik megtisztultak? Hát a kilenc hol maradt? Nem akadt más, csak ez az idegen, aki visszajött volna, hogy dicsőítse az Istent?” Aztán hozzá fordult: „Állj fel és menj! A hited meggyógyított.” (Lk 17, 11-19)

GONDOLAT:

Milyen érdekes, hogy a 10 leprás nem azonnal gyógyult meg. Jézus nem ígért nekik semmit, csak azt kérte tőlük, hogy menjenek és mutassák meg magukat. Amikor Isten akaratát teszik, közben megtörténik a csoda…

Amikor Isten akaratát teszem, Rá figyelve a belső hang szerint cselekszem, még a legnehezebb pillanatokban is Isten testi-lelki gyógyulást tud adni.

A leprások úgy örültek a gyógyulásnak, hogy megfeledkeztek a nagyobb örömről, arról, hogy csodálatos, meg nem érdemelt ajándékban részesültek. Hagyok időt magamnak, hogy számba vegyem a kapott áldásokat – még a legnehezebb időszakokban is kapunk áldásokat -, és hálát adjak értük. Mi volna, ha a bajok idején inkább az áldásokra fókuszálnánk. Talán elviselhetőbb lenne a teher, illetve nem is tehernek fognánk fel.

„Hited meggyógyított”, mondja Jézus a szamaritánusnak. Megköszönöm Istennek a hit ajándékát, ami segít szembenéznem az élet szenvedéseivel, ellentmondásaival. Kérem az Úr Jézust, erősítse hitemet.

—–

Ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét. (Mk 3, 1-6)

GONDOLAT:

A történetben szereplő beteg ember keze béna, de a szíve nyitott volt Jézus felé. A többiek egészségesek voltak, de keményszívűek. A szív keménysége, a vonakodás, hogy észrevegyék és átérezzék más szenvedését „felbosszantotta” Jézust. A Megváltónk azért jött, hogy megkeresse, ami elveszett, meggyógyítsa azt, ami beteg. 

Vigyem küzdelmeimet, szenvedéseimet Jézus elé imámban,és hagyjam, hogy megérintse megkeményedett szívem. Ehhez szükség van a szívem nyitottságára!

Tárjam az Úr elé alázattal minden bajomat, félelmemet, szomorúságomat, reményvesztettségemet, és legyek nyitott mindarra, amit tenni akar velem!

—–

Jézus folytatta útját. Utánament két vak, ezt kiáltozva: „Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Amikor a házba érkezett, a vakok bementek hozzá. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom tenni?” „Igen, Uram!” – felelték. Erre megérintette a szemüket, és így szólt: „Legyen hitetek szerint!” Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken. (Mt 9, 27-31)

GONDOLAT:

Fontos, hogy akarjunk valamit elérni, akarjunk gyógyulni, akarjunk megváltozni. Ha lemondóan beletörődünk a helyzetünkbe, akkor a testi-lelki gyötrelmem nem fog a javamra válni, hanem  fájdalmasan fogom cipelni. Fedezzem fel, mire akar megtanítani a betegségemmel az Úr! Lehet, hogy ezt nem könnyű megtalálni. Sokat kell imádkozni érte, ugyanis Jézus is akar velem valamit. Neki is van szándéka a bajommal.
Ez a két akarat találkozhat, mint az evangéliumi vakok esetében. Hitük és vágyuk Jézushoz vitte őket. A testi-lelki gyógyulás vágya is Krisztushoz tud engem közelebb vinni. Kövessem a vágyaimat, és törekedjek rá, hogy összhangba kerüljenek Jézus vágyaival.

Melyek a legmélyebb vágyaim? Imádkozom, hogy felfogjam Jézus velem kapcsolatos akaratát, tudva, hogy vakságom ebben akadály lehet, és először attól kell, hogy megszabadítson.

—–

Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak, s Jézus fölment Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy fürdő, amelynek héberül Beteszda volt a neve. Öt oszlopcsarnoka volt, nagyon sok beteg feküdt bennük: vakok, sánták, bénák. De volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendeje szenvedett. Amikor Jézus meglátta, amint ott feküdt, s megtudta, hogy már régóta beteg, megkérdezte tőle: „Meg akarsz gyógyulni?” „Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem.” Erre Jézus azt mondta neki: „Kelj föl, fogd az ágyadat és menj!” Az ember azon nyomban meggyógyult, fölvette ágyát és elindult. Aznap épp szombat volt. Ezért a zsidók rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van, nem szabad vinned az ágyadat.” Így felelt nekik: „Aki meggyógyított, az mondta: Fogd ágyadat és menj!” Erre megkérdezték tőle: „Ki volt az az ember, aki azt mondta neked: Fogd (ágyadat) és menj?!” A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy ki volt, mert Jézus az odasereglett népsokaság miatt elment onnét. Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: „Nézd, meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, nehogy még nagyobb baj érjen.” Erre az ember elment és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus gyógyította meg. A zsidók üldözték Jézust, amiért szombaton gyógyított. (Jn 5,1-3a.5-16)

Ismét tanúi vagyunk egy gyógyításnak. A templom közelében Jézus régóta betegségben szenvedő emberekkel találkozik. Ők a szegények és bénák, akiket a templombeliek kirekesztenek. A források mellett várakoznak a templomnál, és ez a harminckilenc éve beteg ember talán már fel is adta a reményt. Gyakran történik velünk is hasonló, amikor úgy érezzük, hogy nem tudunk változtatni dolgokon, és már az Urat sem tudjuk kérni, hogy segítsen.

Jézus soha senkit és semmit sem tart megváltoztathatatlannak. Mélységesen tisztel minket, és hiszi, hogy mindig tudunk növekedni a szabadságban és a hitben. Az ima segít, hogy szabaddá váljunk a bajainktól, megkötöttségeinktől és az Úr szeretetének, gyógyító erejének szabadságában éljünk.

—–

Megosztok veled egy imádságot:

Egyedül és tele félelemmel

 Uram, tele vagyok félelemmel
és egyedül érzem magam –
olyan egyedül, mint soha korábban.
Tudom,
hogy mások gondolnak rám,
örülök, ha valaki meglátogat.

Mégis:
Úgy érzem egy áthatolhatatlan és láthatatlan fal vesz körül,
a biztató szavak se jutnak rajta át,
még az oly jó szándékú mondatok se érnek el a szívemig.
Senki sem léphet oda be, ahol én egyedül vagyok magammal.

Egyedül a félelmemmel.
Egyedül a fájdalmammal.
Egyedül a kérdéseimmel
és borús gondolataimmal.
Uram, az ima is nehéz,
az Ég is zárva előttem.

Jézusom, néha rád gondolok,
amikor te egyedül voltál, amikor féltél.
Amikor elhagyottságodban kiáltottál.
Ilyenkor tudom: te itt vagy velem,
és én nem vagyok egyedül.
Ahol senki sincs,
ott találok rád.

(Reinhard Abeln és Anton Kner – forrás: ujvarosonline.hu)

***

Kedves Klubtag!
Imádkozzunk azokért a betegkért ma, akik otthon vagy kórházban testi bajokkal küszködnek! Imádkozzunk azokért is, akik lelki megpróbáltatásokkal küzdenek és lelki fájdalmaik vannak!
imádkozzunk saját magunkért is, hogy szüntelenül vágyjunk a gyógyulásra és felismerjük Isten gyógyító erejét és kegyelmét.

Mert minden kegyelem!
Minden baj és betegség a kegyelem eszköze lehet számunkra, ha hiszünk benne!

***

EBBŐL A LELKI NAPBÓL, MI AZ, AMI LEGINKÁBB MEGÉRINTETT?
A HOZZÁSZÓLÁSOKNÁL ÍRD BE NYUGODTAN IMASZÁNDÉKODAT, IMAKÉRÉSEDET, HOGY KÖNYÖRÖGNI TUDJUNK EGYMÁSÉRT!