Gabriella és családja viszontagságos története
Egy életből két élet?
Testvérem rokona 10 nappal előbb fogant, mint én. Nagy dilemmában volt, mert már 2 nagy gyereke és férje nem szerette volna az új babát. Próbálták lebeszélni az anyát a gyerek vállalásától. Testvéremhez fordult tanácsért. Ő próbálta rábeszélni a baba megtartására és elmondta, hogy én is most várom a harmadikat, és egyébként az ötödik császárra készülök. Ez kedves rokonunknak elég volt a döntéshez. Azt mondta:
– Ha Gabi ezt így vállalja, akkor én min gondolkozom?
Így mentettünk meg egy életet amellett, hogy szinte semmit sem tettem a magam részéről, csak éltem az életem. Ez csodálatos! Számomra egy nagy kegyelem volt ezt megélni!
Rokonunk gyermeke megfiatalította szüleit. Hat éves korában már országos tornászbajnok lett. (Vajon hány tehetséget, zsenit hagyott ez a nemzet elveszni?)
Egy másik megdöbbentő esemény édesanyámmal történt. Három hónap múlva elmondtam neki, hogy várjuk a 3. gyermekünket. Mikor megtudta, hogy mikor fogantam, akkor tudatosult benne, hogy Ő a saját unokáját adoptálta, hiszen ugyanakkor kezdett el imádkozni egy ismeretlen magzat életéért. Ez számára nagyon nehéz volt, mert tudta, hogy én az életemmel játszom, és nagyon féltett engem. Azt mondta, hogy sokkal nehezebb volt ebben a tudatban imádkozni a magzat életéért.
Imahadjárat indult azért, hogy lányunk legyen. Újra Pio atyához és szent Ritához fohászkodtunk. Kérésünk teljesült!
Istenem a Te útjaid kifürkészhetetlenek! A kegyelmek gazdag tárházát ontod ránk! Mivel érdemeltük ezt ki?
Életre szóló döntés
A terhesség alatt nem volt semmi gond. Orvosom minden hónapban prédikációval nyaggatott, hogy most már végérvényesen köttessem el a petevezetékemet. Nagyon várta a válaszomat. Andrással sokat gondolkoztunk, kikértük papok tanácsát is. Többféle véleményt hallottunk, de tudtuk, akárhogy döntünk is két rossz közül választhatunk. Én nagyon nem akartam az elkötést, de nem mertem másként dönteni, hiszen nemcsak az én életem forgott kockán, hanem a magzaté is. Emellett ott volt még ráadásnak a genetikai kockázat is. Nem beszélve arról, hogy a már megszületett gyerekeink élete is a kezünkben van. Na és András? Nekem a férjemmel együtt három életről kell gondoskodnom. Andrásnak is szüksége van rám. Kockára tehetem-e ezt a négy életet (velem együtt öt életet) egy bizonytalan új életért? Bizonyára nem. Józanésszel ezt be kellett látni!
Hogy Andrásban mik zajlottak le, bele sem merek gondolni. Nagyon tudta leplezni aggodalmát, de neki sem lehetett könnyű. Talán nem kell ecsetelnem milyen húsbavágó közös döntésünk volt az, hogy elköttetem magam annak ellenére, hogy nem vagyunk híve ennek az eljárásnak. Nem tehettük azonban ki magunkat annak, hogy csupán egyházilag megengedett természetes védekezéssel éljünk tovább ilyen kockázat mellett.
Alaposan fel voltam készítve, mit tegyek, ha hirtelen vérzés, vagy egyéb szokatlant érzek. Azonnali kórház kellet volna, mert ilyenkor minden perc számít. Hála Istennek nem volt erre szükség. Szegény Andrást nem irigyelem ezért a 9 hónapért.
Mielőtt szültem Sebinek és Ritának orrmandula műtétje volt, mert sokat kínlódtak a fülükkel. Ekkor már mindenórás voltam. Aznap, mikor kontrollra kellet volna visszavinni őket, éjjel beindultak a fájások. A kórházban 0. műtétre tettek be reggel 7 órára. Három főorvos operált. Az egyik közülük egy iszonyatosan antipatikus, nőgyűlölő ember volt, aki olyan megjegyzést tett, amikor meglátta, hogy lányom van, hogy nyomdafestéket nem tűr. Mikor ezt meghallottam nagyon begurultam és kedvem lett volna kizavarni a műtőből, de sajnos nem voltam olyan helyzetben, hogy ezt megtehessem. Megjegyzése tőrdöfés volt a szívembe. A második megnyilvánulása sem volt különb. Szülés után megjelent az ágyamnál és közölte ilyen stílusban:
– Ugye tudja, hogy meddővé tettük?
– Nem tehették volna, ha én nem egyezem bele. – mondtam neki és úgy néztem rá, mintha a sátán lenne velem szemben.
Isten bocsássa meg nekem, hogy a teremtményére ilyet mondok, de valóban úgy éreztem, hogy a sátán volt az! Piszkos lelke az arcára volt írva. Éreztem, hogy ő tudja, milyen rosszul esett nekem ez a beavatkozás, de jólesett neki, hogy lelkembe tiporhat. Még most is bele remegek amikor erre a jelenetre gondolok. El nem tudom képzelni, hogy nők hogyan választhatnak ilyen orvost maguknak. (Pedig később kiderült, hogy két ismerősöm is hozzá ment szülni.)
Zsófika csodaszép baba volt, Ritára nagyon hasonlított. Boldogan tértünk vele haza, de nehéz napok következtek. Immár 3 gyermekkel kellett boldogulnunk, ami nem volt könnyű, de megérte.
Különös kegyelemnek tartom, hogy sebem szépen begyógyult és később sem volt gondom műtött hasammal. Az Isten vigyázott rám, áldozatomat egészséggel jutalmazta, hála érte!
Hálát adok Uram a kegyelmekért, amit kaptunk, de hálát adok a gúnyolódásért is, amit el kellett viselnem. Mi ez Jézus keresztáldozatához képest?
Epilógus
Ha visszatekintek az elmúlt 12 évre, azt kell mondanom, hogy hihetetlenül embert próbáló volt. Ha valaki ezt előre megjósolta volna, nem hittem volna neki. De jó, hogy nem tudjuk mi vár ránk a jövőben!
A nehézségek ellenére mégis azt gondolom, hogy nem cserélnék senkivel. Nagyon sokat szenvedtünk, de sokat változtunk is. Minden rosszból lehet valami jót kihozni, valami hasznosat produkálni.
András, aki semmiről nem tehet, hihetetlen megértésről és hűségről tett tanúbizonyságot. Soha egyetlen szóval nem bántott, pedig az események biológiai oka én voltam, mégsem panaszkodott! Más férfi elhagyja a feleségét ennyi baj közepette. Ő végig kitartott mellettem és sorsközösséget vállalt velem. Szentségi házasságunknak ez is gyümölcse.
Az, hogy a reménytelen helyzetből ki tudtunk lábalni, az nagyban a környezetünknek és az Isten kegyelmének tulajdonítható, kis mértékben pedig hitünknek. Én konokul ragaszkodtam a három gyermek ideálomhoz, és külön köszönöm, hogy konokságom ellenére megkaptam ezt az ajándékot.
Igyekszem életemmel megdicsőíteni az Urat és felnevelni ezt a három kincset úgy, hogy a Jóisten is örömét lelje bennük. Szűzanyám, kérem pártfogásodat ebben!
Hálát adok neked Istenem és kérem kegyelmedet feladatomhoz! Ámen!
Gabriella
HA VAN BÁRMI, AMI MEGÉRINTETT EBBŐL A SZAKASZBÓL, ÍRD LE NYUGODTAN, OSZD MEG VELÜNK!
HA VAN IMASZÁNDÉKOD, AZT IS BÁTRAN ÍRD LE!