Gabriella és családja viszontagságos története
A testvér
Elérkezett a 7. terhesség, Imahadjárat indult azért, hogy megmaradjon és lány legyen. Sebivel sokat sétáltunk a Városligetben. Ilyenkor mindig bementünk a Jáki kápolnába. Ismertünk már ott minden zugot, így a Pio atya oltárát is. Meséltem neki róla. Az jutott eszembe, hogy miért is ne kérjem az ő segítségét abban, hogy lányom legyen, és abban is, hogy a Sebi meggyógyuljon, hiszen Pio atya is nagyon beteg volt. Az imám részben meghallgattatott. 16 hetes magzatomról kiderült, hogy minden valószínűség szerint lány lesz. Nagyon boldogok voltunk! A kihordási idő vége felé az orvosom elkezdte mondogatni, hogy gondolkodjunk azon, hogyan tovább. Még egy másik terhesség nagyon veszélyes vállalkozás lenne. Jobban örülne, ha elköthetné a petevezetékemet a szülés után. Ezt szülésig el kellett dönteni. Hogy még nyomatékosabb legyen a dolog, a kollégáját, a főorvost is megfűzte, hogy beszéljen a fejemmel, mert látta, hogy nem nagyon hagyom magam befolyásolni. Így-úgy ijesztgettek, hogy az életemmel és a baba életével játszom, ha most nem hagyom abba a gyerekvállalást. Nehéz időszak következett. Sok-sok ima kellett megint, hogy helyes döntést hozzunk. Gábor atyához fordultunk tanácsért. Nagyon kedves volt. Azonnal imádkozott értünk, de tanácsot nem adott. Azt mondta, hogy tudja, hogy helyes döntést fogunk hozni. Végül megszületett a terv! Úgy gondoltuk, hogy meghagyjuk a Jóistennek a lehetőséget arra, hogy gyermekkel ajándékozzon meg, de magunk nem fogunk különösebben hajtani rá. Legyen meg az ő akarata. Ezt közöltük az orvossal is, aki nem nagyon örült, de tudomásul vette.
Rita január 3-án született előre megtervezett időben. Mikor bevonultam a kórházba, olyan nyugalom töltött el, amit nem tudok megmagyarázni. Édesapám és édesanyám annál inkább izgultak értem. Kifogtam egy tanonc altató orvost, aki epidurált. Nagyon izgalmas volt, mert nem tudta beszúrni a tűt a gerincembe. Sokat kínlódott, miközben a tanára magyarázta, hogy hogyan csinálja. Nekem eközben nem volt szabad megmozdulnom. Erősen fohászkodtam a Szűzanyához, hogy sikerüljön lebénulás nélkül. Nagy sokára sikerült neki, de kissé feljebb jött az érzéstelenítő, úgyhogy nehézlégzést kaptam, majd lezuhant a vérnyomásom. Még szerencse, hogy feküdtem. Azután rendben zajlott minden. Megmutatták Ritát, majd elvitték. A műtét után azonban nagyon nehéz volt. Komoly vérzés lépett fel, amit nem vettem észre az érzéstelenítő miatt. A nővér azonnal hívta az ügyeletes orvost, aki azzal kezdte, hogy beletenyerelt a frissen műtött hasamba és gyömöszölte, míg én a csillagokat láttam. Azt persze nem akarta tudomásul venni, hogy dupla sebem volt, mert plasztikai műtétet is csinált a doki. Így nem csoda, hogy fájt a sebem. Ezután izomösszehúzó injekciót kaptam, ami mellett nem lehetett fájdalomcsillapítót adni. Ez a 3 óra felért egy szüléssel, de legalább szenvedtem egy kicsit a gyerekemért. Vasárnap András azzal a hírrel jött be a kórházba, hogy egy egész templom értünk imádkozott. Elmesélte Gábor atyának, a Ritát és ő megimádkoztatta a híveket a mise végén. Hihetetlen érzés volt! A gondviselés és az együttérzés megtapasztalása könnyeket csalt a szemembe.
Rita nagyon szép kislány volt. Sebi mikor meglátta, azt mondta:
– Gyönyöjű a Lita!
Azután megkérdezte:
– Anyu nagyon fájt amikor felvágták a hasad?
Hát kell ennél szebb ajándék? Ismét nagyon boldogok voltunk! A kitartásunk, elszántságunk, elkötelezettségünk és Isten kegyelme boldogságot hozott. Köszönjük Pió atyának is a közreműködést.
Égi édesanyám! Fohászunk nem volt hiábavaló! Segítettél abban, hogy lányunk szülessen és egészségben maradjunk a kockázatok ellenére. Köszönöm, hogy mellettem voltál a műtőben! Légy vezérlőm, támaszom abban, hogy anyai feladatomat maradéktalanul tejesítsem!
Újabb nehézségek
Sebi kapott egy szalmonella fertőzést. Ez megviselte különösen őt. 6 hétig hasmenése volt. Sokat fogyott és leromlott az étvágya. Állandóan kellet székletmintát vinni a Köjálba. Ez kimerítő volt. Alig vártuk, hogy meggyógyuljon. Az étvágya nem jött helyre.
Rita tündéri baba volt. Szépen fejlődött, Sebi is megszokta, hogy nem egyedül van. Mikor már Sebi elérte a 4 és féléves kort elkezdtük óvodába járatni, persze csak fél napokra. Néhány hónap múlva nagyon beteg lett. Kapott egy influenzát és ezzel együtt 3 szövődményt: Mandula gyulladást, középfül gyulladást, és kezdődő tüdőgyulladást. Emellett inni sem akart, úgyhogy kórházba került, akkor már súlyos állapotban. A fülét antibiotikumokkal nem tudták kikezelni, ezért műteni kellett. Még mielőtt ez szóba került volna, Sebi ezt megérezte és mondta, hogy ettől fél. Ez számomra meglepő volt, hiszen még mi sem tudtuk, hogy egyáltalán létezik ilyen fülműtét. Nagyon izgalmas volt, a szíve miatt a műtét. Két főorvos keze alatt azonban sikerült közel 1 hónapos kezeléssel meggyógyítani. Nagyon sokat szenvedtünk ő is, meg mi is. Közben nagy meglepetés ért minket.
Újra kisbabát vártam! Mikor megtudtuk nagy félelem vett erőt rajtam, hiszen ez azt jelentette, hogy ha szülésig eljutunk, akkor 5. császárral kell számolni, ami nagyon kockázatos. Isten kegyelméből ez a félelem csak rövid ideig uralt bennünket, és átvette az öröm érzése. Persze csak 3 hónap után mertük beleélni magunkat abba, hogy nagycsaládosok leszünk. Szüleinknek nem is mertük elmondani, csak a testvéreink tudták.
Istenem! Nem győzök hálát adni azért, mert nagy álmom megvalósulása közeledett a Te kegyelmedből! Mivel érdemeltem ezt ki? Most már nagyon örültem, hogy akkor úgy döntöttünk, hogy lehessen még gyermekünk. Köszönöm Uram bőkezűségedet! Add, hogy megdicsőíthessünk gyermekeinkben Téged!
(Folytatjuk …)
HA VAN BÁRMI, AMI MEGÉRINTETT EBBŐL A SZAKASZBÓL, ÍRD LE NYUGODTAN, OSZD MEG VELÜNK!
HA VAN IMASZÁNDÉKOD, AZT IS BÁTRAN ÍRD LE!