Gabriella és családja viszontagságos története
Rohamos javulás
A rehabilitáción megkezdődhetett Sebi mozgatása. A gyógytornász próbálta felültetni. Rémisztő látvány volt. Nem gondoltam volna, hogy 7 heti fekvés ennyire legyengíti az izmokat. Egyszerűen a fejét sem tudta tartani. Összecsuklott minden testrésze. 2 ember tartotta 1-2 másodpercig és dőlt minden irányba. Lassan megszabadult a gyomorszondától, de akkor láttuk, hogy mennyire nehezen tud inni, nyelni. Állandóan félre nyelte a folyadékot. Szívószállal nem tudott mit kezdeni. Nagy szenvedés volt az italadagját beadni neki. Beszélni több mint egy hétig képtelen volt. Csak mutogatott, de nem tudtuk mit akar. Ez borzasztó érzés volt, mert így nem tudtunk rajta segíteni. Egy darabig kínlódtunk egymással, majd lemondóan legyintett, feladta. Készítettünk egy ABC-t kartonlapra, hogy mutassa meg a betűket, de még nem volt olyan tiszta az agyműködés, sem a finom mozgás, hogy sikerüljön neki. Volt, amikor betűket rajzolt a levegőbe, de csak néhányat tudtunk felismerni belőle. Újra a hit próbája volt az, hogy bízzunk abban, hogy fog tudni beszélni, olvasni, számolni. Mikor lassan ő is szembesült a korlátaival komoly apatikus hangulat vett erőt rajta. Fontosnak tartottam, hogy tudjon áldozni rendszeresen. A Jóisten küldött nekünk ismerősök révén egy hölgyet, aki a közeli apácákhoz járt, mint külső munkatárs. Minden hétfőn jött az Oltáriszentséggel Sebihez. Beszélgetett vele, tartotta ő is benne a lelket. A kórházban voltak olyan munkatársak, akik zenéltek, foglalkoztak a betegekkel. Ők is sokat lendítettek Sebin. Logopédus foglalkozott vele heti 3-szor, neuropszichológus is adott neki feladatokat. Bibliaórákat is tartottak. Sebi hozzászólásai az ott dolgozóknak nagy kegyelmi ajándék volt. Ezt ők mesélték nekem, sokszor sírva, hogy milyen jókat mond ez a gyerek. A sok torna lassan eljuttatta Sebit oda, hogy lábra tudott állni, és tolókocsival, később mankóval, járókerettel, majd bottal tudott rövidtávon közlekedni. Így már lemehettünk az udvarra, sétálgathattunk, persze csak kicsiket. Sebi tevékenységei nagyon meglassultak voltak. Egy órán keresztül tudott megenni fél szelet kenyeret! Beszéde nagyon nehezen érthető és nagyon lassú volt. Egy mondathoz többször kellett levegőt vennie. Voltak alaptalan félelmei, kicsit úgy tűnt nekem, hogy újra járja a gyerekkort. Mintha újraszületett volna, végig kellett mennie azon a soron, amin már egyszer végigment, de mintha elfelejtette volna. Először azt terveztük az osztályfőnökével, hogy befejezi májusig a tanévet úgy, hogy magántanulóként otthon megtanulja a tananyagot. Be kellett látnunk, hogy ez nem fog menni. Képtelen volt tanulni. Nem fogott az agya nehéz szövegeket. Ez nagy szomorúsággal töltött el mindannyiunkat, hiszen azt jelentette, hogy új közösségbe kell, hogy kerüljön. Egyáltalán az sem volt biztos, hogy a gimnáziumba vissza tud-e menni. Nagy lelki teher volt ezzel szembesülnünk és hinni abban, hogy a JóIsten majd ezt is elrendezi.
Tavasszal egy-egy hétvégére hazaengedtek. Hihetetlen öröm volt ez mindenkinek! Végül Húsvét ünnepe után két héttel végleg hazaköltöztünk.
Istenem, kegyetlen nehéz volt ez a félév! Köszönjük, hogy Sebi hazajöhetett! Hálát adunk azért, hogy lábra tud állni, suttogva, de tud beszélni és lassan nyiladozik az értelme. Hálát adok azért is, hogy nem emlékszik semmire a balesetből.
Nagyon sok szerencsétlen beteggel találkoztunk a kórházban. Kérlek, ne feledkezz meg róluk sem! Add meg mindenkinek a gyógyulás kegyelmét!
Szűzanyám! Te sokszor mentél bele olyan helyzetekbe, amikor nem láttad a jövőt, nem láttad a kiutat, mégis bíztál az Isten gondviselésében. Segíts, hogy mi is olyan bizalommal legyünk, mint Te voltál, olyan alázattal vegyük az akadályokat, mint Te és olyan bizalommal nézzünk a jövőbe, ahogy Te tetted, amikor kimondtad: „Legyen nekem az Úr igéje szerint.”
Új betegség a láthatáron
Amikor Sebit kiengedték, feltűnően rossz vérképet mutatott. Kardiológusa kérte vizsgálatát a kórházban. Kevés volt a fehérvérsejtje, ezen belül pedig a granulociták száma. Egy darabig nem volt ezzel problémánk, de amint elmentünk nyáron nyaralni, Sebi beteg lett. Lázas állapot esetén be kellett vinnünk a kórház hematolőgiai ambulanciájára, vérvételre. Az eredmény olyan rossz volt, hogy Sebit ott fogták. Intravénás antibiotikum és csontvelő serkentő injekciókkal hozták helyre. Ez innentől kezdve szinte havonta ismétlődött. Nagyon elkeseredtünk, mert megtudtuk, hogy ez egy elég veszélyes állapot, ami sajnos tartósnak ígérkezik. Ha Sebi belázasodik, akkor menni kell, mert néhány óra alatt is olyan állapotba kerülhet, ami életveszélyes. A felelősség súlya ránk nehezedett.
Azt terveztük, hogy ősszel Sebi újra kezdi a 9. osztályt. Természetesen kórházzal kezdte. A bejárást az én kíséretemmel oldottuk meg. Reggel bekísértem a suliba, majd mentem dolgozni, munka után érte mentem és együtt indultunk haza. Nagyon nehéz volt neki is, mert lassan, bottal, bukdácsolva tudott közlekedni, elfáradt mire beért. A közösségben nagyon nehezen boldogult meglassult, suttogó beszéde miatt. Nem tudott rendesen kommunikálni. A tanórákon nagyon hamar elfáradt, nem fogta fel, amit hall, nem tudott lépést tartani. Lehetetlen volt ezt így tovább folytatni. Szerencsére adódott egy megoldás. Abban az épülettömbben, ahol Sebi iskolája volt, működött egy másik alapítványi keresztény iskola, mely sérült gyerekeket fogadott. Itt lehetett egyenkénti foglalkozásokat kérni. Sebit átvittük ebbe az iskolába úgy, hogy néhány tárgyat tartott csak meg a régi suliban, itt pedig a többi tantárgyat egyénileg tanulta. Így maradt is a közösségben, ami fontos volt neki, de a képességeihez igazodva tudott haladni a tananyagban. Ez az iskola fizetős volt, de örültünk annak, hogy szinte egy helyen maradhatott. Ez így már elviselhető volt továbblépésnek.
Sajnos a havonkénti betegségek Sebit hátráltatták. Rettegtünk, mikor lázasodik be, mikor kell vinnünk a kórházba. Ez a betegség egy komoly visszalépés volt számunkra és nagyon elkeserített. A reményt orvos barátnőm csillantotta fel. Javasolta Sebinek, hogy változtassuk meg a táplálkozását, adjunk neki búzafű levet, csírákat és nyers gyümölcsleveket, mert szerinte ezektől meg fog gyógyulni. Megfogadtuk tanácsát és Sebi hősiesen itta a rendkívül rosszízű búzafüvet. Ennek ellenére egyenlőre nem sokat javult a vérképe, ezért csontvelő vizsgálatra is sor került. Megállapították, hogy a csontvelő ki van fáradva és ezért nem tud elegendő érett fehérvérsejtet termelni. Betegsége ismeretlen eredetű, lehet, hogy a lázcsillapító gyógyszerek okozták, és talán élete végéig küzdeni fog emiatt. Elmondani nem lehet mit éreztem erre a hírre. Amikor az ember nem látja a jövőt, akkor elkeseredik. Én folyamatosan nem láttam a Sebi jövőjét! Kicsi korától kezdve nem láttam. Nem tudtam elképzelni, milyen lesz, ha már tud futni, ha tud táncolni, ha tud kirándulni zihálás nélkül, ha tud egy ruháspolcot helyrerakni és sorolhatnám. Úgy gondoltam, a Sebi egy misztérium az életemben és el nem tudtam képzelni mi lesz belőle.
Istenem, mennyi szenvedést kell még elviselnünk? Mi a terved a fiammal? Mit áldozzunk még fel, hogy meggyógyuljon? Miben higgyünk? Egyáltalán meg akarod gyógyítani, vagy csak anyai szívemet fájdítod az újabb betegségekkel? Istenem én belepusztulok, ha ő nem gyógyul meg!
Jézusom, úgy érzem, kicsi vagyok, tehetetlen vagyok, és nagyon félek!
Szűzanyám! Te nem féltél, amikor mindenórásan Betlehembe kellett indulnod? Nem féltél, amikor Egyiptomba kellett menekülnöd az éjszakában? Nem féltél, amikor hiába kerested fiad Jeruzsálemben? Nem féltetted Őt, amikor 30 évesen elhagyta az otthonát? Mekkora hited volt és bizalmad a Gondviselésben! Kérlek, ne hagyj magamra félelmemben!
Alternatív gyógymódok
Az már világosan látszott, hogy Sebi nem fog gyorsan gyógyulni és abban is biztosak voltunk, hogy a hagyományos orvoslás itt kevés lesz. Mikor kijött a kórházból, már azon járt az agyunk, hogy milyen alternatív terápiával segítsük. Orvos barátnőm javasolta az elsőt, a lézerakupunktúrát. Kezdetben bejártunk a városba, majd ő vett egy készüléket és attól kezdve ingyen és bérmentve kezelte Sebit minden héten. Úgy gondolom, hogy ez sokat számított. A másik javaslata egy dinamikus mágnes terápia volt Csepelen egy magánrendelőben. Erre is elmentünk. Egy hétig kapott a Sebi fejére mágnes kezelést, gyógytornát és testmasszázst. Ebből azonban legalább még két ilyen kúrát kellett volna kapnia, hogy eredmény legyen. Erre már nem került sor, mert elkezdődött az iskola és Sebi tiltakozott. Nem tudjuk, hogy lett volna-e belőle javulás. Ártani biztosan nem ártott volna neki.
Pár hónappal később az utcán szólított le valaki, aki szintén mágnes készüléket ajánlott Sebinek. Ezt is kipróbáltuk, és mivel jónak találtuk megvettük a mágneseket. Nyáron kezelgettük vele, de nagyon sok időt igényelt a terápia, és erre nem volt már a tanulás mellett kapacitásunk. Egy idő múlva abbahagytuk Sebi kezelését.
A következő lehetőséget a Képmás újságban fedeztem fel. Ez a biorezonancia volt. Az orvos nagyon korrektül, megmondta, hogy nem tudja fog-e rajta segíteni és meddig kell kezelni, mert ilyen beteggel nem volt tapasztalata. Majdnem egy tanévet jártunk hozzá, de nem tudjuk, hogy a párhuzamosan alkalmazott terápiák közül ez mennyire használt neki.
A következő készítményt a szomszédasszonyomtól kaptam. Gyógynövény koncentrátum volt, mely az immunrendszert támogatja. Többféle terméket kezdtünk el szedni, melyek úgy gondolom, hogy sokat segítettek. Ennek eredményeképpen megismerkedtünk egy természetgyógyásszal, aki most is kezeli Sebit. Neki komoly műszerei vannak, amikkel bemérve meg tudja állapítani, milyen természetes anyagok használnak az adott állapotában. Ez persze egy hosszú folyamat, hiszen a Sebi sérülése nagyon komoly volt.
Eközben a munkahelyemen ajánlottak egy olyan embert, aki pszi sebész. Nagyon jó eredményeket ért el. Olyan betegeken, akiken már senki nem tudott segíteni 50% eséllyel tudott gyógyulást produkálni. Sokáig gondolkoztam azon, hogy szabad-e nekünk ilyen irányban mozdulni. Hónapokig tipródtam ezen. Végül anyai ösztönöm segített a döntésben. Úgy gondoltam, mint anya nem nézhetem tétlenül gyerekem betegségét, hanem ha egy mód van rá, minden alkalmat meg kell, ragadjak arra, hogy gyerekem meggyógyulhasson. Ez anyai kötelességem. Nagyon sokat imádkoztunk és kértük az Istent, hogy Ő irányítson döntésünkben, és ha rosszul döntöttünk is, legyen meg az Ő akarata. Ezek után mertem felvenni a kapcsolatot a gyógyítóval. Sebi nem is kellett hozzá, csak én. Beszélgettem ezzel az emberrel és nagyon szimpatikusnak tűnt. Láttam rajta, hogy tiszta szívből akar segíteni, de azt mondta, hogy az eredmény azon múlik, hogy mennyire hiszek benne. Míg én nála voltam, nagyon sokan folyamatosan imádkoztak értünk. Én próbálkoztam, de voltak kétségeim. Az Úristen úgy akarta, hogy ne ilyen módon gyógyuljon Sebi.
Volt még egy gyógymód, aminek a neve, práná nadi. Ezt egy többlépcsős tanfolyamon lehet elsajátítani. Ezen is sokat, hónapokat gondolkoztam, belekóstoljak-e? Kérdeztem bölcs embereket, mit szólnak hozzá. Nagyon vegyes véleményeket kaptam. Végül elmentem egy hétvégére megtanulni. Ez a gyógymód Tibetből származik, és nagyon nehezen adták ki a módszert a tibeti szerzetesek. A lényege a kézrátételes gyógyítás, melyet az előz meg, hogy energiát kér a gyógyító a kozmoszból. Én Istentől kértem az energiát, és gyógyítás után megköszöntem azt. Nem gondolom, hogy eretnekség ezt végezni, akkor, ha a gyógyító ingyen és bérmentve, a szeretettől vezérelve végzi ezt, Istenbe vetett bizalommal. Beszéltem olyan pappal, aki azt mondta, hogy nyugodtan csináljam, ha úgy érzem, hogy ez jó. Sebi azonban fenntartással van ez iránt és úgy gondolom, hogy emiatt nem erőltetem, hiszen ennek akkor van értelme, ha ő is hisz abban, hogy ez használ neki.
Gyógyító papnál is jártunk. Henrik atya először akkor kezelte Sebit, amikor még alig tudott járni. Misztikus élményem volt ezzel kapcsolatban. Sokan voltunk a templomban. Szentmise, csodálatos homília előzte meg a gyógyítást. Majd ezt követően sorba álltunk (Sebi helyett mi). Körülbelül az ötvenedikek lehettünk a sorban. Henrik atya és egy szerzetes nővér imádkozott mindhármunkért. Én nem éreztem különösebben semmit csak behunytam a szemem és bizalommal Istenre gondoltam, de az atya azt hiszem annál inkább, mert amikor végeztek az imával, nem folytatta a gyógyítást, hanem leborult a mellette levő életnagyságú irgalmas Jézus kép elé a földre és pár percig ott maradt. Majd felállt és folytatta mosolyogva ahol abbahagyta. Én úgy gondolom, hogy saját bőrén tapasztalhatta, hogy nagy erőkre volt szükség Sebi gyógyításához. Nagyon nagy hatással volt ez rám, úgy éreztem, az Isten felkarol minket. Második alkalommal Egerszalókon találkoztunk vele egy ugyanilyen programon. Akkor már a lányok is ott voltak és ők is önként beálltak a sorba. Mindannyiunk számára egy csodálatos élmény volt, mert éreztük, hogy megerősödtünk, nemcsak hitünkben, hanem a megpróbáltatások elviselésében is. Hálás szívvel gondolok Henrik atyára és kérem Isten áldását rá, hogy sok embert meg tudjon gyógyítani az Úr erejével.
Talán ide sorolhatom az ajándékba kapott ereklyéket is. Nem sokkal a baleset után sógornőm hitoktatói találkozón vett részt, ahol egy pap ismerősétől kapott egy Batthyányi Stratmann László ereklyét. Sebinek küldte, amíg meg nem gyógyul. Odatettük az ágya elé. A másik egy Kaszap István ereklye volt, amit az a néni adott, aki rendszeresen áldoztatta Sebit. Ezen kívül Sebi volt tanárától a sok ima mellett kaptunk Lourdesi vizet is.
Istenem köszönjük a felkínált utakat, a reményt, hogy vannak még lehetőségek arra, hogy Sebi élhető életet éljen. Köszönöm segítő testvéreim áldozatát és türelmét. Bocsáss meg nekem, ha erőszakkal rossz útra tévedtem és kérlek, terelj mindig a jó irányba. Segíts elfogadnom akaratodat, de soha ne hagyj remény nélkül!
Két évvel később
Sebi a 10. osztályt már nem az alapítványi, hanem az eredeti iskolájában kezdte. Nem volt könnyű, de megbirkózott az akadályokkal. Tanárai nagyon segítőkészek és megértőek voltak, így történhetett az, hogy maradhatott a gimnáziumban. Kihívás volt ez mindenki számára. A bejárást már egyedül akarta, abban segítettünk neki, hogy a metróhoz kivittük autóval és hazafelé is sokszor kocsival jött a végállomástól. Én nagyon féltettem, de megértettem azt, hogy nem akar már velem utazni. Továbbra is a Szűzanyára bíztam őket. Lassan elhagyta annak a botnak a használatát, amit Medjugorjében kapott. Kevesebbet volt beteg annyira, hogy kórházba kelljen vonulni, de még mindig voltak nagy fájdalmai elsősorban a szájában gyakran jelentkező fekélyek miatt. Feje is gyakran megfájdult és az erőnléte messze nem volt olyan, mint egy egészséges embernek. Úgy gondolom, hogy az, amit ő csinált, az ember feletti teljesítmény volt az ő állapotában. Isten kegyelmével bírta ezt az évet végigcsinálni és a szenvedéseket elviselni.
Hogy hálát adjunk Sebi gyógyulásáért és kérjük a Szűzanya további közbenjárását elhatároztuk, hogy zarándoklatra megyünk Csíksomlyóra, a búcsú idejére. Nagyon féltem az utazás viszontagságaitól, de úgy éreztem, hogy ide most el kell, menjünk. Voltak kalandjaink és nehézségeink, de az élmény kárpótolt minket. Közel 400 ezer ember volt ott velünk. Sebi hősiesen végiggyalogolta az utat, de nagyon elfáradt. Bár csodás gyógyulásban nem volt részünk, én úgy gondolom felajánlásunkkal nagy kegyelmeket kaptunk. Páratlan vendégszeretetben volt részünk és sok szépet láttunk a 4 nap alatt. Köszönjük ezt az élményt!
Eredmények
Három év telt el a baleset óta. Sebi, ha lassan is, de fejlődött. Beszéde gyorsult, érthetőbb lett, kezd már énekhangokat is kiadni magából. Járása javult, kevésbé dülöngél, kevesebbszer esik el. Tanulni is többet tud egyhuzamban. Megtanult biciklizni, próbálkozik a korcsolyázással is. Gyalogolás közben tud már beszélni, kevesebbszer állunk meg pihenni, gyorsabban tud menni. Egyre többet használja bal kezét, bár figyelmeztetni kell erre. Meg tud csinálni egy vacsorát magának, kisebb ügyeket elintéz.
Immunrendszere kezd magához térni, kevesebbet beteg, de rendszeresen kell gyógytermékeket szednie.
Hangulata jobb, kiegyensúlyozottabb, de még bőségesen vannak nehéz pillanataink, félelmeink.
Úgy gondolom, a sok szenvedés tágabb látókörűvé tette. Bölcs meglátásai vannak az életről. Ő meglátja az értéket a fogyatékos emberekben is, sőt nagyobbra tartja őket, mint az egészségeseket. Sorsközösséget vállal velük, mert ő is megtapasztalta azt, hogy a sérült embereket sokan kitaszítják és nem értik meg őket. Sebi tudja, hogy a szenvedés értékké válhat, ha felajánljuk valakiért, vagy valamiért, vagy egyszerűen csak alázattal elfogadjuk. A testileg fogyatékos emberek érzelmileg gazdagabbak, míg az egészséges emberek között elég sok érzelmi fogyatékos van.
Hálát adok Neked Istenem, azért, mert Sebit megmentetted a haláltól. Hálát adok azért, mert folyamatosan gyógyítod. Köszönöm kegyelmeidet, amelyekkel elviselhetővé tetted szenvedéseinket. Köszönöm a nehézségeket, mert fejlődtünk általa lélekben és közelebb kerültünk hozzád és a sérült emberekhez.
Hálát adok rokonaimért, barátaimért és minden testvéremért, aki imádkozott és imádkozik értünk. Összefogásukkal a Mennyországot építik. Áldd meg őket fáradozásukért!
Jézusom! Azt mondtad: ”Aki követni akar engem, vegye fel keresztjét és úgy kövessen.” Nagy keresztet adtál Uram, de én így is követni akarlak, hiszen náladnál semmi sem vonzóbb. Életünk értelmét a Te tanításod adta meg. Kérlek, segíts, hogy minden nap fel tudjam venni azt a keresztet, amit nekem szántál. Ha elesek vele, segíts föl. Kereszthordozásom legyen erőforrás mások számára.
Köszönöm kegyelmedet, amellyel végig támogattál minket. Valóban megtapasztaltuk a nehézségek ellenére, hogy velünk vagy és segítesz, sőt olyan élményekben volt részünk, amelyek különösen megdobogtatták szívünket. Köszönjük, bár meg nem érdemeljük.
Kérünk, maradj velünk továbbra is, gyógyítsd testünket, lelkünket, hogy meg tudjunk maradni a hitben, a reményben és a szeretetben, ámen.
Ó, Jézusom, Megváltóm, itt vagyok lábaidnál! Szeretem, dicsérem és
áldom egész szívemből isteni gondviselésedet mindenért, amit rám
küldtél vagy megengedtél. Mert mindaz, ami általad történik, jó és
csodálatra méltó. Szent akaratod történik mindenben és minden által,
bármennyire lázadozzék is ellene természetem. Legyen áldott és imádott
isteni végzésed mindörökké! Ég és föld előtt megvallom, teljes
szívemből hiszem, Uram, hogy igazságos vagy, és hogy ezt a szenvedést,
sőt, sokkal többet is megérdemlek bűneimért. Azért ezt a
megpróbáltatást szívemből vállalom a te dicsőségedre, igazságod
kiengesztelésére, szent akaratod teljesítésére, szenvedésed iránti
tiszteletből, melyet bűneimért viseltél el.
(Eudes Szent János)
* * *
Köszönöm megtisztelő figyelmedet!
HA VAN BÁRMI, AMI MEGÉRINTETT EBBŐL A SZAKASZBÓL, ÍRD LE NYUGODTAN, OSZD MEG VELÜNK!
HA VAN IMASZÁNDÉKOD, AZT IS BÁTRAN ÍRD LE!