Nem alszik jól a gyereked? Másé betegen született. Hol van ehhez a te problémád? Idén még belföldi nyaralásra sem futotta? És akinek élelemre sem jut, azt mit szóljon? Nem tudsz lefogyni? Örülj, mert te legalább nem vagy rákos, mint a szomszédasszony, aki ugyan csont sovány emiatt!
Mindannyiunk számára ismerősek ezek a mondatok, amelyek azonnal bűntudatot keltenek bennünk, hisz az az összehasonlított nehézségekben azonnal látjuk, hogy a másik példa “nyer”. De mit tesz a lelkünkkel az, ha minden gondunkra ez a reakció, ha folyton panaszkodunk?
Panaszkodással csak magadnak ártasz!
A pozitív gondolkodásnak számos előnyös hatása van: hosszabb és stresszmentesebb életet biztosít, sikeresebbek és megbecsültebbek lehetünk általa, ráadásul hozzájárul önbizalmunk növeléséhez. De hogyan érhetjük el?
Hajlamos vagyok a panaszkodásra. Azonban tisztában vagyok azzal, hogy így nem csak magamnak, de másoknak is ártok. Az, amire sokat gondolunk, amibe energiát fektetünk, növekszik. Ha a rossz gondolatoknak túl nagy teret adunk, egy idő után átveszik felettünk a hatalmat. Véleményem szerint ez tanult viselkedési forma. Tehát lehet rajta változtatni.
Életem egy szakaszában nagyon mélyre süllyedtem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a barátaim kezdtek elmaradozni mellőlem. Rájöttem, hogy én kergettem el őket a negatív gondolataimmal, a panaszkodással. Ekkor tudatosan elkezdtem ezen dolgozni. Elsősorban hálás voltam azoknak, akik negatív attitűdöm ellenére is mellettem álltak. Próbáltam velük minél szeretetteljesebben bánni, figyeltem arra, hogy minél kevesebb negatív energiát közvetítsek feléjük, próbáltam nem rájuk zúdítani a problémáimat. Majd megvizsgáltam a gondokat, amelyekkel küszködtem, szemügyre vettem őket, hogy tényleg olyan súlyosak-e, mint amennyire hatással vannak rám, próbáltam reálisan tekinteni rájuk. Rájöttem, hogy a gondjaim nagy részét én fújom fel.
Nem mondom, hogy ma már én vagyok a megtestesült pozitivizmus, de érzem a változást, és nem csak én, hanem a körülöttem élők is. Igaz, ezt a fejlődést nem csak magamnak köszönhetem. Túl vagyok már néhány év terápián, önismereti csoporton is.
Nem tudom, hogy tudományosan igazolt-e, de szerintem a pozitív gondolkozás az ősbizalommal, a világgal kapcsolatos biztonságérzetünkkel van kapcsolatban. Hiszen, ha veszélyesnek gondoljuk a világot, a veszélyt, a negatívumokat vesszük észre belőle. Önigazolunk. Ha pedig meglátjuk, hogy nem csupán rossz vesz minket körül, hogy nem minden annyira fenyegető, amilyennek tűnik, akkor elkezdjük észrevenni a jó dolgokat is. Ráadásul sokkal jobb lesz a kisugárzásunk, sokkal szívesebben töltenek velünk időt mások, jobb kedvünk lesz és szerethetőnek érezzük magunkat… Ettől jobb lesz az általános hangulatunk, így sokkal inkább a jó dolgokra koncentrálunk majd. Azt is fontos tisztázni, hogy a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy ujjongok, amikor például kirúgnak a munkahelyemről, hanem azt, hogy reálisan látom a jövőt. Bár szomorú vagyok, de tudom, hogy lesz állásom.
„A pesszimista lefelé néz, és beüti a fejét. Az optimista felfelé, és megbotlik. A realista előre, és mindig igazítja lépteit.”
segitsmagadon.hu
Ha a panaszkodás rendszeressé válik,
beépül a személyiségbe is
Úgy tartják, a notórius panaszkodó semmit sem akar a másiktól, csak figyelmet és együttérzést az év 365 napján. Merthogy olyan szinten átprogramozta az agyát a folyamatos panaszkodás, hogy már képtelen észrevenni a jót az életben. De valóban jó ez neki?
Genetika, rossz szokás, nemzeti örökség? Mi lehet az oka a panaszkodásnak? Egyénfüggő, hogy ki panaszkodik és ki nem. Ha megkérdeznénk, kinek lenne oka panaszra, azt mondhatnánk, mindenkinek. Az viszont, hogy ki mennyit panaszkodik, nem áll összefüggésben azzal, hogy mennyi oka van a panaszra. A panaszkodás egy olyan elakadás, amely általában egy múltbeli eseményre, egy olyan helyzetre vezethető vissza, amiben nem az történt, amit az egyén szeretett volna. Az elakadás oka, hogy az adott ember a berögzült és megszokott látásmódja miatt nem veszi észre a megoldást. Más szóval a fókusz a problémára irányul, és nem a megoldásra.
Mikortól ártalmas?
A panaszkodás persze önmagában nem ártalmas, hiszen sokan működnek úgy, hogy ha kimondják – szakszóval élve ventilálják – a bajukat, a sérelmüket, megkönnyebbülnek. A gond akkor kezdődik, amikor sokat, vagy szinte állandóan és hosszasan soroljuk a sérelmeinket, a bajainkat. Ez ugyanis a panaszkodóban is negatív folyamatokat indít el.
Először csak egy kellemetlen hangulatot vált ki a panaszkodás, ami, ha rendszeressé válik, beépül a panaszkodó ember jellemébe és akár a személyisége részévé is válhat. A panaszkodásra való hajlam azonban összefügg a stressz szintjével is. Minél feszültebb valaki, annál hamarabb behívódnak a negatív gondolatok. Ma már kutatások bizonyítják, hogy a gondolataink formálják a mindennapjainkat, és ezen keresztül a viselkedésünket, és a személyiségünk alakulását is. Nagyon sok olyan érzelmi minta, tapasztalat, emlék és élmény épül be az életünk során a tudatunkba, amely meghatározza a testi és a szellemi hogylétünket, illetve azt, mennyire leszünk rugalmasak a minket érő hatásokkal, a velünk történtekkel vagy más emberek viselkedésével kapcsolatosan. A panaszkodásra hajlamos emberek általában rugalmatlanok.
Szellemi állóképesség
Ez az a képesség, egyfajta erőforrás, amelynek a segítségével minden helyzetre megfelelő választ tudunk adni. Ha valaki minden helyzetben csak a rosszat, a problémát, az akadályokat látja, mindig csak panaszkodik, annak beszűkült a tudatállapota, rugalmatlan, és a szellemi állóképessége is csökkent. A panaszkodás ráadásul öncélú, a panaszkodó valójában nem vár segítséget, megelégszik azzal, hogy sajnálgatják, szörnyülködnek a nehézségein, és ő kedvére szenvedhet. A panaszkodó ember figyelmet, szeretetet, megbecsülést akar. Általában bizonytalan önmagában, szorong, fél valamitől. Az állandó panaszkodás következtében pedig egy olyan negatív spirálba kerül, amelyben egyre mélyebbre süllyed, és minél mélyebbre kerül, annál nehezebben jön ki belőle.
De mégis mit tud tenni, ha valakinek elege van a saját panaszáradatából?
Ki lehet gyógyulni
Komoly tudatosság és napi gyakorlás kell ahhoz, hogy a berögzült szokásmintát megváltoztassa. De a jó hír az, hogy meg lehet csinálni!
Gyakorlat:
Határozd el, hogy 21 napig nem panaszkodsz! Tegyél egy karkötőt a jobb csuklódra. Ha azon kapod magad, hogy panaszkodtál, tedd át a karkötőt a másik csuklódra. Ebben az esetben újraindul a 21 nap számlálása. Minden olyan nap, amikor átkerül a karkötő a bal csuklóra, tudod, hogy nem sikerült megállni panaszkodás nélkül. A gyakorlat lényege a tudatosság fejlesztése, annak a felismerése, hogy panaszkodtál és a kontroll erősítése a panaszkodás elkerülésére.
Ezen felül még számos technika létezik, és a pozitív hozzáállás is tanulható, egyedül azonban nehéz, ezért érdemes szakemberhez fordulni.
Saller Szilvia erőforrás-fejlesztő coach
5 gyakorlat a panaszkodás leküzdésére
Ne panaszkodj olyan dolgok miatt, amin nem tudsz változtatni. Könnyebb mondani, mint megtenni, igaz? A panaszkodás annyira természetes számunkra, hogy észre sem vesszük, amikor csináljuk. Találkozunk egy barátunkkal és panaszkodunk az időjárásra. Valahogy minden esetben késztetést érzünk arra, hogy kifejezzük nem tetszésünket. A panaszkodás viszont hosszú távon mentális, érzelmi és fizikai hatásokat produkál majd. Ez egyszerűen nem éri meg. Ráadásul a panaszkodás ritkán old meg bármit is. De hogyan lehet felhagyni ezzel a szokással? Meg kell értenünk a mélyebb, automatikus érzéseinket, amelyek a tudatalattinkban rejtőznek. Meg kell változtatni a gondolatainkat pozitívvá, miközben megértjük, hogy ehhez bizony idő és elkötelezettség szükséges.
Nézzük az 5 gyakorlatot!
1. Értsd meg, hogy miért érzed azt, hogy panaszkodnod kell
Ahhoz, hogy ettől megszabadulj, meg kell nézned, hogy mikor és miért jelenik meg. Vannak akik azért panaszkodnak, mert ilyen családban és környezetben nőttek fel és a panaszkodás a személyiségük részévé vált. Legközelebb, amikor panaszkodsz, tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:
– Mit érzek most?
– Van értelme a panasznak?
– Mit tehetek annak érdekében, hogy megoldjam ezt a helyzetet?
– Van valaki, aki támogathat ebben?
– Visszatérő panaszkodásról van szó vagy egyszeri eset?
Miután beazonosítottad a megküzdési mechanizmus forrását, elkezdheted visszavonni az automatikus reakciót – ebben az esetben a panaszkodást – és megtanulhatsz helyesen és egyértelműen reagálni.
2. Adj teret az érzéseid egészséges megfogalmazására
A közhiedelemmel ellentétben, ha megszabadítod magad a panaszkodó hozzáállástól, az nem jelenti azt, hogy mostantól csak pozitívan gondolkodsz és viselkedsz. Ahhoz, hogy ez így legyen, idő és türelem kell. Ha túl sokat akarsz, rövid időn belül, akkor valószínűleg csalódott leszel és nagyobb eséllyel kezdesz el panaszkodni (megint).
3. Értsd meg, hogy mivel jár a panaszkodás
A panaszkodás talán legfontosabb szempontja annak megértése, hogy kinek fáj a legjobban: neked. Lehet, hogy panaszkodva jobban érzed magad abban a pillanatban, de ennek a negatív beszédnek súlyos következményei vannak. A tudomány bebizonyította, hogy a panaszkodás az agy stresszhormonjainak felszabadítását eredményezi. Idővel a stresszhormonok szívproblémákat, gyomor és bélrendszeri gondokat okozhatnak.
A panaszkodással nemcsak a problémákat nem leszünk képesek megoldani, de a negatív gondolatokban töltött időt is meghosszabbítja. Más szavakkal, a probléma megoldása nélkül megvonjuk magunktól a boldogságot. Bármely pillanatban dönthetsz úgy, hogy megváltoztatod a nézőpontodat.
4. Tégy úgy, mintha boldog lennél
Nem kell boldognak érezned magad ahhoz, hogy kiváltsd a boldogság érzését. A tudomány bebizonyította, hogy a boldogság érzelmének – például mosoly vagy nevetés – utánzásával az érzelmi reakció valóban bekövetkezik. Amikor legközelebb úgy érzed, hogy panaszkodnod kell, bármennyire is furcsának hangzik, inkább mosolyogj a legelső emberre, akit meglátsz, vagy mondj valami pozitívat, akivel találkozol!
5. Panaszmentes kihívás
Sokak számára a kihívások nagyon motiválók. Kezdj bele egy kihívásba. Panaszkodás mentesen egy napig? Egy hétig? Egy hónapig? Ne feledd, hogy a panaszkodás egy olyan szokás, amely akár évek óta is gyökerezhet benned, így ezt megváltoztatni bizony időbe telik majd. A legfontosabb, hogy felismerd a panaszt, azonosítsd a forrását és változtass rajta pozitív irányba. Ha mindennap gyakorolsz, jobbá válsz. Egyszer csak azon kapod magad, hogy te leszel az a pozitív személy a teremben, akinek a boldogsága „fertőzni” fog.
Lifeadvisor.hu