Mi történik benned, amikor túlzottan kritikussá válsz? Milyen ember az, aki kritikus? Amikor kritikus vagy, az azt jelenti, hogy elégedetlen vagy. Azért kritizálsz, mert nem tetszik, ami körötted van. Nem illik a rendszeredbe, nem illik az elképzelésedbe, nem illik a normálisnak tartott értékrendedbe. A környezeteddel elégedetlenkedsz, mintha az nem illene a képbe, az volna rossz. A zavar azonban benned van. TE vagy elégedetlen, Te nem vagy kerek, Te nem érzed jól magad… Talán időnként büszke is vagy arra, hogy kritikus vagy. Azért lehetsz büszke, mert azt hiszed, hogy a kritikusságod egyenlő az igényességeddel. Azonban lássuk be, mindegy, mivel igazolod a magad számára a kritikusságodat, száz szónak is egy a vége: elégedetlen vagy, és nem érzed jól magad! Miért vagy elégedetlen? Miért rossz ez – főleg – neked? Mit tehetsz?
A kritika az életünkben – adjuk is, kapjuk is…
De hogyan lehet építő?
Uzsalyné Dr. Pécsi Rita neveléskutatóval, a pécsi Megyervárosi Általános Iskola és Gimnázium vezetőjével beszélgettünk a kritika elfogadásával kapcsolatban.
– Hogyan mondhatok kritikát és mennyit?
– A kritika elfogadása az érzelmi intelligencia területe. Befogadhatósága nem attól függ, hogy építő szándékkal mondták-e (hiszen természetesen azért mondunk kritikát…). A kritikát – és minden kritikus megnyilvánulást, még egy arcmozdulatot is, felnőtt is, gyerek is -, az idegrendszerben ott érzékeljük, ahol a fizikai bántalmazást. Úgy érezzük, mintha jól pofon vágtak volna. Akkor is, ha jobbító szándékkal mondtam vagy kaptam. Ez abban a pillanatban fáj. Mindenkinek. Erre fel kell készülni. Ha egy gyerekről vagy egy serdülőről van szó, akkor ez háromszorosan is fáj. Innen induljunk ki.
Ettől függetlenül természetesen időnként meg kell fogalmazni a kritikát, de meg kell tanulni, hogy hogyan, hogy azt el tudja fogadni a másik ember. (Egyébként sajnos divattá vált, hogy ha kell, ha nem kritizálunk, amire azért biztosan nincs szükség. Ezen a területen is sokszor többet segítene egy kis önmérséklet…)
De most lássunk néhány alapelvet, hogy ha már kimondjuk, hogyan lehet befogadhatóvá tenni az észrevételünket!
Először is a jó kritika nem objektív. Azt vállalni kell, hogy én így látom. Éppen most, ezt így látom. Nem azt mondom, hogy „ez így van”. Így mindenkinek elfogadhatóbbá válik a kritika. Igen, nekem van egy szempontom, de nyitva hagyom, hogy neked is lehet egy. Adok lehetőséget arra, hogy elmondhasd te is, hogyan látod. Neked is lehet jó meglátásod, nézzük meg, beszéljük meg. Ha nem egy lezárt minősítést mondok, hogy „te márpedig ilyen vagy és kár is az egészért”, hanem pl. megfogalmazok, vagy közösen átgondolunk egy lehetséges kiutat, az segít.
A befogadhatósághoz az is hozzátartozik, hogy mögötte legyen ez is: veled vagyok. Ennek jelét is kell adni! Látsszon is! Az arcodon is, vagy egy gesztusban.
Egy középvezetői képzésen hallottam az alábbit:
Gyári munkásoknak kellett megmondani, ha elrontottak egy munkadarabot, hogy pl. sok a selejt. A vezetőknek azért, hogy ebből tényleg előrelépés lehessen, azt kellett gyakorolniuk, hogy a hiba reális megnevezéséhez minden alkalommal tegyék hozzá valamilyen formában, saját szavaikkal azt: „ha legközelebb hibázik, el ne felejtse, hogy maga nagyon jó!” – Tehát: el ne felejtse, hogy maga nagyon jó!
Fontosnak látom, hogy a gyermekeinknél is csak akkor fogalmazzunk meg kritikát, amikor erre is van már belülről egy kis indításunk: „Azért mondom, mert tudom, hogy nagyon jó vagy”. Ezt fejezzem is ki valamivel. Pl. egy bátorító hátba veregetéssel, néhány szóval: “Tudom, hogy a múltkor is olyan jól sikerült, gyere, próbáljuk meg!” Szülőként, de társként is ki kell tudni fejezni ezt.
A kritika elfogadhatóságának aránya 3:1 vagy még inkább 5:1. Ez azt jelenti, hogy gyermeknél és közeli hozzátartozónál ahhoz, hogy be tudjon fogadni egy kritikát, 5 olyan pozitív gesztus kell, ami kifejezetten a személyének a megerősítése.
Nem csodálkozhatunk azon, ha a másik nem tudja elfogadni a kritikát, ha nincs meg ez a 3:1, 5:1 arány. Kapd rajta, ha jót tesz! Kapd rajta a jón! Abban kell „utaznunk”, hogy a jó erőfeszítéseket is jelezzük vissza. Azért, hogy meglegyen az alapunk ahhoz, hogy majd adott esetben befogadható legyen egy kritikai megjegyzésünk. Nagyon fontos ez a visszajelzés, különben nem tudja majd meghallani a bírálatot a másik fél.
Hogyan tanuljunk a kritikából?
Nem ismerek olyan embert, aki szívesen fogadja a kritikát. Sokszor személyes támadásnak érezzük, pedig a dolognak pozitív oldala is van, „ingyenes üzleti tanácsadásnak” is felfoghatjuk. Rajtam múlik, hogy a kritikát engem érő támadásnak élem meg vagy jó alapnak tekintem a továbbfejlődéshez.
Sokszor úgy gondoljuk, hogy a kritika csak negatív dolog lehet, maga a szó is fenyegetően hangzik és rossz érzéseket kelt. Mindenkinek vannak kritizálással kapcsolatos emlékei a múltból: „Vigyázz, mert megint elrontod!”, „Hogy fogod a ceruzát?”, „Ezzel a gyenge eredménnyel nem sokra mész!” A hasonló mondatok, amiket gyerekkorunkban hallottunk, mélyen bevésődtek.
A francia „critique” szó alapvetően megkülönböztetést, megtekintést, megfigyelést, megítélést, értékelést, szétválasztást jelent. Ebből ered a „kritérium” is – megkülönböztető jegy, mérce. Tehát a dolgok vagy személyek gondos megvizsgálásáról, elbírálásáról van szó, általa beláthatunk, felismerhetünk valamit. Következtetéseket vonhatunk le.
Hogyan sikerülhet jól kezelnünk a minket érő kritikát?
Először is különböztessük meg a kritika 3 fajtáját!
1, Építő kritika – jó formába öntve, használható tartalommal
Általában jó szándékú emberektől származik, barátoktól, vagy akiknek fontosak vagyunk. Megjegyzésüket értéket védő formában mondják el, bátotító és segítő szándékkal.
2, Építő kritika – rossz formába öntve, nehezen használható tartalommal
Nem mindenki tud jól kommunikálni. Előfordul, hogy jót szeretnénk elérni, de a szavainknak más hatása lesz, rejtett ítélkezést hordozhatnak. Pl. “Csak azért mondom, mert jót akarok neked. Figyelj oda, mert nagy hibákat ejtettél a szövegben!, Biztosan nem figyeltél oda., Másokat is megtévesztettek már, akik ezt elhitték.”
Mivel minden kritika „ingyenes üzleti tanácsadás”, ezért örüljünk neki! Fogadjuk el, köszönjük meg, vizsgáljuk meg az igazságtartalmát. Jó szándékból kaptuk? Gondolkodjunk el a szükséges változtatáson. Látjuk-e a fejlődés lehetőségét? Fontos, hogy közben ne adjuk át magunkat a negatív érzéseknek. Később esetleg beszélgessünk azzal, aki kritizált minket.
3, Neurotikus kritika
A neurotikus embereknek kisebbrendűségi érzésük van, és ezt akarják ellensúlyozni. Ha magukkal szemben másokat fölényben éreznek, megpróbálják az érzelmi mérlegüket kritikával kiegyenlíteni. Amikor banki ügyfélszolgálaton dolgoztam, a panaszkezelés során fontos volt megkülönböztetni, hogy az ügyfélnek a konkrét termékkel, szolgáltatással van problémája, vagy a világgal és a saját életével. Az utóbbin sajnos nem tudunk segíteni. Nehéz ilyenkor higgadtnak maradni, de megéri.
A kritika értelmes és fontos visszajelzés, amely előrevihet bennünket. De csak akkor, ha úgy adják elő, hogy be tudjuk fogadni, és meg tudjuk emészteni. Az építő kritika mindig a teljesítményre vagy az eredményre irányul.
Mit tehetünk, ha kritizálnak bennünket?
Legyünk kritikusak, amikor valaki kritizál bennünket: különböztessük meg, mi a hasznos benne és mi nem? Miben van igaza? A kritika hozzájárulhat a továbbfejlődésünkhöz.Használjuk fel a helyzetet arra, hogy saját magunkat és másokat jobban megértsük. A kritikát ne eresszük el a fülünk mellett, hanem gondolkozzunk el rajta. Védekezés és közbevágás nélkül próbáljuk végighallgatni és megérteni a kritizáló álláspontját. Ne vegyük személyeskedésnek! Sokszor nem a személyünk elleni támadásról van szó, hanem egyszerű ténymegállapításról, vagy segítő szándékról. Ki az, aki kritizál? Közeli ismerős vagy ismeretlen személy? Tisztelem, megbízom benne vagy nem? Ez meghatározza, hogy érdemes-e komolyan venni a véleményét.
Nem érdemes sokáig rágódni a negatív visszajelzésen, inkább lépjünk tovább!
„A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Péld,12,15)
Ha sikerül megtanulnunk, hogyan kezeljük helyesen a minket érő kritikát, ez nagy segítség lesz saját magunk és mások életében is.
Halász Kinga, imami.hu
A túlzott önkritika rombol
Az önismeret fontos és hasznos dolog, ahogyan az is, ha az ember képes elszámolni saját tettei súlyával, illetve belátni, ha tévedett. Az azonban kifejezetten káros és romboló hatású, ha valaki túl szigorú kritikusa önmagának. Erre sokan, de különösen a perfekcionisták hajlamosak. Ők egész életükben arra törekednek, hogy minden téren a maximumot hozzák ki magukból, és ezt a szintet vér és verejték árán, de tartani tudják, sőt akár felül is múlják. Mivel a belső késztetés folyamatos feszültséget jelent, és elégedetlenséget szül, a lélek lassan megroppan a nyomás alatt, és az önbizalom szinte teljes mértékben odaveszhet.
3 dolog a lélek védelmében
Ezt a helyzetet fontos csírájában felismerni, és minél tudatosabban kezelni. Kristin Neff pszichológus szerint három dolog segíthet megvédeni a lelket a túlbuzgó belső kritikussal szemben, és ezek mindegyike ugyanazon az elven nyugszik: a saját magunk felé tanúsított empátián. Érdemes átgondolni, hogy adott helyzetben letámadnánk-e egy barátot vagy rokont. Bántanánk-e, csak mert valamit nem úgy tett, vagy nem olyan sikerrel végzett el, ahogyan az tökéletes lett volna. Valószínűleg nem. Az összes olyan, magunk felé irányuló gondolatot, ami számonkérő, érdemes alaposan cenzúrázni ebben a szellemben, akárcsak egy szerettünkkel szemben tennénk.
1. Légy kedves önmagadhoz!
Bár ez egyszerűen hangzik, de nem is olyan könnyű teljesíteni, ha valakiben tombol az önkritikusa. Fontos, hogy az ember türelemmel, megértéssel legyen önmaga felé, és ne megszégyenítő megjegyzésekkel bombázza önmagát. Ez a hozzáállás egyúttal egy pozitív és bátorító hangot is ad a belső kommunikációnak. Legközelebb jobban megy majd – mondhatjuk.
2. Lásd be, hogy emberből vagy!
Nagyon lényeges, hogy az ember semmilyen tekintetben ne várjon megugorhatatlan teljesítményt önmagától. Mindenki ember, és mindenki hibázhat. Néha elfáradunk, elhibázzuk a dolgokat. Ha erre emlékeztetjük magunkat, akkor könnyebb szívvel el lehet viselni azokat a helyzeteket, amikor kudarcot vallunk. Nincs értelme annak, hogy önmagunk ellen menjünk, amikor egyébként is rossz helyzetbe kerültünk. Önmagunk szidalmazása helyett érdemesebb annyit mondani, mindenkivel megesik, emberek vagyunk.
3. Gyakorold a mindfulnesst!
Nem csak egy divatos szó. A mindfulness, azaz tudatos jelenlét, valóban sokat segíthet a belső kritikus csillapításában. Felül kell emelkedni a gondolatokon, és egyszerűen tudatosítani az érzelmeket: a haragot, a csalódottságot. Ha ezeket az érzelmeket átlátja és navigálni tudja az ember, akkor nem zúdítja észrevétlenül saját maga ellen rossz gondolatait, önbizalma és énképe pedig nem szenved csorbát.
Forrás: Femina.hu
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud. Tanulj meg mindenkitől tanulni.
Weöres Sándor