Miért van szükség a célokra? Miért kell, hogy legyen az embernek életcélja? Sok ember nem tud egyértelműen és észszerűen válaszolni erre az egyszerű kérdésre. Erről keveset beszélnek az iskolában, a családban, a barátok és a rokonok körében. A kérdésre szokásos válaszokat kapunk: sok pénzt akarok, lakást, autót akarok, külföldön akarok élni stb. Amikor ilyen válaszokat kapunk az emberektől, többet tudunk meg a vágyukról, mint a céljukról. De a cél és a vágy két különböző dolog. Hogy miért fontosak a célok, erre kapsz most választ.
Miért van szükségünk célokra?
Minden embernek, ha boldog, sikeres életet szeretne, szüksége van két dologra.
1, Tudnia kell pontosan, hogy mit akar, és mit jelent számára a boldogság.
2, Legyenek céljai.
Volt egy kutatás a Harvard Egyetemen 1953-ban. A végzősöket megkérdezték, hogy mik a terveik a jövőre nézve. Csupán a diákok 3 százaléka tudott válaszolni erre a kérdésre konkrét célokkal. Huszonöt évvel később megnézték, hogy ki mit ért el az életben, és döbbenetes eredményre jutottak. Azok, akik tudták, hogy mit várnak el az élettől, merre akarnak menni, voltak céljaik, többet értek el, mint az összes többi diák együttvéve. Nem csak karrierben, anyagiakban, hanem sokkal boldogabbnak is mondták magukat, mint a többiek.
Szükség van arra, hogy legyen értelme az életünknek. Nekünk van erre szükségünk, kell ez a tudat, hogy nem csak úgy vagyunk, sodródunk a világban. Akinek nem tart semerre az élete, ritkán boldog. Aki viszont tudja, hogy mit akar, sokkal nagyobb eséllyel el is éri azt, és közben is boldog tud lenni, ha tudja értékelni az utat.
Hogyan állítsunk magunknak célokat? Honnan tudhatjuk, merre kell mennünk, és ahhoz mire van szükségünk?
A célok felállításának 3 lépése van:
1) Első lépésként találjuk meg a vágyakkal teli belső gyermeket önmagunkban.
2) Második lépésként próbáljuk meg úgy megfogalmazni álmainkat, hogy megvalósíthatóak legyenek.
Különbség van vízió és célok között. Az előbbi mindig a szemünk előtt lebeg. Például boldog, kiegyensúlyozott életet szeretnék élni. Ez sok mindent magába foglal és időben nem egy pontra vonatkozik, hanem hosszabb időszakra. A víziót nem lehet tárgyiasítani, ezért megfogalmazható célokat rendelünk hozzá. Például, ahhoz hogy boldog, kiegyensúlyozott életet éljek, rendbe kell lennie az egészségemnek. Ennek egyik eszköze a sport, a mozgás. Az már konkrét cél lehet, hogy heti kétszer elmegyek futni. Miután megfogalmazódtak a céljaim, a kérdés, hogyan fogom ezeket elérni? Simon Sinek Kezdj a miérttel című könyvében a miért – mit – hogyan kérdéskört boncolgatja. A „miért” a vízió kategória, a „mit” a célok, és a „hogyan” pedig azok a szokások, mindennapi feladatok, amiket meg fogok tenni annak érdekében, hogy mindez megvalósuljon.
3) Harmadik lépésként az a feladatom, hogy a hétköznapi szokásaimat olyan mértékben átalakítsam, hogy általuk elérjem a céljaimat és ezzel a víziómhoz is közelebb kerüljek.
Szívesen halogatunk. Hogyan lehet a halogatói státuszból megvalósítóiba lépni?
Két oldalról közelíteném meg a kérdést.
1. Forduljunk kíváncsisággal magunk felé, hogy miért halogatunk. Milyen okból teszem?
Ahhoz, hogy egy célt aktívan megvalósítsak, ahhoz néhány dolognak teljesülnie kell. Egyrészt megvalósíthatónak kell lennie. Reális esély legyen arra, hogy azt a célt elérhessem. Ehhez szükség van önismeretre, önkritikára. Tudjam, mire vagyok képes. Ha ezekkel nem vagyok tisztában, előfordulhat, hogy olyan célokat állítok fel, amelyekbe bele fog törni a bicskám.
2. A reális célkitűzések mellett törekedjünk a fokozatosságra.
A célokat próbáljuk meg a lehető legegyszerűbben végrehajtható lépésekre lebontani. Ha az a vágyam, hogy egyszer Oscar-díjat vehessek át, akkor nekem ehhez színészetet kell tanulnom, stb. Mi a legegyszerűbb dolog, amit most azonnal megtehetek ennek érdekében? Felmegyek az internetre és megkeresem, hol vannak színi iskolák. Nálam bevált taktika, és így ajánlani tudom, ha minden nap 5 percet foglalkozom a célom eléréséhez szükséges dolgokkal, akkor jó úton haladok. Azért csak ennyi időt, mert olyan nincs, hogy egy nap ne legyen 5 percem. Sokszor elkezdeni a legnehezebb, ezért is hajlunk a halogatásra.
Nézzük meg, milyen egyszerű lépésekkel jutok el a célomhoz!
Például, sportolás esetében kezdjek napi 5 perc sétával. Itt jön be a fokozatosság elve. Növelem az időt, majd a tempót. Ma 10, holnap 11 fekvőtámaszt csinálok. A reális célokat megvalósítható napi cselekedetekkel érjük el. Annyira egyszerű lépésekre bontsuk le, hogy esélyünk se legyen elrontani. Sokszor előfordul, hogy nekiduráljuk magunkat egy feladatnak, egyszerre akarunk sok mindent megvalósítani és kétnap alatt kiégünk benne. Rövid és hosszú távon is kell gondolkoznunk. Tervem, hogy heti kétszer sportoljak, amit fél éven belül szeretnék elérni. Mit kell tennem ahhoz, hogy 3 hónap múlva már heti egy alkalommal mozogjak?
Persze, naponta lesz részünk elbizonytalanodásban, fáradtságban. A legegyszerűbb és legvonzóbb lesz a kanapén ülve a TV-t néznem. Amikor azt veszem észre, hogy elkezdek kételkedni a sikerben, megkérdőjelezem, miért is csinálom mindezt, akkor lesz szükség a céljaimról szóló jegyzeteket elővenni a fiókomból. Olvassam vissza, hogy választ adhassak a miértre! Fontos, ha elbizonytalanodunk, legyen egy olyan dolog, amire ha ránézünk, pontosan tudni fogjuk, miért csináljuk. Ez segít átlendülni a holtpontokon. Az apró sikerélmények pedig előre visznek. Érdekes kérdés a motiváció. Mi motivál engem? A cselekvés. Ezért kell egyszerű lépéseket felállítani, mert azokat könnyen el lehet végezni. Ezek elégséges motivációt, lökést adnak a folytatáshoz. A motivációnak nem a cselekvés előtt kell meglennie. Az a cselekvés közben alakul ki azért, hogy legyen kitartásunk.
Kovács Roland mérnök, innovációs stratéga
Álmodozás vagy célok? Hol van a helyük az életünkben?
Alapvető problémának látom, hogy eldöntjük, mik szeretnénk lenni. Pék, buszsofőr, orvos, könyvelő, stb. Három mondatban össze tudjuk foglalni az adott foglalkozáshoz kapcsolódó tevékenységeket, de azt már nem nézzük meg, mi nem tetszene benne. Ha úgy leszünk buszsofőrök, hogy nem tudatosul bennünk: hajnalban indul a műszak, ünnepekkor és 40 fokban is kell vezetni, akkor nagyot fogunk csalódni. Vágyakra, álmodozásra mindenképpen szükség van. Arra figyeljünk, hogy ne legyenek elképesztően irreálisak. Álmodozhatok űrutazásról is, ami csak pénz kérdése, megoldható ma már. A balettet is el lehet kezdeni 50-60 éves korban, de az illetőnek ez már csak a hobbija lesz, nem valószínű, hogy a Diótörőben szerepelni fog.
Vágyaink hajtanak előre, ezért jó, ha vannak. Mégis nagyon sok ügyfelemnél tapasztalom, hogy semmilyen álma sincs. A semmit nem lehet elérni. Ha van egy kis szabadidő, akkor érdemes elgondolkodni: mi az, ami engem hajt. Engedjük el a fantáziánkat hozzá! Ma már sok mindent meg lehet valósítani.
Mi a különbség az álmodozás és a célok között?
A cél le van írva. Sokan csak álmodozunk. Jó lenne lefogyni, angolul megtanulni, de csak annyit, hogy „jól tudni angolul”. Meg szoktam kérdezni ilyenkor az ügyfelet, mit ért az alatt, hogy „jól tudni angolul”? Nem mindegy, hogy Shakespeare-t akarjuk eredetiben olvasni, vagy el akarunk menni Angliába turistaként és tudjunk múzeumi belépőt venni. Vagy szükség van nyelvvizsgára, mert csak akkor fog nőni a fizetésem. Esetleg eredetiben akarom nézni a sorozatokat a Netflixen.
A cél meghatározásának 5 lépése:
1) Első lépés pontosan meghatározni, leírni a célt.
2) Második lépésként mennyiséget kell hozzárendelni. Kilóban, százalékban, forintban, darabban, mert a számok sohasem hazudnak.
3) Harmadik lépésként legyen attraktív, kihívásokkal teli. Ha elég izgalmas, akkor vágyom meglépni azt a lépcsőt.
4) Negyedikként legyen reális. Ne legyen a cél annyira földtől elrugaszkodott, hogy a megvalósításában belegebedek, akár anyagilag, fizikailag is.
5) Ötödik lépésként adjunk hozzá időpontot, mikorra szeretnénk elérni. 5 perc, 1 hét, 1 év, 10 év múlva?
Mindezek mellett tartsuk szem előtt, hogy nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, mi lesz holnap. Időnként nézzük át a leírt célunkat, mert szükséges lehet módosítani rajta. Ez nem szégyen. Ezzel nem a céljaimat adom fel, csak előveszem a józan paraszti eszem és alkalmazkodom a körülményekhez. Például Covid idején, a karantén alatt kevésbé tudtuk önmagunkat megvalósítani.
Elmesélem a személyes történetemet:
Amikor évekkel ezelőtt hallottam erről az öt lépésről, akkor összeírtam a céljaimat. Ez szeptember 1-jén volt. Így számomra az új év azóta nem január 1-jével, hanem szeptember 1-gyel kezdődik. Évekig kísértem figyelemmel a leírt céljaimat. Gyakran elővettem, felülvizsgáltam. Idővel azt vettem észre, hogy ami a listán szerepelt, az mind teljesült, pedig amikor papírra vetettem, nem sok esélyt adtam a sikernek. Azáltal, hogy leírtam, tudatosítottam magamban a céljaimat.
Joó Zsuzsanna, karrier-tanácsadó, coach, tréner
„Megpróbáltam, megcsináltam.”
Egy fiú, aki befogta a szelet
William Kamkwamba Malawiban, Afrikában született 1987-ben. Gyerekként tapasztalta meg, mennyire küzdelmes egy aszályok és áradások sújtotta térségben fennmaradni a természet kiszolgáltatottjaként. Egy olyan világban, ahol az önellátó gazdálkodás – gépek, modern munkaeszközök hiányában – emberfeletti erőfeszítéseket követel, ráadásul a szélsőséges időjárás rendre keresztbe húzhatja a számításokat. Malawi napjainkban is természeti katasztrófa sújtotta területnek számít.
William szerencsés volt, mivel szülei modern felfogásúak, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy a gyermekeiket készek voltak taníttatni, mert belátták, hogy a megszerzett tudással képesek kitörni és felülírni a sorsukat. Az oktatáshoz való hozzáférés ugyanakkor nem alapjog, hanem privilégium, a középiskolába csak azok kerülnek be, akik tandíjat fizetnek. William elkezdhette a középiskolát, de nem tudta befejezni. Sorstársai közül mégis kiemelkedett, mert hajtotta a tudásszomj. Titokban, támogatói segítségével, órákat töltött az iskolai könyvtárban, hogy a tudomány csodáit felfedezze. Célul tűzte ki, hogy a családján segítsen.
“2001-ben nagyon rosszra fordult a sorsunk, borzalmas éhínséget éltünk át. Öt hónap alatt minden malawi lakos az éhhalál küszöbére jutott. A családunkban naponta egyszer ettünk, mindenkinek három falat jutott. Áthaladt az étel a testünkön, majd összeestünk. Az éhezés miatt kellett abbahagynom az iskolát – meséli William. Néztem apámat, néztem a kiszáradt mezőket, és ezt a jövőt nem tudtam elfogadni. Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a tanulás érdekében. Olvastam, tudományos, főleg fizika könyveket bújtam. Nem tudtam jól angolul, a grafikonok és az ábrák segítségével értettem meg a körülöttük lévő szavakat. Egy könyvből – Using Energy – különösen sokat tanultam. Arról szólt, hogy szélmalommal lehet vizet szivattyúzni és áramot termelni. Felismertem, hogy ez védelmet jelenthet az éhezés ellen, és úgy döntöttem, megépítem.
William egy szeméttelepről szedte össze az ehhez szükséges anyagokat. Talált traktor-ventillátort, lengéscsillapítót, kerékpárvázat, bicikli-dinamót, PVC-csöveket, és megépítette a gépet, melyet egy plakátról modellezett. Majd épített egy másik gépet is vízszivattyúzáshoz. William sikerrel járt: a szélkerék áramot termelt, és lett elegendő víz az öntözéshez is…
„Megpróbáltam, megcsináltam.”
Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed…
Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.