A kifogásaink gyakran visszatartanak sok értékes dologtól, és „igazolják”, hogy miért vagyunk még mindig ott, ahol, pedig már máshol szeretnék lenni. Ez a cikk segít abban, hogy más „szemüvegen” keresztül nézd az életedet.
A kifogás körébe tartozik mindenféle olyan hiedelem, meggyőződés, korlátolt vélemény, amelyek visszatartanak, igazolják, hogy miért vagyunk még mindig ott, ahol, pedig már máshol szeretnék lenni. Ezekre mindig vannak magyarázataink. Nevezhetjük ezt kifogásnak, vagy önigazolásnak.
Kifogások közé tartozik például:
“túl öreg vagyok én már ehhez”, “nincs nekem ehhez erőm”, “nincs nekem ehhez pénzem”, “nem segít nekem ebben senki”, “beteg vagyok én, már sok nyűgöt megéltem”, “én már nem igazán tudok ebben hinni”, “ahol én élek, Itt ez nem megvalósítható”, stb.
Kicsit áttoljuk még mindezt a vádaskodás, a hibáztatás irányába, megmagyarázzuk, miért vagyunk ebben a helyzetben.
“Igen, ha mások lennének a politikusok, meg az ország vezetés, meg a főnök, meg a munkatársak… Minden miattuk van.” “Ha a párom megértőbb lenne…” “A gyerekem rugalmasabb lenne….” Ezek is kifogások. Kicsit önigazolások. Például: “Én mindent megteszek, ami csak rajtam múlik.” “Én már százszor megpróbáltam és még mindig nem működik.”
Létezik egyfajta magyarázatunk arra, mi miért vagyunk még mindig abban az állapotban, amiben vagyunk. Lehetnek korlátozó meggyőződéseid, amelyek a képességeidre irányulnak:
“Én nem vagyok erre képes, ezt nem tudom megcsinálni.” “Nem vagyok olyan okos, nem tudok ilyen szépen beszélni.” “Nem vagyok vállalkozó típus.”
Ezzel megint kibeszéljük magunkat abból a vágyból, reményből, hogy miért is nem vagyok még mindig ott az ígéret földjén?!
Ezek a fajta magyarázatok, érvek, kibeszélések, okoskodások mind korlátozó tényezők. Olyanok ezek, mint a szemlélet, a látásmódunk. Mit látok? Azt látom, hogy túl sötét, borongós. Ennek nincs értelme. Amúgy se sikerülne. A pesszimista, visszahúzó, korlátozó gondolatok az egy szemléletmód. Olyan, mintha egy sötét szemüveget viselnénk. Általa mindent sötétnek látok. Így látom az életemet, a másik embert, a szomszédomat, a munkatársamat, a gyerekeimet és sokszor még a jövőt is.
Mítosz a 100 méteres futásról
Sokáig úgy gondolták, hogy a 100 méteres síkfutás végső teljesíthető ideje 10 másodperc. Élő ember nem tudja lefutni 10 másodperc alatt. 80 éven keresztül tartotta magát ez a meggyőződés. Ez egy hiedelem. Olyannyira erős volt, hogy a 80 év alatt soha senki nem döntötte meg a 10 másodpercet bűvös határt egészen 1968-ig. A mexikói olimpián egy fiatal atléta, Jim Hines, aki mintha tudomást sem vett volna arról, hogy ez a képzeletbeli fal áll, megdöntötte. 9,98 másodperc alatt futotta le a 100 méteres távot.
Mi történt ezután?
A következő években rendre döntik meg a rekordokat. 10 év alatt 20 világcsúcs született miután egy valaki áttörte ezt a képzeletbeli falat, ami csak egy hiedelem, egy korlátozó meggyőződés volt. Néha képességeink, vagy korlátaink hátterében, vagy kijönni egy megfeneklettségből, elakadásból, tehetetlenségből, válságból, sokszor az áll, hogy nem is hisszük el, különböző érveket hozunk fel, kifogásaink, önigazolásaink vannak.
Idézném Picasso szavait, aki azt mondta: “Ha az ember akar valamit, megtalálja a módját. Ha nem akar valamit, megtalálja a kifogásokat.”
A kérdés végül is az: ”Tényleg akarom?” “Mit akarok úgy igazán?” Amikor elkezdem feltenni ezt a kérdést, egy picit a szemléletem, a látásmódom átalakul. Ha azt teszem fel: “Mit tehetnék annak érdekében, hogy elérhessen ezt?”, akkor ez olyan, mintha egy másik szemüveget vennék fel.
Ha anyagi nehézségeim vannak, gondolkodhatom így is: “Akárhogy beleszakadok, én nem tudok több pénzt keresni! Drágaság van, mennek fel az árak. Ezt lehetetlenség tartani, nem lehet követni, ez megnyomorítja az egyszeri normális embert.” Ez a korlátozó gondolkodás szemüvege.
Ellenben, ha azt kérdezem: “Mit tehetnék én annak érdekében, hogy anyagilag rendeződjön a családi helyzetünk, több pénzt tudjak keresni, stabilabb megélhetést tudja biztosítani?”, akkor ez azt jelenti, hogy tehetek valamit, rajtam múlik, hogy tetszek. Van lehetőség a megoldásra. Ezzel máris átléptem a kifogásoknak, a magyarázkodásoknak a korlátozó falát, határát. Új kapuk, új lehetőségek nyílnak meg előttem.
Ez nemcsak a pénzügyekkel van így, hanem minden egyébbel is. Elakadt a házasság? “Megpróbáltunk már mindent!” Mi mindent próbáltunk meg? Volt-e tanácsadás, családterápia, átbeszélgetések? Elmentünk-e kirándulni, kértünk-e ima segítséget? Mentünk-e Isten elé, hogy mutasson bölcsességet nekünk? Mindig vannak dolgok, amelyeket még nem próbáltunk meg és amiben hihetünk, hogy ez lehet a megoldás.
Hihetünk abban, hogy a tanulásnak, a fejlődésnek vannak olyan hozadékai, ami megnyit olyan utakat, kapukat, amelyeket eddig nem láttunk, nem értettünk, nem ismertünk, de az hozhatja meg a megoldást. Egy könyv, egy tanfolyam, egy egyéni tanácsadás.
Korlátozó hiedelmeink, mint szűrők
Tanácsadói munkám során sokszor tapasztaltam mindezt. Eljönnek hozzám emberek, akik meg vannak fenekedve, megrekedve évek óta valamilyen élethelyzeti problémával. Beszűkült a látásuk. Nem látnak már, csak forogna körbe-körbe, topognak egyhelyben. Elkezdek velük beszélgetni, kérdéseket feltenni. Kinyitunk egy-egy ajtót, ablakot és rácsodálkoznak: “Jéé, nem is gondoltam volna…!”
Bizony, mindig vannak olyanok, amiket nem gondolunk. Korlátozó hiedelmeink olyanok, mint a szűrők. Nem engedik észre venni, meglátni azokat a lehetőségeket, információkat, amelyek körülöttünk vannak. Csak bekorlátozzuk, beszűkítjük és nem látjuk.
Ezért jó a közösség, a kapcsolat, más emberek, más gondolkodásmód megismerése, visszajelzések, tanulás, egy képzés, egy tanfolyam, egy olvasmány, mind-mind a látásunkat, az értékrendünket, a döntéseinket, a cselekvőkészségünket támogatja. Ezek segítségével, ezek révén tovább tudunk lépni az életünk útján, egy újabb szakaszra.
Nagyobb teljességet, tartalmasságot, életörömet, megelégedettséget, mondhatnánk úgy is, boldogságot élhetünk meg. Hiszem hitem és vallásom szerint a Jóisten áldásával és segítségével megvalósulhat. Tegyük meg ugyanakkor azt, ami a mi részünk a változásban, a tanulásban, a fejlődésben. Szembe megyünk ezzel a próbatétellel is, a kifogások, a korlátozó meggyőződések sárkányával és tovább lépünk. Átlépjük ezeket a falakat, megismervén azt az igazságot, ami szabaddá tesz. Azokat az új utakat és lehetőségeket, amelyek átrajzolják az élet csodás térképét!
Dr. Magyar Lóránt állandó diakónus, mentálhigiénés szakember