A természet üzen nekünk. A természet által Isten. Csak legyen fülünk és szemünk, hogy meghalljuk és meglássuk, amit mondani akar nekünk. Vegyük észre, hogy minden kegyelem az életünkben!

Kedves Klubtag!
Ősz van. Ez az évszak is számos tanulságos jelet mutat számunkra.
Az elkészült képek az újszegedi Holt-Maros sétányon és közvetlen közelében készültek. Elmondom, mi az, ami nekem eszembe jutott arról, amit láttam; mi az, ami engem megérintett, hátha neked is hasznodra válik.
Olvasd el a bevezető szöveget, majd pár másodpercig nézd az adott képet és engedd, hogy hasson rád! Utána folytasd a kép alatti szöveggel!

1. Minden elmúlik

Megszoktuk, hogy tavasszal, nyáron minden kizöldül, virágba borul. Üde, friss a természet. Zöldségek, gyümölcsök érnek be. Burjánzik a természet, főleg, ha van elég eső. Szép, harsogó zöldek a fák levelei. Ehhez képest ősszel minden megváltozik. Már nem nőnek olyan gyorsan a növények, illetve le is áll a fejlődésük. Minden lelassul. Elveszítik a szép zöld színüket, besárgulnak, rozsdabarnává változnak, majd lehullanak a fákról. Míg tavasszal és nyáron tele van az erdő madárcsiripeléssel, addig ősszel nagyon csendes, nem hallani madárszót.

Az élethez hozzátartozik a születés (ahogyan a természetben ez tavasszal figyelhető meg), de az elmúlás, az elengedés is. Annyira szeretnénk, ha az életünk olyan élettel teli, virágzó lenne mindig, mint a természet tavasszal és nyáron. De nem lehet. Az élethez hozzátartozik az elengedés, az elmúlás. Viszont nem érdemes ezen szomorkodni!

Akkor élünk teljes életet (vagyis akkor válunk igazán boldoggá), ha megtapasztaljuk, megéljük az ősz szépségét a mindennapjainkban. Mert igenis van szépsége az elengedésnek és az elmúlásnak is, csak észre kell venni. Emlékezz csak rá: ha Krisztus nem hal meg, akkor nem is támad fel, és akkor nincs megváltás sem, ami egyedüli reménye az életünknek! De Krisztus meghalt valóságosan és teljesen. Megélte Ő is az elmúlást, a veszteséget. Egyúttal értelmet adott neki.

A halállal, az elmúlással nincs vége mindennek. Csak egy állomás, ahogyan a természetben is csak egy évszak. Ezen keresztül juthatunk el az életre! Ennek örvendj, kedves testvér!
Fedezd fel most velem, mennyi gyönyörűsége van ennek az évszaknak – az elmúlásnak!

2. Nem vagyunk egyformák

Ahogyan a képeken is látod, a különböző fák, növények nem egyszerre kezdenek el sárgulni és lehullajtani a levelüket. A fűzfa kezd el először rügyezni tavasszal és ő szabadul meg a legkésőbb a leveleitől. Sőt, a különböző fáknak, különböző árnyalatúak az őszi levelei: citromsárga, narancssárga, rozsdabarna, élénkvörös, stb.

Ahogyan a fák, úgy mi is emberek, sokfélék vagyunk. Különbözőképpen éljük meg az örömöket, a sikereket, az élet ajándékait, vagy éppen a nehézségeket, a veszteségeket, a kudarcokat. De ez rendben van így. Ezzel semmi probléma.

Talán sokkal elfogadóbbnak kellene lennünk embertársaink felé, akik esetleg érzékenyebbek, temperamentumosabbak, lassabbak, pörgősebbek, halk szavúbbak, harsányabbak, hosszabb ideig gyászolók, rövidebb ideig gyászolók … Ugye, érted?
Tanuljuk meg a természettől, hogy az a jó, ha nem vagyunk egyformák, ha nem gondolkodunk, nem érzünk egyformán! Ettől lesz színes, változatos és szép az élet, ahogyan az őszi természet is. Ne támasszunk fölösleges, látszat elvárásokat másokkal szemben! Engedjük meg, hogy ő is szabadon élhesse meg hitét, meggyőződését, érzéseit akkor is, ha az esetleg tőlünk távol áll!

3. Milyen sokszínű az életünk!

A képen lombhullató fenyőket látsz, akik mint egy sorfalként állnak a járda két oldalán. Az ágaik boltívet alkotnak. Így aki itt elhalad, annak egy csodálatos élményben lehet részre. Nagyon szeretem ezt a helyet. Magával ragad, felemel, erőt ad! Mintha egy katedrálisban lépkednék! A színösszhang pedig rendkívülivé teszi: alul szép zöld a fű, majd következnek a barna fatörzsek és végül a vörös lombkorona.

Neked van kedvenc helyed a lakókörnyezetedben, ahová ilyenkor ősszel szívesen kilátogatsz, ami feltölt, kikapcsol, ahol élvezni tudod az ősz színeit?
Ugye hogy nem csak lehangoló tud lenni a őszi táj? Ugye, hogy nem csak az elmúlásra emlékeztet? A színek kavalkádja az élet gazdagságát mutatja számomra.

Vegyük észre mindenben Krisztus jelenlétét, az Ő szépségét, ajándékait és akkor egészen más szemszögből tekintünk a saját küzdelmeinkhez is!
Ha képesek vagyunk meglátni, felfedezni az életünk ajándékait, gazdagságát, sokszínűségét, és nem a bajra fókuszálunk, akkor egy sokkal örömtelibb életünk lehet!

4. Lassíts!

A Holt-Maros melletti sétányon vannak néhol padok, ahová le lehet ülni, megpihenni, vagy csak egyszerűen szemlélődni, gyönyörködni a természet szépségében. Szükségesek ezek, mert ha gyorsan elrohanunk a part mellett, akkor nem veszünk észre olyan dolgokat, amelyek hatással lehetnének az életünkre.

A felgyorsult világunkban, életünkben akkor tudunk észrevenni fontos, értékes momentumokat, ha megállunk, ha időt szánunk arra, hogy rátekintsünk arra, ami körülvesz minket – akár jó, akár rossz dolog.

Amikor teheted, állj meg a napi forgatagban! Lassíts! Muszáj rohanni?
Szánj időt arra, hogy reggel kinézel az ablakon és figyeled egy percig a ködöt, az esőt, vagy éppen a napfényt! Utána apró kortyokban iszod a teát vagy a kávét. Hogyan hat rád a melegsége, íze? Bármit is ebédelsz, edd lassan, élvezve az ízeket! Ha teheted, sétálj, legalább pár percet. Közben ne gondolkozz semmin, hanem figyeld a környezetedet: a fákat, a mohát a kerítésen, a víztócsát a járdán …
Este gyújts egy kis gyertyát és szemléld pár percig csöndben!
Lefekvés előtt nézz ki az ablakon, és figyeld a kinti sötétet, az utcai lámpák fényét .. és adj hálát mindenért!

5. A pusztulás életet adhat

Ilyenkor ősszel rengeteg falevél hullik le a földre. Szép lassan elkorhad, ebben a csapadék is segít. Ebből lesz a legjobb minőségű erdei termőtalaj, amely azután nagyszerű energiaforrása lesz a tavasszal előbújó növényeknek, virágoknak, facsemetéknek. Az elrothadt falevelekből tehát új élet fakad.

A veszteségeink, a megélt fájdalmaink, kudarcaink olyanok, mint a falevelek, amelyek részünkké válnak, de utána el kell őket engedünk, mert különben sose bújik elő a helyükön új rügy, amely új gyümölcsöt fog teremni. Csodálatos az életnek ez a körforgása!
Nem kell azonban szomorkodnunk a „lehullott leveleink” miatt, ugyanis azok mások számára életet, erőforrást jelenthetnek.

6. Ahogyan a Nap erőlködik

Figyeld csak meg a képet! Egy ködös novemberi reggelt látsz magad előtt. Az egy-két száz méterre parkoló autókat is alig lehet látni. Ébred a természet is. A fa ágai között a Nap fényessége feltűnik. Erőlködik. Próbál áthatolni a sűrű ködön, hogy aztán ő uralja az egész napunkat.

Arra gondoltam, hogy ez a szituáció mennyire jellemző ránk, emberekre. A bűn homályában, az önző érdekeink vezérelte ködbe burkolózva tengetjük a napjainkat. Ahogy telnek az éveink, előbb-utóbb ráébredünk, hogy valahogy nem jó ez így, és a bennünk lévő jó, az Isten hangja szeretne áttörni a homályainkon.

Isten mindent megtesz értünk – „erőlködik” -, hogy az üdvösségre vezessen bennünket, hogy az Ő világossága betöltse az életünket. Ezért született meg és ezért vállalta a kereszthalált!

Engedd be az életedbe a Szentlélek fuvallatát, hogy megtisztítsa a lelkedet a bűn és az önzés ködétől, és helyette az Isten kegyelme töltsön be!

7. A pókháló

Megfigyelted már, milyen mesterművet képes alkotni a pók? Olyan szövevényes hálót tud készíteni, hogy nincs az a kis légy vagy más bogár, ami fenn ne akadna a hálójában.
Amikor a novemberi reggeli pára, köd vízcseppjei kicsapódnak a háló fonalain, egészen különleges látványt nyújt.

A pók fantasztikusan kihasználja azokat a képességeket, amelyekkel az Isten megajándékozta.
Vajon, én mennyire teljesítem be a küldetésemet?
Isten arra hívott bennünket, hogy a szeretet töltse be az életünket! A szeretet szője át az hétköznapjaink, a tetteink, a gondolataink, érzéseink minden apró zugát, hogy a gonosz, a bűn fennakadjon rajta, és biztosítva legyen az üdvösségünk.

8. Nem szépnek kell lenni, hanem erősnek

Erről a fáról már az összes levél lehullott. Teljesen felkészült a téli, nyugalmi időszakra. Így nem tűnik valami szépnek, de ha úgy tekintünk rá, mint aki erőt gyűjt a fejlődése következő szakaszához (a tavaszhoz), amikor sok energiára lesz szüksége, akkor már nem a fa „szépsége” a lényeg.

A fának nem az a fontos, hogy minden évszakban pompázzon, hanem hogy éljen, fejlődjön és olyan gyümölcsöt hozzon, amelyre teremtetett. Ehhez van, amikor erőgyűjtésre és nyugalomra van szüksége.

Nem hasonló az ember élete is a fáéhoz?

Nekünk is újra és újra meg kell újulnunk. Szükségünk van erőgyűjtésre (erre kiváló alkalom lesz az advent), töltekezésre (ezért is nagyszerű a Laudetur Klub), hogy amikor ott az idő, akkor ki tudjunk „rügyezni”, virágozhassunk és gyümölcsöt hozhassunk Isten akarata szerint!

„Aki áll, vigyázzon hogy el ne essen!” – mondja a Szentírás. Ezzel arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy a folyamatos lelki fejlődésre mindannyiunknak szüksége van.

* * * * *

EGY KÉRÉSEM LENNE HOZZÁD:
Mivel igen zűrzavaros, zaklatott világot élünk, amelyben mi keresztények is keressük a helyünket, ezért szeretnélek jobban megismerni – problémáidat, lelki fejlődési igényeidet természetesen a többi klubtag esetében is –, hogy a jövőben még jobb, értékesebb, igazán neked szóló anyagokat tudjak készíteni.
Ezért arra kérlek, segíts nekem az alábbi két kérdésre adott válaszaiddal.
KATTINTS IDE A VÁLASZADÁSHOZ »