Példázatok-23-február
— 2023. február 6. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Adok magamból egy darabot azért, hogy te élhess!
Új életet kezdett 2021 októberében a Somogyi család
Tamás, a férj családjában ismert volt a vesebetegség, mely genetikai eredetű. Tamás egy ideig úgy gondolta, bármit megtehet, vele semmi baj nem történhet. Aztán egyszer csak szembesítették azzal, hogy harminc- és hatvanéves kora között le fog állni a veséje. Ez kezdett bekövetkezni és szükség volt új vesére.
A feleség, Noémi számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Tamásnak a legjobb vese az övé. Nem ismer lehetetlent, ha Tamásról van szó, vagy arról, hogy a fiaikat védő családi egység sérülhet.
Tamás először hallani sem akart arról, hogy Noémi kockára tegye miatta az egészségét. Aztán belátta, nincs más választás.
A műtét óta Tamás számára a szeretet mértékegysége a donáció lett, ami az életadás egy különleges formája. Adok magamból egy darabot azért, hogy te élhess. A donor ezáltal testileg kevesebb lesz, lelkileg azonban több.
Mit tanultak a történtekből?
Túlélték ezt a nehézséget, de azért néha elfogja őket az aggodalom. Igyekszenek ebből a helyzetből megtanulni, hogy muszáj bízni, a Jóistennek is hagyni feladatot. Nem lehet mindig mindent kiszámítani. Noémi szereti a biztonságot, mindig van B terve, de megtapasztalták, hogy az élet olykor másként alakul, mint gondoljuk.
“Teljes életet élünk. A Jóisten elrendezi a dolgainkat. Volt egy feladatunk, túljutottunk rajta, az élet megy tovább. Jönnek a napi gondok, ezekre koncentrálok, és még inkább a napi örömökre. S persze folyton ott van bennem a hála. A történtek összekovácsolták a családunkat, a gyerekek még közelebb kerültek hozzánk. A műtét első évfordulóját hálaadó misével ünnepeltük. Adorján fiam a maga 14 évével bátran kiállt, és ezt mondta:
„Apa a legeslegjobb helyről kapott vesét, anyukám óriásit nőtt a szememben. Köszönöm anyának, hogy meghozta ezt a hatalmas áldozatot, hogy előttünk egyszer sem ingott meg az önbizalma, és hogy végig kitartott a családért, annak ellenére is, hogy rengeteg kellemetlen és fájdalmas dolgot kellett elviselnie. Azzal, hogy apának adta az egyik veséjét, nem csak az ő életét mentette meg, a mi életünket is sokkal könnyebbé tette. Köszönöm apának, hogy végül elfogadta ezt a lehetőséget, és megértette, hogy igazából az egész családnak ez a legjobb megoldás. Köszönöm a mennyei Atyának és Jézusnak, akik végigvezettek minket ezen az úton. Nehéz volt, de a nehézségek ellenére szép is.”
Forrás: mk.hu
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Előfordulnak nehéz döntési helyzetek az életünkben. Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a kérdést: „Mit tenne a szeretet?” Mert a szeretet Istentől van.
A feleség szeretetből ajánlotta fel veséjét, vállalta a vele járó áldozatot. A férj pedig szeretettel elfogadta, amit a másik ember adni tudott. Sokszor elfogadni sem könnyű. Amikor ezen a héten döntési helyzetbe kerülsz, tedd fel magadnak a kérdést: Mit tenne most a szeretet? Gyakorold, hogy szombaton legyen miért hálát adni!
***
KAPCSOLATAINK
Én azt gondolom, hogy Te azt gondolod, hogy…
A gondolatok jönnek-mennek, hiába szeretnénk nekik gátat szabni. Gondolataink nagyon sokfélék, mint ahogy mi is különböző személyiségek vagyunk. Mivel pedig a gondolatok érzéseket okoznak bennünk, hatással vannak a kapcsolatainkra is.
Gyakran szorongunk amiatt, hogy fejben elgondoljuk, mit fog válaszolni a másik – pedig lehet, hogy teljesen másképpen reagál majd. Még az is előfordulhat, hogy már annyira belelovalltuk magunkat az elutasításba, mint a mesebeli Kismalac, aki létrát kérni ment a Medvéhez, és mielőtt a Medve kedvesen válaszolhatott volna kérdésére, a Kismalac már előre mondta, hogy „Tudod mit, Medve, húzd le magad a létráddal együtt!”. Voltál már olyan helyzetben, hogy előre szorongtál a fejedben lejátszódó jelenet miatt? Mi segített? El tudtad képzelni pozitívan a beszélgetés kimenetelét?
A szóbeli kommunikáció egy óriási lehetőség arra, hogy a másikat megismerjük, megértsük. Az ő gondolatai azonban nem a mi gondolataink, és ha ő szavakba önti a gondolatait, az belőlünk érzéseket vált ki. Ezen érzések mentén bennünk is születnek gondolatok, amiket visszajelzünk: mind szavak, mind viselkedés formájában. Az érzések, amik alapján reagálunk, a magunkkal hozott korábbi élményeinkből, tapasztalatainkból fognak születni. Például, ha kijelenti a férj: „Nincs itthon sör”, erre reagálhat így a feleség: „Sajnálom, hogy most nincs itthon sör, mert látom, szívesen innál egyet. Felírom a bevásárlólistára, és majd veszünk”. De értelmezheti így is: „Én még arra sem vagyok jó, hogy erre figyeljek, nem vagyok jó háziasszony!” – és szalad a boltba sört venni. Az első megértette a másik szükségletét, és reagált rá, szemben a másodikkal, aki reakciójában leminősítette saját magát.
A kapcsolatainkban, a kommunikációnkban az adó és a vevő részéről is sok minden a hozott élményeken – a pszichológia nyelvén a „belső gyerek” képén – múlik. Tovább nehezedik a helyzet, ha fejben kezdünk el kommunikálni a másikkal, és ehhez egy érzést is csatolunk: „Úgy érzem, hogy már nem szeret engem, mert amikor múltkor találkoztunk, olyan mogorva volt.” Az nem is jut eszünkbe, hogy igazából a másik fáradt vagy ideges volt a találkozásunk pillanatában, és ezért nem tudott olyan felszabadult lenni a velünk való beszélgetésben. Előfordult már veled, hogy a magad nézőpontjából kilépve, a helyzetről a másikkal beszélve teljesen más kép alakult ki benned?
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Próbáljuk meg, hogy ne kezdjünk el fejben kommunikálni a másik emberrel, mielőtt találkoznánk! Megkíméljük magunkat a saját előítéleteinktől, feltételezéseinktől, és egy tisztább, elfogadóbb légkört teremtünk a tényleges találkozáskor. A „biztos ezt gondolta” feltételezés nagyon mérgezővé is válhat egy kapcsolatban!
— 2023. február 13. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Luca emberségből is példát adott
A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2023. januárjában az Év Sportolója Gálán a 2022-es év női sportolójának az Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó és olimpikon Kozák Lucát választotta.
Luca korábban a fair play cselekedet trófea díját is megkapta, mert emberségből is példát adott.
Minden olimpia a világ legjobb sportolóinak kiélezett versenyéről, a sokszor emberfeletti teljesítményről, a küzdeni tudásról szól.
Alternatív szöveg
A sport azonban gyakran megmutatja az emberi nagyságot is. Erre láttunk szép példát Kozák Luca személyében a női 100 méteres gátfutáson.
Az ötkarikás játékokon mindenki a legjobbját szeretné nyújtani. Legyen szó egy egyéni csúcsról, egy remek helyezésről, vagy egy szépen csillogó éremről. Mindenkinek képességei szerint más lehet az a mérce, ami után elégedetten távozik egy olimpiáról. Azonban sok esetben láthatunk drámát, amikor egy sportoló az utóbbi évek befektetett munkájának eredményeként nem tudja azt hozni, amit magától elvárna. Legyen szó rossz formáról, egy sérülésről, vagy éppen egy szerencsétlen pillanatról.
A női 100 méteres gátfutás elődöntőjében Kozák Luca nem tudta befejezni a futamát, mert a rossz rajtot követően a hetedik gáton bukott és könnyeivel küzdött a pályán. Azonban ugyanígy alakult a futam a jamaicai Yanique Thompson számára is. Luca pedig csalódottságát leküzdve felkelt és odament riválisához, hogy felsegítse és letámogassa a pályáról.
A sport sok mindenre megtanít. Győzni, veszíteni és segíteni a másikon. Kozák esete pedig egy nagyon jó példa az utóbbira.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Vajon, ha a hétköznapokban elbukunk, magunk alatt vagyunk, akkor mennyi erőnk van odamenni embertársunkhoz, aki még inkább rászorulna a támaszunkra? Luca esete arra bátoríthat bennünket, hogy kudarcok, nehézségek idején ne csak saját magunk gyötrelmével foglalkozzunk, ne sajnáltassuk magunkat, inkább nézzünk szét magunk körül, hátha akad olyan valaki, akinek szüksége lehet a segítségünkre. Meg fogod érezni, hogy ebben az esetben a szomorúságod valahogy megszűnik és átadja a helyet a békének.
***
KAPCSOLATAINK
Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?
Különbözőek vagyunk: a férfiaknak is és a nőknek is mások a reakcióik, mások az igényeik. Hogyan hozzuk ezeket szinkronba? Hogyan mutassuk ki egymás iránti szeretetünket?
Minden pár életében előforduló helyzetek, amelyekre a férfiak és nők eltérően reagálnak. A leggyakrabban előforduló jellegzetes különbségek férfiak és nők között:
A férfi:
– legsúlyosabb hibája: félbeszakít és megoldásokat javasol;
– keveset beszél;
– számára a szerelem nagy megnyilvánulásai fontosak;
– ahhoz, hogy jól érezze magát, vissza kell vonulnia az odújába;
– azt gondolja, magától értetődik, hogy szereti feleségét, s nem törekszik kifejezésre juttatni azt;
– azt szereti, ha elfogadják, értékelik és bizalommal vannak iránta.
A nő:
– legsúlyosabb hibája: kéretlen tanácsokat osztogat, korrigál;
– sokat beszél;
– fel kell hagynia azzal, hogy meg akarja változtatni férjét;
– számára a szerelem kis megnyilvánulásai fontosak;
– akkor érzi jobban magát, ha odafigyelnek rá;
– nehezére esik, hogy szeretetet és odafigyelést kérjen férjétől;
– szereti, ha megértik, respektálják és gyengédek hozzá.
Léteznek stresszoldó hormonok, amelyek bizonyos körülmények között aktiválódnak, és agyi felépítésük következtében különbözőek a nőben és a férfiban. A férfinak tesztoszteronra van szüksége, hogy oldódjon benne a feszültség és összeszedje magát. Leül egy kényelmes fotelbe, átlapozza az újságot vagy váltogat a tévécsatornák között, lemegy a haverokkal kiskapuzni, adózik hobbijának vagy nekilát barkácsolni a ház körül.
A nőnek oxitocinra van szüksége, hogy relaxáljon, új energiát gyűjtsön, és azt a gondoskodás által éri el. Szeret időnként barátnőivel vacsorázni, a fodrásznál vagy a manikűrösnél külső megjelenését ápolni, bevásárolni, gondoskodni a gyerekekről és a családról, rendben tartani a lakást, esetleg konditerembe járni.
A szeretet kifejezésének különböző formái vannak. Nem elég tehát szerelmesnek vagy őszintének lenni, hanem beszélni kell házastársunk érzelmi nyelvét, egyébként nem fogjuk tudni elkerülni a súrlódásokat és nézeteltéréseket.
Példák: A férj virágot küld feleségének, ő pedig inkább azt szeretné, hogy szánjon végre egy kis időt a beszélgetésre. Vagy a feleség átöleli és becézi férjét, de ő inkább egy jó, házias ételre vágyik.
A probléma gyakran nem a szeretet megléte vagy hiánya, hanem a megfelelő szeretet-nyelvek használata: bátorító szavak, bensőséges pillanatok, ajándékok, szolgálat, testi kapcsolat.
Ha már sikerült felismernünk, hogy mi a párunk szeretetnyelve, akkor azt is meg kell tanulnunk, hogy ezt hogyan használjuk a vele való kommunikációban. Hasznos lehet ez a Gandhitól származó anekdota:
„Egy indiai tanító egyszer azt kérdezte a tanítványaitól: »Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?« A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt: »Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk«. »De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz«, mondta a tanító. A tanító a következő magyarázatot adta:
»Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van. Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon! Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat«.”
Forrás:ujvarosonline.hu
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Az előbbi anyagban több aspektusra is rávilágítottunk, ami a férfi és a nő kapcsolatát illeti. Az említett szempontok nem csak házaspárokra érvényesek, hanem pl. anya-fia, meny-anyósa, lány-fiú testvérek esetében is.
Mit tanultál te belőlük? Milyen elhatározás született meg benned? Mi az, amit a következő héten kipróbálnál? Bátorság! Ne csak olvasd, csináld is!
— 2023. február 20. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Imáiban útmutatást kap a 90 éves Előd atya
Brückner Ákos Előd O.Cist. atya idén tölti a 90. évét. Ebből hatvan papi szolgálatban telt. Február elején mutatta be gyémántmiséjét Székesfehérváron.
Előd atya megfontolandó gondolatait olvashatod itt:
“Ha a Jóisten reggel felébreszt, akkor aznap teszem, amit tudok. Szolgálatban vagyok, emberek élnek körülöttem, akik el- és befogadnak, s van egy térség, ahol sok a feladat. Érzem, hogy idősödöm, de amíg a Jóisten akarja, teszem, amit kell. Ez becsület dolga. Rugalmasnak kell lenni, sok a váratlanság, az újratervezés. Ebben a felpörgetett életben is meg kell találni az igazodást. Azt hirdetem, hogy a korral nem aszalódunk, hanem érlelődünk. Nyitnunk kell, lépnünk kell, szeretni a jövőt, és arra figyelni, hogy mi van előttünk.”
Előd atya a mai napig tanít fiatalokat, akikkel jól megérti magát. Így vall a diákokról:
“Úgy látom, a gyerekek akkor válnak nyitottá, amikor megszeretnek valakit, amikor valaki számít nekik. Nem mondom, hogy döngetik az ajtómat, túl idős vagyok ahhoz, hogy a kérdéseikkel hozzám forduljanak, de ha nem is tömegével, azért vannak rendszeresen gyónó diákjaim. Sokat segít nekik egy-egy megjegyzés: „De elegáns vagy! Milyen jól szerepeltél!” Bátorítom őket, beszélgetést kezdeményezek velük. Sokat tanulhat az ember a fiataloktól; ami fontos nekik, abban nagyon jók.
Nem dirigálni kell őket, de a jó irányt megmutatni lelkiismereti kötelességünk. A mai kamaszok nem szeretik, ha kritizálják, kioktatják őket, akkor inkább elfordulnak a felnőttől. A szülők is inkább megvásárolják őket, félnek szólni, nem merik helyreigazítani a gyermekeiket. De nem lehet feladni, hogy az ember megmondja, mi a helyes, és mi az, ami nem fogadható el. Kapcsolatot kell kiépíteni velük. Ha meghallgatjuk őket, ha megértést tudunk mutatni feléjük, csak akkor fogalmazhatunk meg elvárásokat.”
Előd atya sokszor beszél arról, hogy kevés a pap, és az emberek ma kevésbé nyitottak a hitéletre. Mégsem érezni benne keserűséget. Belső tűzzel beszél az életét kísérő Isten hűségéről és szeretetéről.
„Hűséges az Isten” – ez a papi jelmondatom, s egyúttal az életem vezérfonala. Megtapasztaltam, hogy amit Isten ígér, azt mindig megteszi. Ha merek hallgatni rá, ha bízom benne, és teszem, amit kell, akkor mindig megmutatja az utat. A keresztény embernek sónak kell lennie, ízt adni a világnak, és megmaradni a jóban. Ha visszatekintek az eltelt évekre, sok mindent tennék másként, mégis úgy érzem, nem lehetek elég hálás. Rengeteg ajándékot kaptam Istentől, társakat, akik most is segítenek. Isten mindig helyzetbe hoz és túllendít az akadályokon. Bámulatos a Szentlélek szeretetében élni.
Ha keresem a hogyant, az imában megkapom az útmutatást. Az egymás javára figyelő összetartozás hordozott és hordoz ma is. Ha valakinek nyikorog a cipője, azt el kell viselni, hiszen emberek vagyunk. Bonyolult az élet, elhasználódunk, de a remény soha nem hal meg.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Előd atya gondolataiból melyik az, ami leginkább megérintett? Ha nem tudsz egy szót, egy mondatot kiemelni, akkor olvasd el még egyszer! Ha megvan az, ami megérintett, akkor hogyan fogod azt ezen a héten az életedbe beépíteni? Határozd el magad, csak így fogsz lelkileg is fejlődni!
***
KAPCSOLATAINK
Együtt járták be a világot
Egy házaspár, akik beutazták a világot, pedig az orvosok az idősek otthonába küldték volna a feleségét.
A fiatalok 1958-ban egy templomi bálon ismerkedtek meg, akkor még tinédzserek voltak. Andy Fierlit azonnal beleszeretett Donnába. Elmondásuk szerint a férfi megkínálta egy rágógumival a nőt – így kezdődött a kapcsolatuk. 1966-ban házasodtak össze, és nagyon boldogan éltek, négy gyermekük is született, ma pedig már 12 unokájuk van.
Egy karácsonyi buliban voltak, amikor a feleség rosszul kezdte érezni magát, ezért úgy döntött, lepihen. Másnap azonban súlyos aneurizma alakult ki, ami miatt részlegesen lebénult. A feleség ekkor még csak 45 éves volt. Az orvosok azt tanácsolták a férjnek, hogy adja a feleségét idősek otthonába, ugyanis a sok gondozás nagy terhet róna az egész családra. A férfi azonban ezt nem volt képes megtenni, és egyre csak az esküvői fogadalma járt az eszében.
Úgy döntött, hogy helyette beutazzák az egész világot. A nő ezután többet láthatott a világból, mint előtte egész életében. A férje, Andy azt mondta, így is nagyon szereti a feleségét. “Persze, ez egy kihívás, de azóta szeretem Donnát, amióta megismertem, és el sem tudom képzelni, hogy ez bármitől megváltozna”.
A házaspár mind a hét kontinensre ellátogatott, és teljesült az álmuk: együtt járták be a világot. “Donna nem mozgékony, vannak memóriaproblémái, de nagyon szórakoztató vele utazni. Igazán szeretjük egymást, és mindig is hittünk abban, hogy ha az élet citromot ad, akkor limonádét készítünk belőle”.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Mennyire tudod elfogadni a házastársad vagy a családtagod helyzetét, betegségét, rossz szokását, nehéz természetét, furcsa stílusát…? Imádkozol rendszeresen házastársadért, családtagjaidért?
— 2023. február 27. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Biagio így talált rá az igazi szabadságra
Biagio Conte 1963-ban született Palermóban, jómódú családban, ahol kényelemben, gondtalanul élt. Palermo városában ugyanakkor pokoli állapotok uralkodtak, az erőszak mindenhová begyűrűzött. A nap mint nap tapasztalható igazságtalanságok, az egzisztenciális üresség, az értékek hiánya egyre súlyosabb lelkiismereti válságba sodorta Biagiót.
Elkezdte keresni az igazságot, az igazi szabadságot, az igazi békét és az életösztön végül felülkerekedett. 26 éves korában úgy döntött, hogy elszakad az anyagias világtól: „Belefáradtam a hétköznapi életembe, a szívemben éreztem, hogy mindent és mindenkit el kell hagynom. Elhagytam apám házát azzal a szándékkal, hogy soha többé nem térek vissza Palermoba, mert ez a város és annak társadalma annyi fájdalmat és csalódást okozott.” Mindenét elajándékozta és a természetbe menekült.
Több mint egy évig vándorolt Szicília erdeiben és hegyei között, remeteként élt, bogyókkal és növényekkel táplálkozott. Így talált rá a szabadságra, az anyagi szükségletektől mentesen. Megtanulta, hogy az élet lényege nem a gazdagság birtoklása, nem a javak felhalmozása és fogyasztása, hanem a természettel való harmónia, ami egyben kemény küzdelem a túlélésért.
Aztán egy nap találkozott egy pásztorral, aki rábízta a nyáját és adott neki egy kutyát. A juhok legeltetésével magányosan töltött hosszú napokon és a csillagos éjszakákon Biagio megtanult felnézni az égre és megtanulta keresni Istent. „Egyre inkább kezdtem érezni, hogy Jézus, az igaz ember, aki az életét adta értünk, magával visz egy olyan tapasztalat útjára, amely később az egész életemet a feje tetejére állítja. A csendben és a meditációban egyre szabadabbnak és békésebbnek éreztem magam, semmim nem volt, mégis olyan volt, mintha mindenem meglenne.”
Egy nap a hegyekben, a hóban eltévedve majdnem halálra fagyott. A pásztor sietett a segítségére és elvitte a corleonei Szent Bernát-remetelakba. Itt találkozott Paolo testvérrel, aki mesélt neki Szent Ferencről.
Biagio elhatározta, hogy gyalogosan megy el Assisibe. Útközben találkozott csavargókkal, cigányokkal, szabadult rabokkal, mindenféle kirekesztett emberrel. A szenvedő emberekkel való találkozás közelebb hozta hozzá Szent Ferenc alakját:
„Apránként kezdtem megérteni a missziót: életemet a szegények közül is a legszegényebbeknek szentelni”. Assisi szegénykéjének sírjánál arra gondolt, nem Afrikába vagy Indiába kell mennie, hanem vissza abba a városba, ahová már nem akart visszatérni: „Jézus azt akarta, hogy a misszió éppen Palermo utcáin szülessen meg.”
Három évvel távozása után visszatért városába, ott maradt a vasútállomáson, a hajléktalanok között. Velük élt, segített nekik, mosdatta őket, koldult nekik kenyeret és meleg ételt. Idővel egyre több volt a csavargó. Így született meg 1993-ban a Remény és Szeretet Missziója, „Isten mindent felforgató terve”, ahogyan Biagio testvér nevezte.
Biagio testvér, a világi misszionáriusa idén januárban hunyt el 59 éves korában.
forrás:mk.hu
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Biagio megtanult a ragaszkodásaitól szabad maradni! Milyenek az én ragaszkodásaim: anyagi javakhoz, pozícióhoz, életszínvonalhoz, elért eredményekhez, szokásokhoz…?
Érdemes ezen a héten felülvizsgálni a ragaszkodásaidat!
Minél inkább szabaddá válunk a saját ragaszkodásainktól, annál inkább nyitottá leszünk Isten vezetésére, ahogyan Biagio életében is történt.
***
KAPCSOLATAINK
Összetartozunk. Nem virtuálisan, hanem egészen, valóságosan
„Minden ember elméjében hordozza azt az adottságot, hogy nem képes más ember szenvedését nézni” – írja Meng-ce a Krisztus előtti 3. században. Valóban, az idegtudomány tanúsága szerint is együttérző lények vagyunk. A Teremtő az embert úgy alkotta meg, hogy a szenvedés látványa erősen megindítja, és az iszonyodáson túl a segítségnyújtás szinte sürgető kényszerét érzi: Csinálj valamit! Enyhítsd a bajt! Vagy legalább öleld meg!
Tényleg? Akkor hogy jutottunk odáig, hogy a fotelból egy sörrel a kezünkben végig tudunk nézni egy cunamit vagy egy terrortámadást? Sajnos a napi több órás, ellenőrizhetetlen forrásból származó „hírnyelésnek” egyenes következménye a jólértesültség hamis álarcában megjelenő fásult közömbösség. Minthogy az egész napunk a „közösségi” (?) médiára csatlakozva telik, tudomást szerzünk ismeretlen ismerősök kósza bölcsességéről, vágyairól, pletykáiról, betegségéről, nyaralásáról, kiskutyája szőre hullásáról és gyermeke bizonyítványáról. Közelképeket görgetünk halálos kimenetelű tűzvészről, balesetekről, öngyilkosságról, árvízről, éhező gyermekekről. Az „álrészvét”, amit érzünk, sajnos kizárólag a közöny éltetésére és fokozására alkalmas. Semmi másra. Ám közben elfogy belőlünk az igazi együttérzés, elfogy az élet öröme, és mindez végül az együtt sírás képességétől is sikerrel megfoszt minket.
Miért? Mert a virtuális tapasztalat csak olyan, mintha. Mintha ott lennél, mintha éreznéd, mintha látnád, de nemsokára bevillan: hála Istennek, nem vagyok ott. Egy idő után pedig szemrebbenés nélkül beszélgetünk kötődés nélküli párkapcsolatról, nevelésről, pasztorációról, vagy szexről szerelem nélkül, családról szülők nélkül, sikerről áldozatvállalás nélkül. Mi hiányzik? A valóságos érzékelés a valóságos kapcsolatban. Figyeljük meg! Amint a saját életünket zavarja meg valami, akkor azért megnyílik a szemünk!
Sok mindenre jó a virtuális világ nyújtotta technika. Lesz minden házban jakuzzi, csak élet nem lesz a családban. Lehet minden gyerek zsebében okostelefon, csak élet nem lesz a közösségben. Meghódíthatjuk a Marsot, csak közben elpusztul az élet a bolygónkon. És folytathatnánk a sort. Engedjük el végre a virtuális részvét csábító, de terméketlen szokásait!
Halljuk meg a hívó szót: „Hol van a te testvéred?”, és találjuk meg őt!
Hol van az édesanyád, hol van a gyermeked, hol van az unokád, hol van a barátod, hol van a szomszédod …? Nem lesz messze! Ő az, akihez valóban kapcsolódni tudsz, akivel együtt sírhatsz-nevethetsz. Akinek panaszát, örömét van időd meghallgatni.
És akkor ez az együttérzés valóban megindítja a szívünket, és karjainkat ölelésre, a kenyér, a barátság, a szeretet megosztására emeli. Felelősek vagyunk egymásért, összetartozunk. Nem virtuálisan, hanem egészen, valóságosan.
Dr. Pécsi Rita
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Hol van a Te „testvéred”? Kivel tudnál a héten beszélni, kit tudnál a héten meghallgatni, kivel tudnál a héten együttérezni? Ha jön a héten ilyen lehetőség, emlékezz erre a bejegyzésre!