Éltél már át olyat, hogy ismerősödnek lelkesen elmesélnéd egy élményedet, akár a nyaralásodról, vagy egy jól sikerült új receptről, ő viszont rákontráz és a saját nyaralását ecseteli, téged pedig meg se hallgat?
Ugye, mekkora ereje van annak, ha valaki igazán megért minket? Mennyi erőt adhatunk a másiknak, ha igazán megértjük őt!
Elegendő figyelem hiányában csökken az energiaszintünk, gyengének érezzük magunkat. Ellenben ha igazán figyelnek ránk, erősebbé válhatunk, érettebben viselkedhetünk és sokkal inkább önmagunk lehetünk.
Kutatások bizonyítják, amikor beszélünk, szívritmusunk felgyorsul, vérnyomásunk megnő. Amikor figyelünk, mindez lelassul, csökken. Az odafigyelés ellazít, jótékonyan hat a vérkeringésre, tehát nagyon egészséges.
Nagymértékben függ a beszélgetőpartnerünktől, hogyan tudunk neki valamit elmondani.
Valaki mellett 10 perc is hosszúnak tűnik. – Valaki mellett 1 óra is kevés.
Valakinek szívesen kifejted a gondolataidat. – Valakinek nincs kedved elmondani őket.
Valaki mellett érdekesnek érzed magad. – Valaki mellett unalmasnak.
Valakinél biztosan érzed, hogy figyel. – Valakinél nem érzed pedig még mondja is, hogy figyel rád.
Amikor veled beszélget valaki, ő melyiket mondaná? Te hogyan figyelsz a beszélgetőpartneredre?
Nem akkor hallgatok jól, ha azt mondom, figyelek. Akkor hallgatok jól, ha a másik úgy érzi, hogy jól meghallgatták.
Sok hasonló beszélgetést hallani, ahol a résztvevők tulajdonképpen nem is beszélgetnek egymással, inkább csak beszélnek egymáshoz. Azért küzdenek, hogy elmondhassák, amit ők szeretnének, és ha ez sikerült, nyugodtan hátradőlnek, hisz elérték a céljukat. A másik meghallgatására viszont már nincs energiájuk.
Példa:
– Te, képzeld, tegnap gokartozni voltam! Annyira jó volt!
– Az jó lehetett. Mi meg lovagolni voltunk!
– Aha, képzeld, ezekkel a gokartokkal eszméletlenül lehetett száguldozni! Mintha versenyzők lennénk!
– Jaja. Szerencsére a lovak nem száguldoztak velünk! Annyira értelmes állatok, szinte maguktól vittek minket végig az úton.
– Ja, hát a pályán mi küzdöttünk rendesen egymással! Képzeld! Olyanokat előztünk! Néha kicsit veszélyes is volt.
– Veszélyes? Szerencsére én a lovon kicsit sem éreztem veszélyben magam. Még akkor sem, amikor gyorsabban kezdtünk ügetni.
– Hát a gokart azért keményebb volt. Képzeld, ütköztem Zsoltival! De szerencsére nem lett belőle gond.
– Azért a lovaglás sem annyira könnyű! Képzeld, a nyereg teljesen kihorzsolta a lábam. Másnap nagyon fájt!
– Jaj, nekem meg, képzeld, másnap izomlázam volt a gokarttól! De csak a jobb karomban!
– Hú az nekem is volt, alig tudtam reggel leülni az asztalhoz, annyira fájtak a combjaim.
Ők nemigen figyelnek egymásra. Csak mondják a magukét. Mindketten elvannak a saját kis világukban. A beszélgetőpartner csak alibi, aki mellett hangosan elmesélhetik a kalandjaikat. Egy-egy mondatfoszlány eljut ugyan a másik félhez, de ezekről is csak a saját élményeik jutnak eszükbe. Ez nem párbeszéd, ezek monológok. Akik így beszélgetnek, azok hajlamosak lesznek akkor is így hallgatni, amikor beszélgetőpartnerüknek kimondottan odafigyelésre, lelki támaszra lenne szüksége.
Gyakori hiba a figyelés során az is, hogy elfelejtünk belegondolni a másik helyzetébe. Mint a következő kis történetben:
A szülők elviszik kisfiukat a szemorvoshoz, mert azt gyanítják, rosszul lát. A kissrác nagyon megszeppenten ül. Soha nem járt még ilyen helyen. A szemorvos megkérdezi tőle:
– El tudod olvasni ezt az írást?
– Nem – válaszolja szomorúan a kisgyerek.
Az orvos feltesz neki egy próbaszemüveget.
– És most?
– Most sem – válaszolja még szomorúbban a kisgyerek.
Az orvos újabb és újabb szemüvegeket tesz fel neki, de a kissrác azokkal sem képes elolvasni a szöveget, és egyre fancsalibb arcot vág. Végül az orvos elveszíti a türelmét:
– Az képtelenség, hogy ezzel sem tudod elolvasni!!!!
Erre a kisfiú odasúgja:
– Doktor bácsi, én még nem tudok olvasni.
Számos félreértés oka, hogy a meghallgatás során nem a másik fejével gondolkodunk, hanem magunkból indulunk ki.
Megkülönböztetünk Én-figyelmet és Te-figyelmet
Amikor valaki nekünk támad: “Hogy lehetsz ilyen?”, akkor rólunk beszélve mondja el a problémáját. Ez könnyen Én-figyelmet vált ki belőlünk. “Miről beszélsz? Én nem is vagyok ilyen!” Hozzánk vágja a labdát, vádol minket, mi meg védekezünk.
Ha Te-figyelemmel hallgatjuk őt, akkor igyekszünk meghallani a valódi problémáját. “Az zavar téged, hogy…” Bár hozzám vágja a labdát, én békésen visszadobom neki. Maradjon csak nála, maradjunk az ő térfelén. Derítsük ki az ő álláspontját.
Ha Te-figyelemmel hallgatunk valakit, akkor segítünk neki, hogy feldolgozza a saját problémáját. Semmi újat nem mondunk neki, csak elfogadjuk őt és azt, amit megélt. Az elfogadásnak csodálatos gyógyereje tud lenni.
Én-figyelem esetén a másik meghallgatásában mi vagyunk a főszereplők:
– Én látom tisztán a helyzetet.
-.Én mondom meg, hogy mit tegyen a másik.
– Én akarom megnyugtatni őt.
– Arról beszélek, ami logikus, ami helyes.
Te-figyelem esetén a meghallgatott fél a főszereplő:
– Ő mondja el a helyzetét.
– Önmaga lehet.
– Ő tudja, mi a jó neki.
– Megélheti az érzéseit.
– Mesélhet, sztorizhat.
A figyelem szintjei
1, Nem odafigyelés
Valaki csak látszólag van jelen. Gondolatai teljesen máshol járnak. Az általunk közölt infók el se jutnak az agyáig. Amikor a másik a TV-t nézi, akkor te hiába mesélsz neki lelkesen, egy szót se fog meghallani belőle.
2, Amikor tettetjük, hogy figyelünk
Udvariasságból színleljük a figyelmet, de valójában nem érdekel a másik mondanivalója. Ez történik, amikor a másik hosszan beszél, de én már a harmadik mondatnál nem értem, miről van szó.
3, Szelektív figyelem
Csak bizonyos információkat hallasz meg. Szándékosan, vagy akaratlanul szelektálsz. Például vezetésnél a melletted ülőre nem tudsz teljesen figyelni, mert a forgalom elvonja a figyelmedet. Ha megosztod több dolog között a figyelmedet, akkor infókat veszthetsz.
4, Aktív figyelem
Figyelünk a partnerünkre. Ténylegesen meghallgatjuk. Teljes figyelmünkkel az elhangzott információra koncentrálunk. Arra már kevésbé, mi bújik mega szavak mögött, mit akar velük mondani. Mai világunkban óriási dolog, ha valaki így figyel ránk. Mégis néha ez is kevés. Sótlan. Száraz. Valami hiányzik belőle.
5, Empatikus, vagy együttérző, értő Te-figyelem
Az ilyen képes felismerni, mit él át a beszélő, mire vágyik, mire van szüksége, mit szeretne. Képes vele együtt gondolkodni, érezni. Nemcsak a fejével hallgatja, hanem a szemével is. Nemcsak a szavakat hallja, hanem ami mögöttük van, azt is.
TIPPEK:
1, Amikor meghallgatsz valakit, felteheted Magadnak a kérdést: a másik fél túl közel van a helyzethez, vagy már távolabbról tudja szemlélni? Ha még túl közel van hozzá, talán épp a Tőled kapott Te-figyelem segítségével tud majd távolabb kerülni tőle és így képes lesz arra is, hogy józanabbul, higgadtabban lássa a történéseket.
2, Ha látsz egy számodra nem szimpatikus embert, gondolj bele: vajon mi lehet az ő története? Milyen emberi vágyak mozgatják?
3, Amikor kritizálsz valakit, gondolj bele, hogy a kritikád mit árul el rólad, mennyire szól önmagadról. Milyen igényeid bújnak meg mögötte?
12 tipp, módszer a támogató, együttérző figyelem megvalósításához
1.Ne magadból indulj ki!
Nehéz úgy figyelni a másikra, ha közben azon gondolkodsz, hogy mit tennél az ő helyében.
2. Ne akard nálánál jobban tudni, mi van vele!
A legtöbb esetben jobb meghallgatónak éreznek, ha nem kielemezed a beszélőt, hanem segítesz neki, hogy ő elemezze ki magát.
3. Úgy figyelj a másikra, ahogy neki jó!
Ha jól akarsz meghallgatni valakit, akkor ne úgy figyelj rá, ahogy Neked jólesik, hanem úgy, ahogy ő szeretné.
4. Ne vezessük le a feszültségünket a beszélőn!
Ha meghallgatás közben felzaklat, amit a másik mond, feltehetem magamnak a kérdést: akarom-e tovább nehezíteni a helyzetét a kritikámmal, vagy inkább segítek neki a megértésemmel? Ha igyekszem megérteni őt, a zaklatottságom is jó eséllyel enyhülni fog.
5. Legyünk tisztában a tanács és a meghallgatás közötti különbséggel!
A tanács felülről jön. A meghallgatás oldalról. A kéretlen tanács lehúz. Az elfogadó figyelem megemel. Ha odafigyelnek rám, ha elfogadják, nem pedig megkérdőjelezik azt, amit mondok, akkor sokkal erősebbnek és jobbnak érezhetem magam. Könnyebben találok megoldást a helyzetemre. Azt javaslom, hogy tanácsot legritkábban csak akkor adjunk, ha kérik.
6. Legyünk aktívan jelen a meghallgatás során!
Bámulatos ereje van a közönség figyelmének!
Érdeklődésünkkel „doppingolhatjuk az előadót. Érdeklődésünk hiányával pedig alaposan gyengíthetjük. Ha egy beszélgetésben a másik fél számodra unalmasan beszél, megkérdezheted magadtól: „Vajon kellően figyelek rá?” „Serkentem őt a figyelmemmel?”
7. Figyeljünk a testbeszédünkkel is!
Ha nyitottabb a testünk, az elménk is nyitottabb lesz. Ha nyitott testtartást veszünk fel, azaz nem keresztezzük a kezeinket, a lábainkat, akkor többet megjegyezhetünk a hallottakból. Ha a beszélgetők szemben állnak egymással, az könnyebben jelképezheti a szembenállást. Ha V alakban ülnek, vagy állnak, akkor szimbolikusan egy közös pont felé néznek, azaz nem a másikat akarják legyőzni, hanem egy célra fókuszálnak, amelyet közösen kívánnak elérni.
8. Teremtsünk olyan környezetet, amely nem tereli el a figyelmünket!
Ha valaki a telefonját, a számítógépét nyomkodja, vagy a TV-t nézi, főz, és közben arra bíztat: „Mond csak nyugodtan, én közben figyelek!” – akkor valójában nem úgy figyel. Nem úgy, ahogyan a legtöbb beszélőnek szüksége lenne rá.
9. Nyissuk ki az „ajtót”, bátorítsuk a beszélőt!
Vannak akik nehezen nyílnak meg egy beszélgetésben. Szükségük van a bátorításra. Érdeklődő, „ajtónyitó” mondatokkal, apró, bátorító szavakkal sokat segíthetünk a másiknak abban, hogy nyitottabban, gördülékenyebben kommunikáljon. Előfordulhat, hogy úgy segítjük a megnyílásban, hogy nem erőltetjük.
10. Kérdezzünk!
Kérdéseink azt fejezik ki a másiknak, hogy érdeklődünk, érdekel, amit mond. Megnyílni is könnyebb a kérdésre, mint ha felszólítanak a beszédre. Igyekezzünk nyitott kérdéseket feltenni (Mit csinálsz? Mi a véleményed a könyvről?), a zártak helyett (Elégedett vagy az eredménnyel? Tetszett a könyv?)!
11. Ne féljünk a csendtől!
A csend alatt több időnk van érzékelni a másik testbeszédét, kisugárzását, hangulatát. A sok beszéd eltereli a figyelmet a fontos dolgokról. A csend nem bambán figyelés. A túlzásba vitt hallgatás a reakciók hiánya.
12. Használjuk a visszatükrözés módszerét!
A tartalmi visszatükrözés során a hallgató tömören elismétli a beszélő üzenetének a lényegét. „Szóval azt mondod, hogy…”
Így a felek ellenőrizhetik, hogy pontosan értették egymást. Ezáltal időben elkerülhetik a félreértéseket. Sok vitában a feszültséget az okozza, hogy a felek úgy érzik, a másik semmibe veszi az álláspontjukat. A visszatükrözés, összefoglalás erre csodálatos orvosság lehet.
***
HA VAN GONDOLATOD AZ OLVASOTTAKKAL KAPCSOLATBAN, OSZD MEG BÁTRAN!