Gondolkodásunkban sokszor általánosítunk, beskatulyázunk embereket, támadó címkéket ragasztunk rájuk: pl. önző, lusta, pletykás, kíváncsiskodó, beképzelt, kötekedő, stb. Sajnos megszoktuk, hogy így kommunikálunk és gondolkodunk.
Ezt halljuk sok-sok szülőtől, tanártól gyerektől, közösségi helyeken. Másrészt az agyunk is hajlamos címkézni a környezetünk eseményeit. Kategóriákban, általánosításokban érzékeljük a világot. Jó, rossz, ilyen, olyan, fekete, fehér, igen, nem. Így egyszerűbb eligazodnunk a mindennapok bonyolult kuszaságában és egyszerűbb, gyorsabb és kényelmesebb így kommunikálnunk. Azt mondani, hogy valaki „erőszakos“, „beképzelt”, jóval kevesebb gondolkodást igényel, így gyorsabban megy, mintha korrekten, tényszerűen diplomatikusan fogalmaznánk. Szóval az általánosításra, címkézésére való hajlamunk nagyon erős. Ám egy konfliktusban, ha ilyen általánosításokat használunk, abból nem sok jó származik.
Ha nézeteltérésem van valakivel, és azt mondom neki “Nagyon önzőn viselkedsz mostanában!„, akkor ez kapásból védekezéshez, ellenálláshoz, sértődéshez fog vezetni nála. Ráadásul, mivel önzőnek mondom, önzőnek is fogom tartani. Az önzőség egy negatív ítélet. Lehet, hogy másnak kimondottan szimpatikus, amit csinál az általunk önzőnek titulált ember. Lehet, hogy valakit éppen vonz, ha olyan emberrel találkozik, aki általában eléri, amit akar.
Címke helyett inkább érdemes elmondanom: amit tesz + ahogyan ez hat rám + amire vágyom.
“Önző vagy!” helyett: „Amikor már harmadszor oda megyünk, ahová te szeretnél” + „az kezd nagyon idegesíteni” + ”mert szeretném, hogy közösen döntsünk”
Vagy mondhatom például ezt is:
“Már másodszor történik meg, hogy egy órán keresztül hallgatlak téged, amikor viszont én kezdek beszélni, 3 perc után azt mondod, hogy foglalkozzunk mással. Ilyenkor teljesen elmegy a kedvem a beszélgetéstől, pedig előtte annyi mindent akartam én is mesélni neked.”
Ha pontosan, tényszerűen, kritika és támadás nélkül megfogalmazom, hogy a másik mit csinál, az mit okoz bennem, és valójában mire vágyom, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy meghallja, amit mondani akarok neki.
Ha viszont címkét ragasztok rá: „Önző vagy!”, akkor sokkal kevésbé fog érteni engem, és sokkal kevésbé lesz nyitott arra, hogy figyeljen rám.
Mindez nem egyszerű nyelvészkedés, nem szőrszálhasogatás! Próbáld ki, mennyire más hatása van, ha így mondod el, amit szeretnél!
Lehet, hogy azt gondolod: „Mit szépítgessek a dolgon, csomagolhatom bármilyen mézes-mázasan, akkor is az a lényeg, hogy ő önző!” Ha így véled, akkor beleesel egy olyan csapdába, amelybe az emberek nagy százaléka beleesik, és szenvedi kapcsolataiban a következményeit.
Saját szemszögemből lehet, hogy „tényleg” önzőnek tűnik, amit a másik tesz. Ez az én valóságom. Ám az ő szemszögéből vajon hogyan néz ki ugyanez? Ő is önzőnek tartja magát? Nem hinném.
Amikor támadó címkéket használunk, egymás ellen beszélgetünk. Ha elmondjuk a konkrét történéseket, és megéléseinket, akkor egymással beszélgetünk.
Ha beskatulyázó kifejezéseket használunk a másikra, akkor romboljuk a kapcsolatot. Ha tényeket, érzéseket, kéréseket mondunk el egymásnak, akkor építjük az egymás közötti bizalmat, kötődést.
Dicséret esetén is fogalmazz konkrétan!
Dicséret, elismerés, pozitív visszajelzés vagy bók esetén is értékes lehet, ha nem címkézünk, általánosítunk, hanem a konkrétumokról beszélünk.
„Ügyes vagy”, „Okos vagy”, „Rendes vagy”, „Jó barát vagy”, „Jó kislány vagy”, „Nagyon jól csináltad” – gyakran ilyen címkékkel dicsérjük meg egymást, gyerekeinket, unokáinkat, munkatársainkat. A pozitív címkék persze jólesnek, de egy idő után könnyen közhelyessé válnak. Már szinte nem is halljuk őket. Vagy legyintünk, hogy „Ugyan már!”
Sokszor azért is legyintünk, mert általánosnak, vagy túlzónak érezzük a címkét. Jogosan, hiszen a címke szükségszerűen általánosít és túloz. Gyakran sokkal jobban esik, ha pontosan megtudjuk, mi jót tettünk a másikkal.
Példa:
Tél van és hideg. Az egyik munkatárs felajánlja kollégájának, hogy hazaviszi őt munka után. Bár kisebb kitérőt jelent ez számára, mégis szívesen segít.
– Jaj, köszönöm szépen, te annyira jó ember vagy! – mondja a hazafuvarozott kolléga, amikor otthona előtt kiszáll a kocsiból.
– Ugyan már! – legyint a sofőr, aki belül nem érzi ezt a címkét teljesen jogosnak. „Jó ember, én?” Tudja, hogy egész nap nem hívta vissza azt a rokonát, aki valószínűleg segítséget akart tőle kérni.
Tegyük fel, hogy a hazaszállított kolléga konkrétan elmondja, miért esett jól neki a fuvar:
– Nagyon örülök, hogy haza tudtál hozni, ez most nagyon sokat jelentett nekem, mert vékonyan vagyok öltözve, és szétfagytam volna, ha tömegközlekedéssel jövök.
Erre a mondatra nehezebb legyinteni, hogy „Ugyan már!”. Ha ezt a második mondatot halljuk, könnyebb meglátni, milyen jót tettünk a másik emberrel.
Dicséretet, bókot, elismerést legtöbbször Te-nyelven adunk, a másikról beszélünk: “De jó fej vagy!”
Próbáld ki, milyen az, amikor a házastársadnak, a gyerekednek, az unokádnak, a szülődnek, a kollégádnak, a szomszédodnak nem címkében mondod el a dicséretet, hanem megfogalmazod neki, mit kaptál tőle.
Például: “Amit tettél, az nagyon jól esett, mert így azt kaptam, hogy…”
Még egy fontos tanács!
Ha zavar valakinek a viselkedése, akkor ne a viselkedéséről, a személyiségéről beszélj! Ha az egész személyét bélyegezzük meg, attól mi is feszültebbek leszünk és valószínűleg ő is.
“Nem te vagy az idegesítő, hanem az idegesít, amikor dobolsz az ujjaiddal.”
TIPPEK:
1) Amikor azon kapod magad, hogy beskatulyázó, ítélkező szavakban fejezed ki a másik fél viselkedésével kapcsolatos rossz érzésedet, akkor fogalmazd meg, milyen konkrét események, milyen érzéseid, igényeid húzódnak meg a beskatulyázó, ítélkező szavaid mögött! Gondold át, írd le, beszéld át valakivel! Ha ez megvan, akkor keress egy megfelelő pillanatot, és mondd el az illetőnek a címke- és ítéletmentes verziót!
2) Amikor a másiktól minősítő, ítélkező címkéket hallasz, keresd meg, milyen konkrét történések, érzések, igények állhatnak a minősítő, ítélkező szavak mögött! Kérdezd őt, érdeklődj, gondolj utána! Ha ezt teszed, azzal fejleszted az empátiádat, és építed a kapcsolatot.
3) Amikor azon kapod magad, hogy általánosító kifejezésekkel dicsérsz meg valakit, állj meg egy pillanatra és próbáld gondolatban beazonosítani, mi volt az a konkrét történés, viselkedés a másik részéről, ami örömöt okozott Neked, és miért. Próbáld ki, milyen hatása van annak, ha ezt megosztod vele!
***
HA VAN GONDOLATOD AZ OLVASOTTAKKAL KAPCSOLATBAN, OSZD MEG BÁTRAN!