Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Heti gondolatok – az önazonosságról
Meghallani, miről beszél az életünk
„A hivatás nem az akarásból születik, hanem a figyelmes hallgatásból.”
Sokáig úgy gondolhatjuk, hogy a hivatás olyan cél, amelyet kemény munkával kell elérnünk. Palmer szerint inkább ajándék, amelyet lassan fel kell ismernünk és el kell fogadnunk. Ehhez nemcsak a terveinkre kell figyelnünk, hanem arra is, mit mond rólunk a már megtett életutunk. Milyen tevékenységekben éreztük magunkat igazán élőnek? Milyen feladatokhoz tértünk vissza újra és újra, és mely helyzetekben tudtunk természetesen jelen lenni mások számára?
Kudarcaink és korlátaink is beszélhetnek arról, hogy melyik út nem a miénk. Az élet második felében már kevésbé kell bizonyítanunk, hogy sok mindenre képesek vagyunk. Inkább azt érdemes meghallanunk, mi az, ami valóban hozzánk tartozik, és amit örömmel tudunk továbbadni.
(Parker J. Palmer gondolatai nyomán)
TÖRTÉNETEK olyan emberekről, akik életük későbbi szakaszában találtak új feladatot, örömöt, mélyebb értelmet.
95 évesen sem volt késő
Nola Ochs 1911-ben született. Fiatal nőként tanítóként dolgozott Kansas vidéki iskoláiban. 1930-ban már felvett egy levelező kurzust a Fort Hays State intézményében. Akkor még senki sem gondolta, milyen sokáig tart majd ez a tanulmányi út.
1933-ban férjhez ment Vernon Ochshoz. Egy farmon éltek, és négy fiút neveltek fel. A család és a gazdaság hosszú időre kitöltötte Nola mindennapjait. A tanulás közben háttérbe került. A kíváncsisága viszont megmaradt. Később úgy emlékezett vissza, hogy mindig szeretett tanulni, és a vágy soha nem tűnt el belőle.
Férje 1972-ben meghalt. Nola ekkor újra egyetemi kurzusokat kezdett felvenni a Dodge City Community College-ban. Lassan haladt. Nem akart rekordot dönteni. Egyszerűen érdekelte a tanulás. Később a St. Mary of the Plains College hallgatója lett, de az intézmény bezárt, mielőtt megszerezhette volna a diplomáját.
Sokan ezen a ponton talán elengedték volna az egészet. Nola folytatta.
Idővel kiderült, hogy már csak harminc kredit választja el a diplomától. A Fort Hays State University online kurzusaira jelentkezett. Interneten keresett anyagokat a dolgozataihoz, beszámolókat írt, vizsgákra készült. Ugyanazokat a követelményeket teljesítette, mint a nála negyven-ötven évvel fiatalabb hallgatók.
Egy idő után úgy döntött, hogy az utolsó tanévre beköltözik az egyetemre. Közel száz mérföldre hagyta el családi farmját, és Hays városába költözött. Egyetemi lakásban élt. Órákra járt, tanult, és új barátokat szerzett. Kilencvenöt éves volt.
A hallgatótársai hamar megszerették. Nola sem érezte magát különlegesnek közöttük. Azt mondta, ugyanolyan diáknak érzi magát, mint a többiek. Jó eredményei voltak, a CBS beszámolója szerint 3,7-es tanulmányi átlaggal készült a diploma megszerzésére.
Az egyetemen volt még valaki, aki különösen közel állt hozzá. Unokája, Alexandra szintén a Fort Hays State hallgatója volt. Egy kurzust együtt is felvettek. Alexandra egyszer kihagyott egy órát. Később bevallotta, hogy különösen kellemetlenül érezte magát emiatt, hiszen a nagymamája ott ült az órán.
2007 májusában elérkezett a diplomaosztó. Nola Ochs 95 évesen szerzett diplomát. Ugyanazon az ünnepségen kapta meg diplomáját Alexandra is. A nagymama és az unoka együtt vonult végig az egyetemen talárban.
Nola ezzel bekerült a Guinness-rekordok közé. Akkor ő lett a világ legidősebb embere, aki egyetemi diplomát szerzett. Kansas kormányzója személyesen adta át neki az oklevelet. Az országos sajtó is felfigyelt rá. Nola még ekkor sem gondolta úgy, hogy befejezte a tanulást.
Néhány hónappal később újra beiratkozott. Ezúttal mesterdiplomát akart szerezni. 2010-ben, 98 évesen elvégezte a liberális tanulmányok mesterképzését, történelem szakirányon. Ezután is járt órákra. Százéves koráig folytatta tanulmányait.
Amikor az életkoráról kérdezték, azt mondta, nem szeret sokat foglalkozni vele. Úgy érezte, az életkor könnyen korláttá válhat, ha állandóan arra figyel. Fontosabb volt számára, hogy amíg az egészsége és a szellemi képességei engedik, folytassa azt, ami érdekli.
Téged, mi az, ami érdekel? Mi az, amivel szívesen foglalkoznál, de mindig lebeszéled magad róla?
Gondoltál már arra, hogy a vágyaidban, érdeklődésedben az Isten munkálkodik?
Ne azzal foglalkozz, mit szólnak mások a törekvéseidhez, döntéseihez! Tedd azt, amire belül késztetést érzel!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Nagyon szépen köszönöm ezt az inspiráló történetet. Nyugdíjba készülök -Nők40-, az utolsó 3 hónapomat kezdem szeptember 4-én. Szeretem a munkám, de annyi más dolog is van bennem, amit jelenleg időhiány miatt nem tudok végezni. Szeretnék majd az Édesanyám mellett több időt tölteni, jelenleg ez „kimerül” heti 1 alkalomban. A plébániai közösségben vannak vállalásaim, de ott is szeretnék több időt tölteni, több mindenben feladatot vállalni. Négy unokám van -már nem annyira picik-, de Velük is többet tudok majd „foglalkozni”, segítve egy kicsit a család életét (főzés, oviba kísérés, betegség estén gyerekvigyázás stb.). Szóval sok tervem van, Isten segítségét kérem a napjaimban, hogy mutassa meg, mi az amivel éppen foglalkoznom kell. Ha kellő időt szánok az imára, az Úrral való beszélgetésre, akkor a szívemben megszületnek azok a válaszok, lehetőségek, hogy mi az, amit meg kell tennem. Ezek alapján próbálom élni az életem.