Madonna Buder nővér életének első évtizedei alapján kevesen gondolták volna, hogy egyszer „Iron Nun”, vagyis „Vasnővér” néven ismeri majd a világ. 1930-ban született az Egyesült Államokban. Fiatalon a szerzetesi életet választotta. Huszonhárom évesen lépett be a Jó Pásztor Nővérek közösségébe. Később a Sisters for Christian Community tagja lett. A futás egészen későn került az életébe.

Negyvennyolc éves kora körül részt vett egy beszélgetésen, ahol egy katolikus pap a futásról beszélt. Azt mondta, a mozgás segíthet összhangba hozni a testet, a lelket és a szellemet. Ez a gondolat megmaradt Madonna nővérben. Addig soha nem járt rendszeresen futni. Egy este felvette a másoktól kapott sportcipőjét, és elindult. Az első alkalmak nehezek voltak. Mégis folytatta.

Éppen egy nehezebb időszakot élt át. Sok változás történt körülötte a szerzetesi életben, és ő maga is kereste a helyét. A futás lassan olyan idővé vált számára, amikor csendben lehetett Istennel. Szeretett a természetben futni. Később úgy beszélt erről, mint imádságos időről „Isten nagy katedrálisában”. Négy évvel később újabb váratlan ötlet érkezett.

Egy futótársa éppen a hawaii Ironman versenyről tért haza. Azt mondta Madonna nővérnek, hogy próbálja ki a triatlont. Az ötlet első hallásra egyáltalán nem tetszett neki. Évek óta alig úszott, kerékpárja sem volt. A triatlon pedig három sportágat kapcsol össze: úszást, kerékpározást és futást. Végül mégis megpróbálta.

Egy jótevő egy rendőrségi árverésen szerzett neki kerékpárt. Madonna nővérnek azt is meg kellett tanulnia rendesen használni. Ötvenkét évesen teljesítette első triatlonját. Ötvenöt éves korára az Ironman távval is megpróbálkozott. Az Ironman 3,8 kilométer úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és egy teljes maratonból áll. A sport hamarosan az élete fontos részévé vált.

A versenyeket gyakran összekapcsolta az imádsággal. Előfordult, hogy egy-egy szakaszt konkrét emberért ajánlott fel. Úgy gondolta, az számít igazán, milyen szándékkal végezzük azt, amit csinálunk. A futás közben másokért imádkozott, és a hosszú versenyeken is igyekezett figyelni a körülötte lévőkre. Saját hivatását és a sportot egymást kiegészítő útnak látta. Közben egyre komolyabb eredményeket ért el.

A USA Triathlon adatai szerint 11 amerikai bajnoki címet és 16 világbajnoki címet szerzett különböző korosztályokban. A hawaii Ironman világbajnokságon 12 alkalommal nyerte meg saját korcsoportját. 2014-ben bekerült az amerikai triatlonsport Hírességek Csarnokába.
Az egyik legismertebb teljesítményét nyolcvankét évesen érte el. 2012 augusztusában elindult az Ironman Canada versenyen. A teljes távot 16 óra 32 perc alatt teljesítette. Ezzel Guinness-rekordot állított fel: ő lett a legidősebb nő, aki Ironman-versenyt teljesített.

Madonna Buder nővér közben továbbra is elsősorban hivatásként tekintett az életére. A sport számára lehetőséget adott az emberekkel való találkozásra is. Évtizedeken át börtönpasztorációban szolgált, versenyei és előadásai révén pedig sok olyan emberrel került kapcsolatba, akik a hitről kérdezték. Negyvennyolc éves korában még egyszerűen csak kipróbálta a futást. Nem tudhatta, hová vezet majd. A következő évtizedekben a mozgás az imádság, a szolgálat és az Istentől kapott élet megbecsülésének egyik formája lett számára. Madonna Buder története arra emlékeztet, hogy életünk második felében is találhatunk valamit, ami új lendületet ad. Egy új kezdet olykor egészen egyszerűen indul: felvesszük a cipőnket, és megtesszük az első lépést.