Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Heti gondolatok – az önazonosságról
Visszafelé megérteni, előrefelé élni
„Az életet csak visszafelé lehet megérteni, de előrefelé kell élni.”
Fiatalon gyakran azt gondoljuk, hogy előre megtervezhetjük életünk legfontosabb fordulatait. Az évek múlásával egyre világosabban látjuk, mennyi minden alakult másképpen, mint ahogyan elképzeltük.
Voltak döntéseink, amelyeknek csak később értettük meg a következményét, és veszteségeink, amelyekből idővel valamilyen új érték született.
A múltba tekintés ezért nem feltétlenül nosztalgia vagy önvád. Segíthet felismerni azokat az összefüggéseket, amelyeket az események közepén még nem láthattunk. Nem kell minden korábbi lépésünket helyesnek tartanunk ahhoz, hogy tanuljunk belőlük. A megtett út nem változtatható meg, de az igen, ahogyan ma viszonyulunk hozzá. Önazonosságunk része mindaz, amin keresztülmentünk, ugyanakkor nem a múltunk mondja ki rólunk az utolsó szót.
(Søren Kierkegaard gondolatai nyomán)
TÖRTÉNETEK olyan emberekről, akik életük későbbi szakaszában találtak új feladatot, örömöt, mélyebb értelmet.
Az emlékekből új élet kezdődött
Laura Ingalls Wilder hatvanéves kora körül már hosszú életutat tudhatott maga mögött. Gyermeket nevelt, tanított, gazdálkodott, rengeteget dolgozott. Íróként ekkor még kevesen ismerték. Később éppen gyermekkorának emlékei tették híressé.
Laura 1867-ben született Wisconsinban, egy pionírcsalád második gyermekeként. Szülei, Charles és Caroline Ingalls kemény munkával tartották fenn a családot. Tehenet fejtek, vajat és sajtot készítettek, kertet műveltek, állatokat tartottak. Laura már gyermekként részt vett a mindennapi munkában. Ezeknek az egyszerű napoknak az emlékei évtizedekkel később újra előkerültek.
A család sokszor költözött. Éltek Wisconsinban, Kansasban, Minnesotában, Iowában, végül a mai Dél-Dakota területén telepedtek le. Laura látta a hatalmas prérit, a még alig benépesített vidéket és az újonnan épülő településeket. Átélt termést pusztító sáskajárásokat is. Kisöccse kilenc hónapos korában meghalt. Nővére, Mary egy betegség következtében elveszítette látását.
A dél-dakotai De Smetben újabb kemény időszak következett. Az 1880–81-es tél súlyos hóviharokat hozott. A települést hetekre elvágták a külvilágtól. Az Ingalls család élelme és tüzelője is fogyni kezdett. Kávédarálóval őrölték a búzát, hogy liszthez jussanak. Összecsavart szénával fűtöttek. Laura később ezt az időszakot is megírta.
Tizenöt évesen tanítani kezdett. Néhány évvel később hozzáment Almanzo Wilderhez. 1886-ban megszületett lányuk, Rose. A fiatal házaspár első éveit sok csapás kísérte. Jégeső pusztította el a termésüket. Leégett az istállójuk. Mindketten megbetegedtek diftériában. Almanzo egészsége tartósan megromlott. Később elveszítették kéthetes kisfiukat, majd a házuk is leégett.
1894-ben Missouri államba költöztek. Mansfield mellett vásároltak földet, és létrehozták a Rocky Ridge Farmot. Lassanként sikerült biztosabb életet kialakítaniuk. Laura ügyes gazdasszony lett, és a környéken is ismerték gazdálkodási tapasztalatait.
Az írással is itt kezdett komolyabban foglalkozni. 1911-től cikkeket írt a Missouri Ruralist című mezőgazdasági lapba. A gazdálkodásról, családról és a vidéki élet kérdéseiről írt. Lánya, Rose Wilder Lane ekkor már hivatásos író és újságíró volt. Segített édesanyja cikkeinek szerkesztésében és abban is, hogy egyes írásai országos lapokhoz kerüljenek.
Az 1929-es gazdasági világválság Laura és Almanzo életét is érintette. Megtakarításaik jelentős részét elveszítették a tőzsdei összeomlás után. Laura ekkor már a hatvanas éveiben járt. Sok ember ilyen életkorban elsősorban arra gondol, hogyan őrizze meg azt, amit addig felépített. Laura közben egyre többet gondolt a régi időkre.
Lánya biztatására 1930-ban elkezdte leírni gyermekkorának történetét. Hatvanhárom éves volt. A kézirat a Pioneer Girl címet kapta. Laura végigment emlékeiben azon a hosszú úton, amelyet családjával gyermekként bejárt. Felidézte a házakat, a költözéseket, a nehéz teleket, a családi estéket és azokat az embereket, akikkel találkozott. Rose szerkesztőként is segítette a munkáját.
A kézirat nem talált kiadóra. A visszautasítás könnyen lezárhatta volna Laura írói próbálkozását. Ő tovább dolgozott az anyagon. A kiadói visszajelzések hatására gyermekeknek szóló történetté formálta emlékeit. A nagy önéletrajzi kéziratból kisebb, egy-egy korszakra összpontosító könyvek kezdtek kialakulni.
Első könyve 1932-ben jelent meg Little House in the Big Woods címmel. Laura Ingalls Wilder ekkor hatvanöt éves volt. A könyv saját wisconsini gyermekkorából merített. Kedvező fogadtatásban részesült, ezért folytatta az írást.
Egy évvel később megjelent a Farmer Boy. 1935-ben követte a Little House on the Prairie. Újabb és újabb kötetek születtek. Laura a hatvanas és hetvenes éveiben írta meg azt a könyvsorozatot, amely később világszerte ismertté tette. A sorozat fő történetei valódi élményeiből származtak, miközben az eseményeket az irodalmi forma kedvéért alakította is. Rose továbbra is segített a szerkesztésben és a kiadókkal való kapcsolattartásban.
1943-ban jelent meg a sorozat utolsó, Laura életében kiadott nagy kötete, a These Happy Golden Years. Ekkor már hetvenhat éves volt. Gyermekkora, amely hosszú évtizedeken át egyszerű családi emléknek tűnhetett, amerikai olvasók millióinak közös történetévé vált.
Laura később úgy tekintett vissza saját életére, mint egy eltűnt korszak személyes tanúja. Gyermekként végigélte az amerikai határvidék változásait. Idős korára értette meg igazán, hogy amit látott és átélt, érdemes megőrizni.
Laura Ingalls Wilder történetében talán ez a legérdekesebb. Életének régi fejezetei évtizedek múlva kaptak új szerepet. A nehéz telek, a költözések, a családi esték és a veszteségek egyszer csak egy új feladat alapanyagává váltak. Hatvanöt éves korában jelent meg az első könyve.
A saját múltunkban is lehetnek olyan tapasztalatok, amelyek értékét ma még nem látjuk. Később talán éppen ezekből születik valami, amit tovább tudunk adni másoknak.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!