Oldal Kiválasztása

Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!


Heti gondolatok - az önazonosságról

 

Nem sikeresnek, hanem gyümölcsözőnek lenni

„Arra kaptunk meghívást, hogy gyümölcsöt teremjünk – ne csupán sikeresek vagy produktívak legyünk.”

Életünk jelentős részében teljesítményekkel mérjük önmagunkat. Fontosnak érezzük magunkat, ha szükség van ránk, eredményeket érünk el, vagy sok feladatot el tudunk végezni. Az idő múlásával azonban csökkenhet a teherbírásunk, és olyan dolgokat is át kell adnunk másoknak, amelyeket korábban mi irányítottunk. Könnyen arra következtethetünk, hogy kevesebbet érünk, mert kevesebbet teljesítünk. Nouwen szerint a gyümölcsöző élet nem azonos az állandó eredményességgel. Gyümölcs lehet a türelmünk, a jelenlétünk, a megbocsátásunk, az imádságunk vagy egy olyan mondat, amely reményt ad valakinek. Ezek gyakran nem látványosak, mégis hosszú időn át hatnak mások életére. Az élet második felének egyik fontos felismerése lehet, hogy értékünket nem a teljesítőképességünk adja.
(Henri Nouwen gondolatai nyomán)

 


 

TÖRTÉNETEK olyan emberekről, akik életük későbbi szakaszában találtak új feladatot, örömöt, mélyebb értelmet.

 

A botanika szerelmese 

Ynes Mexia 1870-ben született Washingtonban. Édesapja mexikói diplomata volt, édesanyja amerikai. Gyermekkorában sokat költözött, később pedig hosszú éveket töltött Mexikóban. Apja halála után a családi birtok ügyeivel is foglalkozott.
Élete első felében több nehéz időszakot átélt. Kétszer ment férjhez. Első férje meghalt, második házassága pedig tönkrement. A családi birtok pénzügyi helyzete is megroppant. Ynes lelkileg nagyon megterhelődött. 1908-ban San Franciscóba költözött, ahol segítséget keresett és új életet próbált kezdeni.

Egy ideig szociális munkásként dolgozott. Közben egyre többet járt a természetbe. Belépett a Sierra Clubba, majd más természetvédő közösségekhez is csatlakozott. Részt vett kirándulásokon, megismerte Kalifornia erdőit, és bekapcsolódott a mamutfenyők védelméért folyó munkába.
A természet lassan egyre fontosabb lett számára. Különösen a növények érdekelték. Figyelte őket, gyűjtötte őket, és szeretett volna többet tudni róluk.
1921-ben nagy döntést hozott. Ötvenegy éves volt, amikor beiratkozott a Kaliforniai Egyetemre, Berkeley-be. Természettudományos és botanikai kurzusokat vett fel. Ebben az életkorban kezdett komolyan foglalkozni azzal a területtel, amely később egész életét meghatározta.

Nem sietett diploma után. Sokkal jobban érdekelte a terepmunka. Szerette maga megtalálni, begyűjteni és megfigyelni a növényeket. Az egyetemi kirándulásokon hamar kiderült, hogy különleges érzéke van ehhez a munkához. Első jelentősebb növénygyűjtő útjára 1925-ben ment Mexikóba. Egy Stanfordhoz kapcsolódó csoporttal indult el. Hamar rájött, hogy egyedül gyorsabban és szabadabban tud dolgozni. Az út során több mint 1500 példányt gyűjtött. Az egyik később a Mimosa mexiae nevet kapta az ő tiszteletére. Ekkor már ötvenöt éves volt.

A következő tizenhárom évben szinte folyamatosan úton volt. Mexikóban, Alaszkában, Ecuadorban, Peruban és más dél-amerikai területeken dolgozott. Sokszor hónapokat töltött terepen. Lovon közlekedett, távoli vidékeken aludt, növényeket préselt és jegyzeteket készített. 1928-ban Alaszkába utazott. A mai Denali Nemzeti Park területén ő végezte az első nagyobb, rendszeres botanikai gyűjtést. Egyetlen nyár alatt 6100 növénypéldányt gyűjtött össze, 365 különböző növénytípust képviselve. A préselt növényekből akkora halmok gyűltek össze, hogy a parkőrök kutyaszánnal szállították őket tovább.

A munka fizikailag is kemény volt. Expedícióin sérülések is érték. Egy mexikói út során lezuhant egy sziklás részen, eltörte a karját és több bordáját. Felépülése után tovább folytatta a gyűjtést.

Pályája mindössze körülbelül tizenhárom évig tartott. Ezalatt nagyjából 145–150 ezer növénypéldányt gyűjtött. A különböző források eltérő számokat közölnek az új fajokról, de több száz olyan növényt azonosítottak a gyűjteményéből, amely addig ismeretlen volt a tudomány számára. Két új növénynemzetséget is leírtak az anyagából, és sok fajt róla neveztek el.

Ynes maga nem törekedett tudományos címekre. A terepen érezte igazán jól magát. Egyszer így fogalmazott a munkájáról: olyan feladata van, amelyben „valami valóságosat és maradandót” hoz létre. 1938-ban, egy újabb mexikói expedíció során megbetegedett. Hazatért Kaliforniába, ahol rövid idő múlva, hatvannyolc évesen meghalt. Vagyonának jelentős részét természetvédő szervezetekre hagyta. A Save the Redwoods League később az ő emlékére vásárolt meg egy páfrányokkal borított területet Kaliforniában.

Története arra emlékeztet, hogy egy új érdeklődés sokkal többet adhat egyszerű időtöltésnél. Olykor éppen egy nehéz életszakasz után találjuk meg azt, aminek később igazán nagy jelentősége lesz.

 

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!