Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Heti gondolatok – az önazonosságról
Dönthetünk, milyen emberként akarunk jelen lenni
„Amikor már nem tudunk megváltoztatni egy helyzetet, arra kapunk kihívást, hogy önmagunkat változtassuk meg.”
Az élet második felében egyre több olyan változással találkozhatunk, amelyet nem mi választottunk. A gyermekek elköltöznek, megszűnhet egy munkahely, romolhat az egészségünk, vagy elveszíthetünk valakit, akire egész életünkben számítottunk. Nem minden helyzet javítható meg, és nem minden veszteség pótolható.
Viktor Frankl nem azt állítja, hogy a szenvedés önmagában jó, vagy hogy könnyen túl kellene lépnünk rajta. Arra mutat rá, hogy a külső körülmények között is maradhat valamennyi belső szabadságunk. Dönthetünk arról, milyen emberként akarunk jelen lenni abban, amit nem tudunk elkerülni. Megkeseredünk, bezárkózunk, vagy lassan megkeressük, mi az, amit még adhatunk és befogadhatunk. Új önazonosságunk néha nem egy új lehetőségből, hanem abból születik meg, ahogyan egy megváltoztathatatlan helyzetre válaszolunk.
(Viktor Frankl gondolatai nyomán)
TÖRTÉNETEK olyan emberekről, akik életük későbbi szakaszában találtak új feladatot, örömöt, mélyebb értelmet.
36 évesen még alig tudott főzni
Julia Child neve ma összeforrt a francia konyhával. Nehéz elképzelni róla, hogy fiatal korában a főzés alig érdekelte. Harmincas évei közepéig semmilyen jel nem mutatott arra, hogy egyszer szakácskönyvek szerzője és televíziós műsorok ismert alakja lesz.
Julia 1912-ben született a kaliforniai Pasadenában. A Smith College-ban végzett 1934-ben. A második világháború alatt az Office of Strategic Services, az OSS munkatársa lett. Ez a szervezet volt a későbbi CIA elődje. Adminisztratív és hírszerzési feladatokat végzett, majd Ázsiában is szolgált. Ott ismerte meg Paul Childot, későbbi férjét.
A háború után összeházasodtak. Paul az amerikai külügyi szolgálatnál dolgozott. 1948-ban Párizsba helyezték, Julia pedig vele tartott. Harminchat éves volt.
Franciaországba érkezve különös élmény érte. Egy roueni étteremben megkóstolta a francia konyha néhány egyszerű fogását. Vajban sült nyelvhalat, osztrigát és jó bort kapott. Később úgy emlékezett erre az étkezésre, mint egy új világ felfedezésére. A francia ételek íze és elkészítésük gondossága teljesen magával ragadta.
Elkezdte járni a párizsi piacokat. Figyelte az alapanyagokat, kérdezgette az árusokat, és franciául tanult. Egyre többet akart tudni arról, hogyan készülnek azok az ételek, amelyeket annyira megszeretett. A főzés lassan szenvedéllyé vált számára.
1949-ben beiratkozott a híres Le Cordon Bleu főzőiskola tíz hónapos képzésére. Tizenegy amerikai veteránnal együtt tanult. Komolyan vette az órákat. Reggel főzni ment, utána pedig otthon is gyakorolt. 1951-ben megszerezte az iskola diplomáját. Julia közben megismerkedett Simone Beckkel és Louisette Bertholle-lal. Mindketten rajongtak a francia konyháért. Hamar kiderült, hogy ugyanaz foglalkoztatja őket: hogyan lehetne megtanítani az amerikai háziasszonyokat a francia ételek főzésére. Hárman kis főzőiskolát is indítottak Párizsban. Az órákat Julia saját konyhájában tartották.
Ebből az együttműködésből született meg egy nagyobb terv. Olyan szakácskönyvet akartak készíteni, amely pontosan elmagyarázza a francia konyha módszereit az amerikai olvasóknak. Julia különösen fontosnak tartotta, hogy a recepteket bárki követni tudja. Újra és újra elkészítette ugyanazokat az ételeket. Mérte az alapanyagokat, ellenőrizte az időket, és javította a leírásokat. A munka nagyjából tíz évig tartott.
1961-ben végül megjelent a Mastering the Art of French Cooking. Julia ekkor negyvenkilenc éves volt. A könyv Simone Beck és Louisette Bertholle közreműködésével készült. Céljuk az volt, hogy az amerikai otthonokban is elkészíthetővé tegyék a klasszikus francia ételeket.
A könyv megjelenése után Julia televíziós lehetőséget kapott. Jó tanárnak bizonyult a képernyőn is. Nem próbált tökéletesnek látszani. Ha valami félresikerült, tovább dolgozott, és megmutatta, hogyan lehet helyrehozni. A nézők éppen ezt szerették benne.
- február 11-én adásba került a The French Chef első epizódja. Julia ötvenéves volt. A sorozat hamar népszerű lett, és hosszú éveken át futott. Emberek milliói tanultak tőle főzni.
Később újabb szakácskönyveket írt és további televíziós sorozatokban szerepelt. A Smithsonian múzeuma ma Julia cambridge-i konyháját is őrzi. Ugyanebben a konyhában dolgozott, recepteket próbált ki és televíziós műsorokat forgatott.
Julia Child történetében az egyik legérdekesebb rész éppen az időzítés. Harminchat évesen talált rá arra, ami igazán lelkesítette. Negyvenkilenc évesen jelent meg első nagy szakácskönyve. Ötvenévesen indult el az a televíziós műsora, amely országszerte ismertté tette.
Egy új érdeklődésből komoly életfeladat nőhet ki. Érdemes figyelni arra, mi az, ami örömet ad, kíváncsivá tesz, és újra meg újra visszahív.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!