Téma: Hogyan hozzunk bölcs döntéseket a nehéz időkben?
Ez a rész a harmadik szakasz első része.
Cél: A résztvevők megértsék, hogy a pusztai időszakok során hozott döntéseik hogyan formálják életüket, és hogyan találhatnak helyes irányt Isten vezetésével a kihívások közepette.
ITT TALÁLOD AZ ANYAGOKAT:
Kattints a megfelelő fülekre!
Olvasd el a Szentírásból
Kettő szentírási részt is ajánlok a figyelmedbe:
- Jak 1,5-8 – Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve. Mert aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.
- Kiv 14,13-14 – Amikor az izráeliták a Vörös-tengernél csapdába estek, Mózes ezt mondta nekik: „Mózes így válaszolt a népnek: Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok.”
Gondolatok a szentírási részhez:
Életünk minden napját kisebb-nagyobb döntések sorozata határozza meg, amelyek mögött mindig ott rejtőzik a kérdés: hogyan hozunk (jó) döntést? Jakab apostol szavai arra hívnak bennünket, hogy ne csupán saját értelmünk vagy érzéseink alapján döntsünk, hanem bölcsességet kérjünk Istentől.
Milyen gyakran érezzük, hogy nem tudjuk, merre induljunk, milyen irányba forduljunk, hogyan cselekedjünk! Az élet néha olyan, mint egy viharos tenger, amelyben könnyű elveszíteni az irányt, ha nincs stabil iránytűnk.
Jakab apostol arra figyelmeztet, hogy a bölcsesség igazi forrása Isten maga, aki készséggel adja azt azoknak, akik őszinte szívvel kérik tőle. Ez a bölcsesség nem csupán információ, hanem olyan belső látásmód, amely segít a helyes irányt megtalálni. Ha viszont kételkedünk, bizonytalanok vagyunk, akkor olyanokká válunk, mint a szél által ide-oda sodort hullámok, amelyek nem találnak stabil pontot.
Mózes szavai az egyiptomi fogságból menekülő izraelitákhoz hasonlóan minket is arra biztatnak, hogy ne pánikoljunk, hanem legyünk bátrak és erősek, mert az Úr velünk van döntéseink közepette is. Az egyiptomiak, akiket a nép látott, félelmet keltettek bennük, ahogy bennünk is sokszor félelmet keltenek a nehéz helyzetek vagy a bizonytalanság.
Mégis, ezekben a helyzetekben különösen fontos, hogy megálljunk, és rábízzuk magunkat Isten vezetésére. Ahogyan az Úr akkor megmutatta hatalmát, úgy bennünket is segít, hogy a nehézségek közepette meglássuk az Ő jelenlétét.
Éppen ezért fontos, hogy döntéseinkben ne csak a saját erőnkre vagy bölcsességünkre támaszkodjunk, hanem kérjük Istent, hogy mutasson utat számunkra. Ő nem fogja magunkra hagyni a bizonytalanságban, hanem megmutatja az irányt, és megadja azt a belső erőt, amelyre szükségünk van.
Nem kell félnünk a bizonytalanságtól, mert amikor bizalommal fordulunk Hozzá, Ő megadja a szükséges világosságot és békét.
A döntések valódi ereje abban rejlik, hogy kitartóan ragaszkodunk Istenhez és az Ő vezetéséhez. Ez a kitartás lesz az, ami megtart minket, amikor bizonytalanok vagyunk, és amikor próbák érnek minket. Bízzuk hát minden döntésünket Istenre, engedjük, hogy Ő vezessen bennünket, és éljük meg naponta, hogy aki benne bízik, soha nem marad egyedül.
Melyik a jó döntés?
Egy nap rengeteg döntést kell meghoznunk, kisebbeket, nagyobbakat. Vajon, jól, helyesen döntünk-e egy adott helyzetben? Vagy csak az éppen aktuális érzelmeink, hangulatunk vezérel bennünket?
Ma milyen döntések várnak rád? Hogyan állsz ezekhez?
Kérd a Szentlelket, hogy a helyes döntéseket tudd meghozni!
Reggeli elmélkedés
Elmenekülni vagy kitartani?
A nehéz időkben gyakran két választásunk van: elmenekülünk a kihívások elől, vagy bátran helytállunk velük szemben. Természetes, hogy a szenvedés vagy a bizonytalanság elől menekülnénk, de Isten arra hív, hogy az Ő erejével nézzünk szembe a próbatételekkel. Isten bölcsességet ígér nekünk, hogy jól döntsünk akkor is, amikor a félelem eluralkodna rajtunk. Ma reggel gondolj egy olyan helyzetre, ahol választanod kell: menekülés vagy kitartás. Kérd Istentől a bátorságot és a bölcsességet, hogy helyesen dönts, és tudd: nem vagy egyedül, Ő veled van minden lépésnél.
A puszta a döntések helye. Amikor az életben nehézségekkel találkozunk, gyakran két út áll előttünk: elmenekülünk vagy szembenézünk velük**.** A Biblia tele van olyan történetekkel, ahol Isten népe döntési helyzetben állt a pusztában.
Gondoljunk csak az egyiptomi kivonulásra. Amikor Izráel népe elhagyta Egyiptomot és belépett a pusztába, hamarosan szembesült a próbatételekkel: éheztek, szomjaztak, és úgy tűnt, nem vezet sehová az útjuk. Elbizonytalanodtak, és sokan azt mondták: „Bárcsak visszamehetnénk Egyiptomba, ott legalább volt mit ennünk!” (2Móz 16,3). Bár rabszolgák voltak, mégis visszavágytak oda, mert a bizonytalanság ijesztőbb volt, mint a megszokott szenvedés.
Ez a helyzet ma is sokszor megtörténik velünk. Lehet, hogy Isten egy új útra hív minket, de amikor nehézzé válik, hajlamosak vagyunk visszafordulni a régi, ismerős, de talán nem egészséges helyzetekhez. „Legalább tudtam, mire számíthatok” – mondjuk sokszor, pedig valójában Isten a szabadságba akar vezetni minket, nem a múltba visszafordítani**.**
Hogyan hozhatunk jó döntéseket a lelki pusztaság idején?
- Ne hozz döntéseket félelemből! A félelem szinte mindig a könnyebb utat sugallja: visszamenekülni, elbújni, halogatni. Isten azonban nem a félelem Lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelkét (2Tim 1,7).
- Ne dönts impulzívan! A puszta idején ne az érzelmeid vezéreljenek. Amikor fáradt, kiégett vagy, várj, amíg csendesebb lesz a szíved, és utána hozz döntést.
- Vizsgáld meg: a döntésed közelebb visz-e Istenhez? Ha egy út közelebb visz az Istenbe vetett bizalomhoz és a szeretethez, akkor az valószínűleg helyes döntés.
Reggeli gyakorlat
Helyezkedj el kényelmesen, hunyd le a szemed, és vegyél néhány lassú, mély levegőt. Képzeld el, hogy egy hatalmas tengerparton állsz, mögötted a puszta, előtted egy zúgó tenger – akárcsak az izraeliták a Vörös-tengernél. Érzed a szívedben a félelmet, mert a hátad mögött ott közelednek a problémák (mint egy egyiptomi sereg). Most képzeld el, hogy Isten hangja szól hozzád, nyugodt és erőteljes hangon: „Ne félj, gyermekem! Én harcolok érted, csak maradj nyugodt és bízz bennem.” Ahogy ezeket a szavakat hallod, látod, hogy a tenger vize kettéválik előtted. Utat nyit szárazon a túlpartra. Érzed, hogy Isten csodája vesz körül, és ami eddig leküzdhetetlen akadálynak tűnt, az Ő erejével átjárhatóvá válik. Maradj ebben a képben néhány percig: lásd, ahogy bátran elindulsz előre az úton, amit Isten készített. A félelem helyét lassan átveszi a béke és a bizalom. Amikor készen állsz, lassan nyisd ki a szemed, és hordozd magadban ennek a találkozásnak az erejét.
A döntés a te kezedben van!
Rakonczay Gábor extrém sportoló 75 nap alatt átkenuzta az Atlanti-óceánt, ami 5000 km-t tesz ki. Útjáról személyes bejegyzéseket írt. Egyik gondolatát, meglátását olvashatod most itt:
“Ma megint megjelent a világvége hangulat. A fáradtság és a fájdalom egyértelmű felkérés, hogy jöhet…
Lassan oldalazva közelít, hogy a legkisebb felülete látszódjon, mint valami szerencsétlen, figyelemre éhes szürke alak…
A körülmények mondhatni adottak. Minden tompaszürke és óránként esik. Pont elegem van az egészből és a kabát vizes kapucnija alól megadóan nézem az eső verte hullámokat. Az időnek itt nagyobb a súlya és beleragadt a semmibe.
Egyszerűen itt nincsen készen a világ, hanem ami maradt máshonnan, az ide lett kenve. Maradék szürkék, bevilágítás nélkül, amit folyton sirat az ég…
A világvége hangulat meg csak jön, az egyik mélyszürke hullám oldalán, hogy megkapaszkodhasson a hajón. Figyelek, hátha előbb rajta kapom. És megvan. Itt néz szemből a szakadó esőben…
Általánosban, Gábor bácsi osztályfőnök többször ezt mondta: “Minden reggel eldönthetjük, hogyan érezzük aznap magunkat.” Én meg gyerekként pont nem értettem mit akart ezzel mondani. Értelmetlen felnőtt szövegnek tűnt az egyén önmagáért vállat felelősségéről, az érzések irányításáról.
Most ebben a szürkeségben mégis úgy tetszik, én döntöm el azt, hogyan érzem magam. És ezzel már el is dőlt. A negatív hangulatot elfújja a szél. Ismét csak ketten vagyunk. A kenum és én.”
Lépésről lépésre haladni a kitűzött cél felé
Minden tisztelet Zahorecz Bettinek, aki egyedül, kemény munkával megvalósította az álmát. Mindenki számára inspiráló arról olvasni, hogyan lesz valakiből egy jelentős fogyás után ultrafutó. Érdemes tanulni tőle!
Betti 2015 októberében kezdett futni, a 30. születésnapja előtti napokban, amikor úgy érezte, hogy elég volt magából és szeretne fogyni, egészségesen élni. Sajnos, korábban sosem sportolt, így nagyon nehéz volt belevágni az edzésbe. Akkor már több, mint 100 kilót mutatott a mérleg, magas vérnyomással küzdött és genetikailag cukorbetegségre való hajlama is volt. A családjában ott volt előtte a rossz példa, hogy mit okozhat a cukorbetegség és az egészségtelen életmód. Ezért eldöntötte, hogy nem akarja ezt az utat választani, változtatni akar, mert talán még nem késő…
Így erőt vett magán és kilépett a komfortzónájából. Összesen 40 kilót fogyott szépen, fokozatosan, kb. 3,5-4 év alatt. Egyszerre kezdett el futni és az étkezésén változtatni, így az eredmények hamar jöttek, és ez vitte tovább előre. Látta a fejlődést, látta a mérlegen, hogy szépen csökken a súlya, így volt motiváció. Kitartó munka után a sétából, kocogásból futás lett. Amikor már nagyjából 25 kg lement, elkezdett a futásban célokat kitűzni: félmaraton, maraton… és egy idő után már az ultra távok érdekelték jobban.
„Nagyon tudatos voltam, mert nem akartam lesérülni és szeretettem volna végre egy sportot igazán megszeretni. Fokozatosan építettem fel az edzéseimet, eleinte természetesen nem tudtam futni, csak kocogtam és sétáltam felváltva, ahogyan és ameddig jól esett. Kb. 4-5 hónap alatt, ahogy a súlyom is csökkent, jutottam el egy stabil 5 km-es futáshoz. Ez másnak lehet, hogy akár 1 hónap alatt is megy, viszont talán a sikerem pont ebben rejlik, hogy nem voltam türelmetlen, nem akartam hirtelen és gyorsan sokat futni.
Kitartó és céltudatos voltam, sohasem terheltem túl magam. Azóta is fokozatosan, lépésről lépésre tervezek és valósítok meg mindent, hogy elérjem a kitűzött céljaim.” Korábban is voltak próbálkozásai, de mindig abbahagyta. 2015-ben valami megváltozott, és a futás lételemmé vált. A múlton nem szokott már gondolkozni, csak előre néz. Tudja, hogy minden, amit most tesz, az a későbbiekben a hasznára fog válni.
Hisz abban, hogy legalább azokat a betegségeket, amelyeket életmódváltással meg lehet előzni, így megelőzi. „Életem végéig szeretnék sportolni valamit, ameddig bírok. Példaképként tekintek a jóval idősebb korosztályra, akikkel versenyeken, vagy a futópályán találkozok. Látszik rajtuk, hogy élvezik még a mozgást akár 70 év felett is, és megfiatalítja őket a sport.”
Elmélkedés
Kapaszkodjunk Isten ígéreteibe!
A Bibliában sok példát találunk arra, amikor valaki döntés elé került: elfutni vagy bátran szembenézni a kihívással. Gondoljunk Dávid és Góliát történetére. Izrael serege megrettent és hátrálni készült a hatalmas ellenség, Góliát láttán. Dávid, a fiatal pásztorfiú azonban nem futott el. Helytállt a hit pajzsával maga előtt, és azt mondta: „Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve karmától, megszabadít engem ettől a filiszteustól is” (1 Sámuel 17:37).
Dávid tudta, hogy nem a saját erejéből küzd, hanem Istenbe vetett bizalma ad neki bátorságot.
Az ő példája bátorít minket: a legfélelmetesebb „óriásokkal” is szembe tudunk nézni, ha Istenben bízunk.
Hogyan dönthetjük el, mikor kell helytállni és mikor kell esetleg visszavonulni egy időre? Bölcsességre van szükségünk, amely felülről jön. Előfordul, hogy a legbölcsebb döntés épp az, hogy kilépünk egy mérgező helyzetből vagy kapcsolatból – ilyenkor a „menekülés” valójában megment minket a további ártalmaktól. Például József története Egyiptomban (1 Mózes 39) azt mutatja, hogy néha a szó szoros értelmében el kell futnunk a bűn elől: amikor Potifár felesége kísértette, József elmenekült, és ezzel őrizte meg integritását. Ugyanígy Mária és József is elmenekültek Heródes haragja elől Egyiptomba, hogy megóvják a kis Jézust (Máté 2:13-14).
Tehát nem minden menekülés gyávaság; van, amikor Isten vezet menedékbe minket. A kérdés az, hogy mi elől futunk: a felelősség és növekedés elől, vagy a bűn és halál elől?
Amikor viszont a próbatételek azért jönnek, hogy a hitünk erősödjön, Isten bátorságot akar adni a helytálláshoz. Pál apostol azt írja: „…álljatok meg az Úrban, szilárdan” (Filippi 4:1). Ez arra utal, hogy ne inogjunk meg könnyen. Ilyenkor a menekülés helyett tanuljuk meg Istenre támaszkodni. Lehet, hogy egy munkahelyi nehézség nem ok arra, hogy azonnal felmondjunk, hanem inkább lehetőség arra, hogy Isten segítségével megoldjuk a konfliktust és jellemünk formálódjon közben. Vagy egy házassági válság közepette a könnyebb út a válás lenne, de Isten talán arra hív, hogy küzdj a kapcsolatért imádsággal, szeretettel, türelemmel.
A helytállás nem azt jelenti, hogy a magunk erejéből akarjuk megoldani a dolgokat, hanem azt, hogy nem adjuk fel a reményt, és kitartunk Isten ígéreteibe kapaszkodva.
Mit tegyünk tehát a nehéz időkben, a döntéseink előtt?
Először is, imádkozzunk útmutatásért. Jakab levele 1:5-ben olvassuk: „Ha pedig valamelyikőtöknek nincs bölcsessége, kérje Istentől… és meg is kapja.” Isten szívesen ad világosságot, ha bizonytalanok vagyunk. Másodszor, keressük a Szentírásban az adott helyzetre vonatkozó elveket: sokszor egy-egy zsoltár vagy példabeszéd fényt gyújthat a sötétségünkben. Harmadszor, kérjünk tanácsot tapasztalt, istenfélő emberektől – egy lelkipásztortól, lelki vezetőtől vagy baráttól. Néha ők segítenek meglátni azt is, amit mi nem veszünk észre. Végül, bízzunk Istenben, hogy akármilyen döntést hozunk az Ő vezetésével, azt Ő javunkra fogja fordítani. Még ha hibázunk is, Isten kegyelme helyre tud hozni sok mindent.
Ha úgy döntünk, hogy helytállunk, kapaszkodjunk Isten ígéreteibe. Emlékezzünk rá, hogy Ő mondta: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Józsué 1:5). Nem egyedül állunk a viharban, Krisztus velünk van a bárkában, ahogy a tanítványokkal is ott volt a háborgó tengeren. Amikor a félelem hullámai csapdostak, Jézus egy szóval lecsendesítette a vihart. Hasonlóképpen, a mi életünk viharait is kézben tartja. A helytállás hitbeli cselekedet: azt fejezi ki, hogy hisszük, Isten nagyobb a problémánknál. Minden egyes alkalom, amikor a menekülés helyett hitből cselekszünk, erősödik a jellemünk és hitünk újabb bizonyságot kap Isten hűségéről.
Ha pedig olyan helyzetben vagyunk, ahol Isten bölcsessége azt mutatja, hogy hátrább kell lépnünk vagy pihenőt kell tartanunk, akkor tegyük meg ezt is hittel. Nem kudarc az, ha valaki erőt gyűjteni félrevonul – Jézus is gyakran visszavonult imádkozni, feltöltődni. A fontos az, hogy ne maradjunk ott. A menekülés könnyen életformává válhat, ha minden problémát elkerülünk. Ezért ha egy időre vissza is vonulunk, tegyük fel a kérdést: „Uram, mikor és hogyan akarsz újra visszaküldeni a küzdelembe?” Isten időzítése tökéletes: lehetőséget ad a gyógyulásra, de aztán újra kihív elénk, hogy növekedjünk.
A menekülés és helytállás dilemmáját a hit és félelem ellentétével is leírhatjuk. A Biblia gyakran bátorít: „Ne félj!” – ez a felszólítás több mint háromszázhatvanszor szerepel a Szentírásban, szinte mintha Isten az év minden napjára adna egy bátorító üzenetet. Amikor félünk és menekülünk, sokszor azért tesszük, mert úgy érezzük, egyedül vagyunk és nincs, aki megvédjen. Isten azonban újra és újra emlékeztet arra, hogy Ő velünk van. Izajás 41,10-ben ezt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, sőt megsegítlek…”
Ezen a napon gondold át, hol tartasz: mikor szoktál inkább elmenekülni, és mikor vagy hajlandó helytállni? Isten nem vádol, ha gyengének érzed magad – inkább nyújtja a kezét, hogy felállhass.
Dönts bárhogy is egy nehéz helyzetben, ha Isten vezetését keresed, nem nyúlhatsz mellé. Ő képes a rosszból is jót kihozni.
A lényeg, hogy ne csüggedj el, és ne hagyd, hogy a félelem diktálja a döntéseidet. Ha Istennel jársz, még a nehéz idők is áldássá formálódhatnak, amelyekből erősebben kerülsz ki, és mélyebb hitre jutsz.
Esti gyakorlat:
Írj le egy konkrét nehéz helyzetet a mostani életedből. Részletezd, mi benne a legfélelmetesebb számodra. Ezután gondold át: menekülni szeretnél inkább ebből a helyzetből, vagy érzel indíttatást, hogy helytállj benne? Miért? Légy őszinte magadhoz, hiszen Istennek is őszintén elmondhatod a félelmeidet.
Konklúzió
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy Te vagy az erőm forrása. Bevallom, sokszor vagyok gyenge és félelemmel teli. Előfordul, hogy legszívesebben elfutnék a nehézségek elől. Kérlek, bocsásd meg, amikor a félelem vezérel. Szükségem van a Te bölcsességedre, hogy tudjam, mikor akarod, hogy kitartsak, és mikor van ideje a megpihenésnek. Szentlélek Isten, tölts el bátorsággal és erővel. Hiszem, hogy Veled minden próbát át tudok vészelni. Segíts, hogy ma a döntéseimben a hit vezessen, ne a rettegés!
AJÁNLÓ:
„A végtelen hit” című film.