Téma: Milyen ajándékaid visznek előre, és hol bukkannak fel az árnyoldalaid?
ITT TALÁLOD AZ ANYAGOKAT:
Kattints a megfelelő fülekre!
Olvasd el a Szentírásból
Olvasd el a szentírásból Gal 5,19-25
A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.
Gondolatok a szentírási részhez:
Életünk olyan, mint egy kert, amelyben mi döntjük el, milyen magokat vetünk el, és milyen gyümölcsök teremnek benne. A test cselekedetei olyan gyomokhoz hasonlítanak, amelyek először ártalmatlannak tűnnek, de fokozatosan elborítják a kertünket, elfojtva benne az életadó növényeket. Ezek a gyomok – kicsapongás, harag, irigység, veszekedés, bálványimádás – lassan megmérgezik életünk talaját, és megakadályozzák, hogy valódi örömet találjunk. Ahogyan a gyomnövények is gyorsan szaporodnak és elnyomják a jót, úgy terjednek bennünk is a negatív tulajdonságok, ha nem vigyázunk rájuk.
De a Lélek gyümölcsei olyanok, mint egy csodálatos gyümölcsfa, amely gazdagon, táplálóan terem, és örömmel tölti el azt, aki gondozza. A szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás nemcsak életünk legszebb gyümölcsei, hanem mások számára is táplálóvá válnak. Ezek a gyümölcsök éltetnek, gyógyítanak, építenek, míg a test cselekedetei csak rombolnak, széthúznak és megbetegítenek.
Mindannyiunk szívében ott van mindkét lehetőség: a gyomnövények és a gyümölcsfák magja is. Rajtunk áll, melyiknek adjuk meg a teret és a táplálékot. Az igazi kérdés tehát nem az, hogy van-e bennünk kísértés vagy küzdelem, hanem az, hogy melyiket választjuk, melyiket ápoljuk, melyiknek adunk helyet az életünk kertjében.
Ahogy egy kertész is figyelemmel és gondoskodással ápolja kertjét, úgy nekünk is tudatosan gondoznunk kell lelki életünket. Ha engedjük, hogy Isten Lelke formáljon minket, akkor az Ő jelenléte által életünk valódi gyümölcsöket hoz majd. Ez a folyamat nem gyors és nem is egyszerű, sokszor szükséges gyomlálnunk, metszenünk és megtisztítani magunkat a káros hatásoktól. Ez a belső munka olykor fájdalmas lehet, mégis megéri, mert a végeredmény az a szabadság és öröm lesz, amelyet csak a Lélek képes adni.
Ahogy a kertész sem sajnálja a fáradtságot és türelmet, hogy a kertje szép és termékeny legyen, úgy nekünk is kitartóan és hűségesen kell dolgoznunk belső kertünkön. Isten szeretetteljes gondoskodása adja ehhez az erőt és a bölcsességet. A Lélek gyümölcsei végül nemcsak saját életünket gazdagítják, hanem azokét is, akikkel együtt élünk. Ezért érdemes tudatosan választanunk, hogy a Lélek gyümölcseit teremjük, mert ezek adják meg életünk valódi szépségét és értelmét.
Ne csak az árnyékaidat lásd!
Talán, hajlamosak vagyunk arra, hogy a saját gyengeségeinket, hibáinkat felnagyítsuk, és a velük való küzdelemre nagyobb hangsúlyt fektessünk. Ez erősödik akkor is, ha mások előszeretettel emlegetik fel az árnyoldalainkat.
A képen látható hölgy is az “árnyékát” nézi.
Határozd el magad, hogy inkább az értékeidre, a lehetőségeidre fókuszálsz a jövőben, arra, amit megtehetsz, amire az Isten hív!
Reggeli elmélkedés
Fogadd el magad úgy, ahogy Ő!
Isten úgy tekint rád, mint szeretett gyermekére, akit teljes mélységében és igazságában ismer. Ismeri életed minden pillanatát, látja mindazokat a dolgokat, amelyekre büszke vagy, és azokat is, amelyek miatt néha elrejtőznél.
Ő azonban nem fordul el tőled gyengeségeid miatt, hanem elfogad, és szeretettel néz rád akkor is, amikor te magad nehezen fogadod el saját tökéletlenségeidet.
Istennél nincs rejtegetni való, nincs szükség arra, hogy álarcot hordj előtte, mert Ő pontosan tudja, ki vagy és mire van szükséged.
Isten szelíd tekintete sosem ítél el, inkább gyengéden hív, hogy elfogadd magad úgy, ahogy Ő elfogad téged.
Ez a feltétel nélküli szeretet ad erőt ahhoz, hogy szembenézz saját gyengeségeiddel, és bátorságot nyújt a változásra.
Amikor képes vagy önmagadat Isten szemével látni, felfedezed értékeidet, ajándékaidat és tehetségeidet, amelyekkel megajándékozott téged. De ugyanilyen fontos, hogy látod és elfogadod azt is, amiben fejlődésre szorulsz.
Isten nem azért mutat rá gyengeségeidre, hogy szégyent vagy bűntudatot keltsen benned, hanem hogy lehetőséget adjon a növekedésre. Az Ő szeretetéből és kegyelméből erőt meríthetsz ahhoz, hogy változz és fejlődj, hogy túllépj azokon a korlátokon, amelyeket eddig lehetetlennek gondoltál legyőzni. Ő türelemmel és kitartással vezet téged ezen az úton, mert fontos vagy számára.
Elfogadni magadat úgy, ahogyan Isten elfogad, felszabadító élmény: többé nem kell küzdened a tökéletességért, hanem szabadon élheted azt az életet, amelyre hívott. Isten szeretete és gondoskodása állandó erőforrásod lehet, amely segít önmagad elfogadásában, és bátorságot ad arra, hogy őszintén szembenézz gyengeségeiddel.
Így válhat életed útja valódi növekedés, öröm és béke forrásává, amelyen bátran járhatsz, tudva, hogy sosem vagy egyedül, mert Isten veled van, éppen olyannak szeret, amilyen vagy – és egyúttal arra hív, hogy egyre inkább azzá válj, akinek Ő látni szeretne téged.
Reggeli gyakorlat
Képzeld el magad előtt a szívedet, mint egy házat, sok szobával.
Jézus már sok szobába belépett – ezek azok a területek, ahol érzed az Ő jelenlétét és vezetését az életedben. Lehet azonban, hogy van a háznak egy sarka vagy egy pincéje, ahová eddig nem szívesen engedtél be senkit. Most képzeld el, hogy fogsz egy lámpást, és Jézussal együtt lementek ebbe a sötét pincébe (vagy kinyitsz egy zárt ajtót a házban). Jézus melletted van, nem félsz. Körülnéztek a lámpás fényénél: mit látsz ott? Talán régi félelmeket, titkos bűnöket vagy gyermekkori sebeket? Ne ijedj meg tőlük – Jézus veled van. Figyeld meg, ahogy az Ő jelenlétének fénye bevilágítja a sötét zugot. A pókhálók lehullanak, a dohos levegő felfrissül. Ha készen állsz, adj át Jézusnak mindent, amit ott találsz: mondd el neki, vagy képzeld el, ahogy átnyújtod Neki ezeket a dolgokat. Lásd, ahogy szeretettel átveszi és eltünteti vagy megtisztítja, ami ott volt. Maradj ebben a csendes imádságos képzeletben, amíg békességet nem érzel. Utána pedig adj hálát Istennek azért, hogy a sötét helyeken is veled van, és fényt hoz a lelked minden részébe.
„Istenem, köszönöm, hogy szeretsz. Mutasd meg nekem ma, hogyan látsz Te engem – az erősségeimmel és gyengeségeimmel együtt. Segíts, hogy elfogadjam magamat a Te szereteteddel, és fejlődni tudjak abban, amiben kell.” Kezd így a napot, nyitott szívvel arra, amit Isten megmutat neked önmagadról.
Azt adtam, amire szüksége volt
Egyszerű hétköznap volt. A gyerekek busszal érkeztek az iskolába.
A megszokott izgatott lármázással üdvözölték egymást. Belepillantottam az óravázlataimba, és úgy éreztem, lelkiismeretesen felkészültem a mai napra. Tudtam, jó nap lesz, és sok mindent el tudok majd végezni. Elfoglaltuk a helyünket az asztalnál, és belefogtunk egy kellemes olvasásórába.
Az első napirendi pontom az volt, hogy ellenőrzöm a munkafüzeteket, megnézem, mindenki megcsinálta-e a adott házi feladatot. Amikor Troyhoz értem, láttam, hogy lehajtja a fejét; el akarta takarni előlem félig üres füzetét. Megpróbált elbújni előlem, a jobb oldalamra ült. Természetesen megnéztem hiányos munkáját, és közöltem vele:
– Troy, ez nincs befejezve. Életemben nem láttam még gyereket ilyen könyörgő tekintettel nézni, amikor azt mondta:
– Nem tudtam befejezni tegnap este, mert édesanyám haldoklik.
Az ezután következő sírógörcs az egész osztályt megdöbbentette. Most már nagyon boldog voltam, hogy mellettem ült. Megöleltem, és a fejét a szívemre szorítottam. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy Troy rettenetesen bánkódott, annyira bánkódott, hogy féltem, kis szíve megszakad.
Zokogása visszhangzott a teremben, és patakzottak a könnyei. A gyerekek könnybe lábadt szemekkel, néma csendben ültek. Csupán Troy zokogása törte meg az óra dermedt csendjét. Az egyik gyerek zsebkendőért futott, miközben én még szorosabban a szívemhez öleltem apró testét. Éreztem, hogy drága könnyei eláztatják a blúzomat. Az én kétségbeesett könnyeim a fejére záporoztak.
Felmerült bennem a kérdés: Mit tehetek egy gyerekért, aki elveszíti az anyját? Csak egyetlen válasz jutott eszembe: Szeretni kell őt, éreztetni vele, hogy fontos, vele kell sírni. CSak ezt tudom most adni neki. Úgy tűnt, mintha fiatal élete összes mélysége felszínre tört volna, és én aligha tudtam rajta segíteni.
Visszanyelve könnyeimet az osztályhoz fordultam.
– Mondjunk egy imát Troyért és az édesanyjáért!
Ennél buzgóbb ima soha sem szállt az ég felé. Kis idő múltán Troy felnézett rám, és azt mondta:
– Azt hiszem, most már minden rendben lesz. Szívéről legördült a teher.
Aznap délután Troy édesanyja meghalt. A temetésen, a ravatalozóban Troy elém szaladt, hogy üdvözöljön. Úgy tűnt, mintha várt volna rám, mintha tudta volna, hogy jövök. A karjaimba omlott, és egy darabig ott maradt. Mintha erőt és bátorságot merített volna, mielőtt odakísér a koporsóhoz. Képes volt az anyja szemébe nézni, szembesülni a halállal, bár talán sohasem fogja megérteni annak misztériumát.
Aznap este, amikor lefeküdtem, hálát adtam Istennek, amiért rávezetett, hogy félretegyem az óravázlatomat és empátiával forduljak Troyhoz, és a szívembe zárjam megtört szívét.
Carleen Brennan nővér
Elmélkedés
Ne félj az árnyékaidtól!
Az elmúlt napok során sok mindent megvizsgáltunk magunkban: milyen ajándékokat kaptunk és milyen terheket hordozunk, mit hoztunk a múltunkból. Ma egy kicsit mélyebbre tekintünk önmagunkban, hogy felfedezzük ajándékaink mellett az “árnyékainkat” is. Az árnyékaink azok a részeink, tulajdonságaink vagy hajlamaink, amelyekkel nehéz szembenéznünk. Gyengeségek, bűnre való hajlamok, vagy éppen az ajándékaink túlzásba vitt, eltorzult formái. Mindenkinek vannak ilyen árnyoldalai – ezek is hozzánk tartoznak, még ha nem is szívesen beszélünk róluk. A jó hír az, hogy Isten szeretete az árnyékainkkal együtt ér el minket, és az Ő fényében ezek az árnyékok is átalakulhatnak.
Gondoljunk csak bele: sokszor éppen a legnagyobb erősségeinkben rejtőzik egy gyenge pont is.
Például, ha valaki nagyon határozott és bátor, annak az árnyoldala lehet, hogy néha makaccsá válik vagy nehezen fogad el más véleményt. Aki tele van együttérzéssel és segítőkész (nagy ajándék!), előfordulhat, hogy túlzottan belefolyik mások problémáiba és kimeríti magát – ez az árnyoldala a gondoskodásnak. Vagy gondolj egy olyan emberre, aki rendet tart és mindent precízen megtervez (értékes adottság); nála az árnyék abban mutatkozhat meg, hogy nehezen viseli a bizonytalanságot, és feszült lesz, ha valami nem a terv szerint alakul. Láthatjuk, hogy minden erénynek megvan a maga kísértése: a bátorság mellé odaosonhat az önfejűség, a szeretet mellé a túlzott ragaszkodás vagy függés, a szorgalom mellé a munkamánia. Ezeket nem azért mondjuk, hogy elbátortalanodjunk, hanem hogy reális képet kapjunk magunkról, és Isten segítségét kérjük a kiegyensúlyozott élethez.
A Szentírás is bemutatja, hogy a hívő emberek küzdöttek a saját árnyékaikkal. Ott van például Márta története. Márta Jézus barátja volt, tele vendégszeretettel és tettrekészséggel – ez nagy ajándék. Amikor azonban Jézus hozzájuk látogatott, Márta annyira elfoglalta magát a felszolgálással, hogy bosszankodva szólt Jézusnak: miért nem segít neki a testvére, Mária? Jézus szelíden intette: “Márta, Márta, sok mindenre igyekszel és nyugtalankodsz, pedig egy a szükséges…” (Lukács 10,41-42). Márta árnyéka a túlzott nyugtalanság és aggodalmaskodás volt, ami elvonta a figyelmét a lényegről. Jézus nem megszégyenítette őt, csak emlékeztette, hogy a szeretet szolgálata mellett fontos a Vele való csendes együttlét is. Így Márta története arra tanít, hogy a jó szándékú szolgálatunk is félrecsúszhat, ha kimarad belőle Jézus jelenléte.
Gondolhatunk Péterre is, Jézus tanítványára. Péter szenvedélyes és lelkes követője volt az Úrnak – igazi vezető egyéniség, tele hittel (ez az ajándéka). Mégis, amikor próbatétel jött, és Jézust elfogták, Péter háromszor is letagadta, hogy ismeri őt. Az erős tanítványban ott volt a félelem árnyéka, ami előtört a nehéz helyzetben. Jézus azonban feltámadása után személyesen foglalkozott Péterrel: nem elutasította, hanem megbocsátott neki, és újra rábízta a szolgálatot: “Legeltesd az én juhaimat” – mondta neki (János 21,17). Péter árnyékát Jézus megbocsátó szeretete oszlatta szét, és Péter ezután még inkább Isten erejére támaszkodva vezette az egyházat. Ez is bátorítás nekünk: ha őszintén megbánjuk hibáinkat, Isten nem elvet, hanem helyreállít és továbbvezet.
Fontos, hogy ne tagadjuk le vagy söpörjük a szőnyeg alá a gyengeségeinket és bűneinket.
“Ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, becsapjuk magunkat” – írja János apostol (1 János 1,8). Az igazság az, hogy mindnyájan rászorulunk Isten kegyelmére nap mint nap. De János azt is hozzáteszi: “Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő (Isten), megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1 János 1,9). Nem kell félnünk attól, hogy Isten fényébe állítsuk az életünk minden területét – Ő nem elítélni akar, hanem megtisztítani és meggyógyítani. Képzeljük el a szívünket, mint egy házat, ahol vannak világos, tiszta szobák (ezek a mi erősségeink, rendben lévő területeink), és vannak pincék vagy sötét sarkok, ahová eddig lehet, hogy nem engedtünk be senkit. Isten szeretne ezekbe is belépni, hogy ott se a sötétség uralkodjon.
Az árnyékaink felismerése az önismeret fontos része. Ha tudom, hogy például hajlamos vagyok a türelmetlenségre, akkor figyelhetek erre és kérhetem Isten Lelkének segítségét, hogy türelmesebb legyek. Isten nem véletlenül adta a Szentlelket – a Lélek gyümölcsei (mint a szeretet, békesség, türelem, szelídség – lásd Gal 5,22-23) éppen azokat a területeket tudják betölteni, ahol a mi természetünk gyenge.
Olyan ez, mint amikor egy repedezett edénybe újra vizet öntenek: a repedések mentén is át fog szivárogni a víz, de ha az edény tele van, a víz kifolyása is tisztulást hoz. Pál apostol azt mondja: “ez a kincs cserépedényekben van” (2 Kor 4,7) – vagyis Isten kincse, ereje a mi törékeny életünkben ragyog fel. Nem baj, hogy cserépedények vagyunk, sőt, így válik nyilvánvalóvá, hogy a jó, amit teszünk, végső soron Isten erejéből van.
Esti gyakorlat:
Este, amikor imádkozol, kérd Istent, hogy mutassa meg neked az elmúlt napodból vagy időszakodból, mely helyzetekben ragyogott fel valamelyik ajándékod, és hol bukkant fel egy árnyékod.
Lehet, hogy apró dolgok jutnak eszedbe – egy kedves szó, amivel megvigasztaltál valakit (ajándék működése), vagy épp egy türelmetlen pillanat, amikor rosszul reagáltál egy családtagodra (árnyék megnyilvánulása). Ne ítéld el magad ezekért, inkább hozd Isten elé. Adj hálát a jóért, amit Ő munkált benned, és kérj bocsánatot azért, amiben elbuktál.
Majd engedd, hogy Isten megsimogassa a lelkedet – képzeletben tényleg el is képzelheted, ahogy az irgalmas Isten átölel. Az Ő szemében te drága gyermek vagy, akiben örömét leli, és akit formálni szeretne tovább. Ő látja benned a jót, és azt is, amivé lehetsz, ha egyre inkább rá bízod magad.
Ne feledd, a változás gyakran lassú folyamat, de Isten végtelen türelemmel és szeretettel vezet ezen az úton. Így hát ne félj az árnyékaidtól – Isten fényében egyre kisebbek lesznek, míg végül talán eltűnnek, vagy épp Isten erejének bizonyítékaivá válnak az életedben. Ezzel a reménnyel hajtsd ma álomra a fejed, és pihenj meg Isten kegyelmének fényében.
Konklúzió
Ez a három nap (az 5., 6., 7. rész) segít neked abban, hogy felismerd erőforrásaidat, megértsd a múltad hatásait, és egyensúlyt találj az ajándékaid és árnyoldalaid között. Készen állsz a következő szakaszra, ahol elindulnak a valódi belső átalakulás útján?