„A MÉGIS-EMBEREK”

Nehéz élethelyzeteket megélt, illetve pozitív szentéletű emberek életébe, küzdelmeibe, döntéseibe nyersz bepillantást egy-egy Mégis-történettel, sok-sok tanulsággal.

Ilyenkor, újév kezdetén talán érdemes elgondolkodni, mivel mérjük az élet, az életünk értékét?

Mi az, ami megérintett az elhangzottakból?
Milyen elhatározás született meg Benned?

AZ ÉLET IGÉJE

Isten dolgai idővel nyílnak meg!

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre megmondták nekik.
Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna. (Lk 2,16-21)

Ez a rész a karácsonyi események folytatása. Előzménye, hogy a pásztoroknak angyal hirdeti meg Jézus születését, és jelet kapnak: a Gyermeket pólyába takarva, jászolban találják. Most „sietve” elindulnak, megtalálják a Szent Családot, és továbbadják, amit hallottak. A történetben kétféle válasz születik: a pásztoroké, akik tanúságot tesznek és dicsőítenek, és Máriáé, aki befogad, megőrzi, és elmélyíti magában a történteket. A nyolcadik nap említése átvezet a zsidó szövetség rendjébe: Jézust körülmetélik, nevet kap, vagyis a Megváltó belép a nép történetébe és a mindennapi vallási valóságba. A szakasz így egyszerre ünnepi és nagyon hétköznapi: csoda történik, de közben megy tovább az élet. Éppen ettől lesz igazán hiteles.

„Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk.”

Ez a mondat a hit egyik legszebb arca: a csendben érlelődő, belül mélyülő figyelem. A pásztorok szaladnak, beszélnek, ujjonganak – Mária pedig megáll, befogad, és „szívébe vési” mindazt, ami történik.

Nem minden kegyelem látványos; van, ami úgy érkezik, mint egy halk üzenet, amit könnyű elsodorni. Mária nem sodródik: megtartja a szót, mint aki tudja, hogy később még szüksége lesz rá. Olyan ez, mint amikor valaki fontos levelet kap, és nem csak átfutja, hanem elteszi, mert sejti, hogy egyszer életmentő lesz visszaolvasni.

A mai ember egyik nagy kísértése a gyors felejtés: annyi inger ér, hogy a szív nem tud megmaradni egyetlen igaz mondat mellett sem. Mária viszont nem információt gyűjt, hanem jelentést keres. Nem a részleteket hajszolja, hanem a mélyebb értelmet, amely Isten felől világítja meg az eseményeket.
A „szívébe vési” azt jelenti: nem csak az eszével emlékezik, hanem a szeretetével. Ami a szívbe kerül, az nem porosodik a polcon, hanem alakít. 

A pásztorok tanúságtétele csodálkozást kelt, de a csodálkozás könnyen elillan; a szívben őrzött szó viszont gyökeret ver. Mária „elgondolkodik” – ez nem agyalás, hanem imádságos ízlelgetés, mint amikor lassan rágod a kenyeret, hogy tápláljon, ne csak eltűnjön. A hit sokszor így erősödik: nem új szenzációkból, hanem a kapott szó érleléséből.

Van ebben egy nagy vigasz is: Mária nem mindent ért azonnal, mégis hűségesen őriz. Aki mindent azonnal meg akar érteni, az gyakran eldobja azt, amit nem tud gyorsan megfejteni.

Mária megtanít arra, hogy Isten dolgai néha idővel nyílnak ki, mint egy bimbó, amely nem erőből, hanem fényből lesz virág. A karácsonyi történetben a pásztorok dicsőítése és Mária csendje nem ellentét, hanem két kiegészítő út: az egyik kimondja, a másik elmélyíti.

A mai világban különösen szükség van Mária lelkületére, mert sokan beszélnek, de kevesen hallgatnak úgy, hogy közben a szívük is megnyílik.

A szívbe vésett szó védelmet ad a későbbi viharokban: amikor jön a félelem, a bizonytalanság, a fájdalom, akkor van miből élni. Mária később a kereszt alatt is állni tud, mert nem csak pillanatokat élt, hanem ígéreteket őrzött. A szívben őrzött emlék olyan, mint egy belső mécses: nem vakít, de nem engedi, hogy teljes sötét legyen. Talán ez a mondat a legaktuálisabb ma: nem több információra van szükségünk, hanem több belső csendre, ahol a kapott szó végre hazaér. Mert a hit nem csak történik velünk, hanem bennünk formálódik. Mária példája azt mondja: amit Isten mond, azt nem elég hallani – meg kell őrizni, és vissza kell térni hozzá az új év minden napján!

GYAKORLAT:

Este idézd fel, mi volt ma egyetlen olyan mondat, esemény vagy apró jel, ami jó volt, igaz volt, Istenre mutatott. Mondd ki magadban: „Uram, mutasd meg, mit akarsz ezzel tanítani?”