„A RÁCSODÁLKOZÁS ISKOLÁJA”

Vedd észre, fedezd fel az életet, Isten működését mindabban, ami körülvesz!

Egy-két percet időzz el a képet figyelve!
Engedd, hogy hasson rád!

A képen egy még ki nem nyílt bazsarózsabimbó látható (Makai Balázs fotója), melyet harmat- vagy esőcseppek borítanak. A virág mély rózsaszínje már átüt a zöld burkon, de még visszafogottan, szinte félénken bújik elő. A vízcseppek fénye és tisztasága még inkább kiemeli a bimbóban rejlő törékeny szépséget. Ez a pillanat a növekedés és kibontakozás előtti csendes várakozást jeleníti meg.

A kép azt üzeni: nem kell sietni a virágzásban – van szépség a készülődésben is. Az érés ideje szent, és éppoly fontos, mint maga a kibontakozás. A természet ezzel arra tanít, hogy a lelki fejlődéshez is idő, türelem és gondoskodás kell. Az esőcsepp nem sietteti a bimbót, csak táplálja – ahogy Isten jelenléte is így működik bennünk: finoman, életet adva.

RÖVID GYAKORLAT:

Engedd meg a virágzást!

1. Helyszín: Keresd meg egy nyugodt, lehetőleg természetközeli helyet, vagy nézz egy élő növényt/lassú virágzást ábrázoló képet.

2. Ráhangolódás: Vegyél 3 mély levegőt, és figyeld meg testedben, hol van feszültség – ne oldd meg, csak ismerd fel.

3. Képmeditáció: Képzeld el, hogy te is egy bimbó vagy – a lelked most még csak készül valamire, ami majd kibomlik. Nem kell sietni.

4. Elmélkedés: Kérdezd meg magadtól:
   – Mi az, ami bennem formálódik, de még nem látszik?
   – Mi az, amit el kell fogadnom magamban, mint érési folyamatot?
   – Milyen „esőcseppekre” van szükségem ahhoz, hogy növekedni tudjak?

5. Imádság:
   „Uram, add, hogy ne sürgessem magam. Taníts türelemre a lelkem virágzásában. Köszönöm, hogy formálsz csendesen, szeretettel.”

6. Zárás: Csendesedj el még egy percre, és engedd, hogy ez a gondolat maradjon veled: „A virágzás nem feladat – ajándék.”

Mi az, ami megérintett az elhangzottakból?
Milyen elhatározás született meg Benned?

dr. FINTA JÓZSEF ATYA ELMÉLKEDÉSE

A Lélek észrevétlenül vezet!

Május 25. – Húsvét VI. vasárnapja
Olvasmány: ApCsel 15,1-2.22-29 /  Jel 21,10-14.22-23     Jn 14,23-29 
Evangélium: Jn 14,23-29  

Egy-két évvel ezelőtt láttam egy filmet, amelyben az egyik szereplővel érdekes eset történt meg. Hosszas munkanélkülisége során sokat imádkozott, hogy legyen végre munkája. Amikor nagy nehezen felvették egy textilgyárba raktárosnak, nagyon megörült. Egy jó hónapja dolgozott még csak ott, és természetesen próbaidős volt, amikor a gyár igazgatója és helyettesei maguk elé hívták. Elmondták neki, hogy elégedettek a munkájával, szorgalmasan dolgozik, és a lelkiismeretessége is példás. Felvázoltak előtte egy nagyszerű lehetőséget: amint lejár a próbaideje, véglegesíteni fogják, sőt a fizetését is megemelik, ha szemet huny afölött, hogy a gyár igazgatója és az igazgatóhelyettesek olykor kivisznek egy-egy nagyobb csomagot vagy egy-egy raklap készárut a raktárból anélkül, hogy azt valahova is feljegyeznék.

A fiatalember ereiben meghűlt a vér! Ezek itt arra akarják kényszeríteni, hogy legyen cinkostársuk a tolvajlásban! Minden idegszála tiltakozott ez ellen. Ha azonban nem teljesíti a kérésüket, akkor biztos lehet benne, hogy elbocsátják! Hogyan döntsön most?? A főnökei látták, hogy habozik, ezért így szóltak hozzá: „Nem kell azonnal döntenie, elég, ha holnap választ ad a kérdésünkre!” A férfi gondterhelten ment haza, s előadta a dilemmáját a feleségének, akit szintén boldoggá tett, hogy a férje végre újra dolgozik. Az asszony sírva fakadt, s elkezdte ecsetelni, hogy mennyire szüksége van a családnak erre a keresetre: nekik és két kiskorú gyermeküknek egyaránt. Azonban a férje csak a fejét csóválgatta a könnyeivel küszködve. Egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. A felesége, látva a gyötrődését végül azt mondta: „Menj, és dönts a lelkiismereted szerint! Én nem akarlak megakadályozni ebben. Bízzuk Istenre!”

A férfi néhány óra múlva újra ott állt az igazgató és a helyettesei előtt. Halkan csak ennyit mondott: „Nem érdekel az sem, ha kirúgnak! Én ezt nem tudom megtenni! Nem engedi a lelkiismeretem!” Az igazgató erre szélesen elmosolyodott: „Erre a válaszra vártunk! Reméltük, hogy így fog dönteni! Éppen most üresedett meg annak a részlegnek a vezetői posztja, amelyen dolgozik! Öné a részlegvezetői állás! Nekünk éppen ilyen talpig becsületes fickóra van szükségünk, mint maga! Egyébként maga a hetedik dolgozó, akit megkérdeztünk, de az első, aki nem hajlandó szemet hunyni a lopás fölött!” 

        Sokszor találkozom a beszélgetések során ezzel a véleménnyel, sőt meggyőződéssel: minden vallás csakis az emberek műve. Semmiféle Istennek semmi köze hozzá! Emberi kitalációk, emberi vágyak, álmodozások, vagy éppen emberi okoskodások, hatalmaskodás és érdekhajszolás összessége! Vagy ha Jézus valóban Isten Fia volt is és eredetileg egy nagyszerű vallást alapított is, azt az emberek később meghamisították, saját szájuk íze szerint elferdítették. Ez a gondolkodás tagadja a Szentlélek állandó munkáját, jelenlétét az egyházban, melyről a mai evangéliumban így beszél Jézus. „Amikor eljön a Vigasztaló, az igazság Lelke, ő majd megtanít titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” 

    Persze kár lenne tagadni, hogy sok emberi vonás volt, van minden vallásban, adott esetben sok emberi hiba, tévedés is. Azonban alapvetően mégis az Isten vezetése dominál a kereszténység történetében a Szentlélek munkálkodása nyomán. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka éppen az, hogy milyen sokszor döntöttek az egyház vezetői vagy egyes tagjai a rövid távú emberi érdekek, saját földi boldogulásuk, érvényesülésük ellen. Ha csak emberi mű, emberi érdek lenne a vallás, akkor mindig az emberek számára hasznos, kifizetődő, bajokat elkerülő utak kerekedtek volna fölül. Azonban ennek az ellenkezőjével tele van az egyház története. Emberi szempontból ésszerűtlen, érthetetlen döntések, áldozatok sorát látjuk sok-sok keresztény ember részéről, akik munkájuk, vagyonuk, sőt életük elveszítését is kockára tették, csak hogy hűségesek maradjanak Jézus tanításaihoz. Pl. a mai olvasmányban is azt halljuk, hogy a zsidókeresztény többség ellenére a pogánykeresztények javára döntenek az apostolok. Azután a sok vértanú, az egyházüldözések közepette megnyilvánuló hűséges kitartás. A missziók szentjein és mártírjain, a modern diktatúrák nyomásával szemben megnyilvánuló hősies ellenálláson át egészen a lefejezést is vállaló 21 kopt keresztény tanúságtételéig, akik az Iszlám Állam erőszakos térítésének estek áldozatul.

Napjainkban is ellenáll a Katolikus Egyház a világ nyomásának olyan kérdésekben, amikben a keresztény hit hűséges akar maradni az evangéliumhoz, noha sokkal nagyobb „népszerűségre” tehetne szert, ha pl. engedélyezné a válást és újraházasodást, vagy megesketné a homoszexuális párokat. Nem, a keresztény hit és életforma nem pusztán emberek kitalációja, hanem valóban Isten Lelke élteti és mozgatja ma is az egyházat,  annak minden emberi vonása mellett is, és a te életedet is – csak a figyelj a jelekre! 

Dr. Finta József atya,
kecskeméti főplébánia plébánosa

* * * * *

GONDOLATOK MÁS SZENTÍRÁSI SZAKASZOKHOZ

Olvasd el a Bibliából a következő szentírási részt: ApCsel 15,1-2.22-29

Ez a rész az apostoli zsinat (jeruzsálemi zsinat) egyik kulcspillanatát írja le. Egyes zsidó keresztények azt állították, hogy a pogány keresztényeknek is körül kell metélkedniük, és a mózesi törvényt be kell tartaniuk. Ez heves vitához vezetett, amely miatt Pál és Barnabás Jeruzsálembe ment, hogy az apostolokkal és a vénekkel együtt megvitassák a kérdést. A zsinat döntése az lett, hogy a pogányokat nem kötik a zsidó törvények teljes megtartásához, csak néhány alapvető erkölcsi előíráshoz – és ezt levélben is elküldik az antióchiai közösségnek. A döntést „a Szentlélek és mi úgy határoztuk” bevezetővel közlik, ezzel is hangsúlyozva: a Lélek vezeti az Egyházat a megértésben és a döntésekben.

Ez az első nagy egyházi vita, amely a keresztény identitás alapkérdését érintette: mit jelent Krisztushoz tartozni? A pogányok tömeges megtérése feszültséget okozott a zsidó háttérből jövő hívőkben, akik úgy vélték, hogy a kereszténység csak a zsidó hagyomány folytatása lehet. A jeruzsálemi zsinat azonban meghozza azt a döntést, amely megnyitja az utat a pogányok teljes befogadása előtt, anélkül, hogy zsidóvá kellene válniuk. Ez a döntés az Egyház egyetemes küldetésének mérföldköve.

Üzenet:

Ez a szakasz azt üzeni, hogy az Egyház életében a közösségi megkülönböztetés, a párbeszéd és a Lélekre való figyelés kulcsfontosságú. A hit útján nem kerülhetjük el a kérdéseket, a különböző nézőpontokat – de a megosztottság helyett közös keresésre és imádságos döntéshozatalra vagyunk hívva.

A mai ember világában is sokszor felmerül: mi az, ami lényeges a hitben, és mi az, ami csak emberi hagyomány? A jeruzsálemi zsinat arra tanít, hogy ne tegyünk fölösleges terheket másokra, és az evangélium lényegére – Jézushoz tartozásra – koncentráljunk. A „Szentlélek és mi úgy határoztuk” mondata emlékeztet: az Egyház nem pusztán emberi intézmény, hanem Isten Lelke által vezetett közösség.

Amikor döntünk, figyeljünk arra, mit mond a Lélek – és mit kíván a szeretet.

A hit nem a szabályok halmaza, hanem az élő kapcsolat Krisztussal. Aki valóban ehhez a kapcsolathoz igazodik, az szabad marad a megítéléstől, és nyitott mások befogadására. A Lélek ma is működik – és ma is képes eligazítani a közösségeket a nehéz kérdésekben. Nekünk csak az a dolgunk, hogy figyeljünk, párbeszédet folytassunk – és ne felejtsük: a hit öröm, nem teher.