Inspiráló gondolatok
Engedd el sérelmeidet!
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfelejtjük, ami történt, hanem azt, hogy szabaddá válunk a múlt terhétől.
Mindannyian sebeket hordozunk, és a legfájdalmasabbakat éppen azok okozzák, akiket szeretünk. Az igazi megbocsátás azonban képes arra, hogy új utat nyisson az életünkben.
Nem kell várnunk arra, hogy a másik bocsánatot kérjen, mert a megbocsátás elsősorban bennünket tesz szabaddá.
Ha képes vagy arra, hogy elengedd sérelmeidet, megszabadulsz attól, hogy múltad fájdalmai határozzák meg jelenedet és jövődet.
A megbocsátás gyógyító ereje által újra felfedezheted a belső békét. Ez nem könnyű, de Isten mindig segít neked ebben a folyamatban. Hétköznapi kapcsolataidban is gyakorold, hogy hamarabb nyújtod ki a kezed, és hamarabb engeded el a sértettséget, mint ahogyan természetesen tennéd. Ezáltal megtapasztalhatod, milyen mélyen felszabadító a megbocsátás, és mennyire képes meggyógyítani az élet legmélyebb sebeit is.
Anselm Grün
Tanuld meg Szent Ágostontól itt, hogyan bocsáthatsz meg önmagadnak »
Élethelyzetek – sorozat
Nincs mentséged!
Huszonnégy évvel ezelőtt Jim Ritter aktív gimnazista diák volt, olyan, mint a többiek — lelkesen sportolt, szerette a lányokat, sokat bohóckodott és sok mindent nem vett komolyan. Ő volt a gimnáziumi futball- és birkózócsapat kapitánya, baseballozott, és ügyes volt a trambulinon. Tudott hármas szaltót és másfél fordulatos csavart ugrani.
Tizenhat éves korában örökre megváltozott az élete.
Jim apja fakitermelő telepén dolgozott egy nyáron a Washington állambeli Montesanoban. Pénteki nap volt. Jim általában nem járt ki a telepre péntekenként, de aznap apja felkeltette őt hajnali fél ötkor, és megkérte, hogy menjen ki vele.
Miután segített apjának az emelőgépnél, a fűrészelésben és a szállító teherautó vezetésében, egy kis délutáni szunyókálásra felmászott az emelőbe, amellyel a fatönköket rakodják a teherautóra. Úgy feküdt benne, mintha függőágy lenne, a lába az egyik végében, a feje a másikban.
Hirtelen villanó fényre ébredt és arra, hogy valami erősen fejbe üti hátulról, ugyanakkor orrba vágja elölről. Jim apja beindította az emelő motorját, mert nem tudta, hogy a fia benne alszik.
— Szent Isten! Kitörtem a nyakát — kiáltott fel Jim apja rémülten.
Azonnal segítséget hívott CB rádión. Éppen arra körözött a faipari vállalat helikoptere, és felmérést végzett. Hallották a segélyhívást, és felvették Jimet. Elvitték őt a hatvanöt mérföldre lévő kórházba. Igazi csoda volt, hogy a közelben tartózkodtak.
Jim harmadik, negyedik és ötödik nyakcsigolyája eltörött, és a műtét után az orvosok azt mondták, nincs esélye a túlélésre. Úgy vélték, három, legfeljebb öt napja lehet hátra. Minden életműködése leállt, kivéve a szívét.
— Élete hátralévő részében lélegeztető gépen lesz — mondta az orvos Jim családjának. — Mindössze egy fej marad, csővel a szájában . . . egy növény.
Jim azonban mindenkit meghazudtolt. Igaz, hogy nyaktól lefelé megbénult, de a veséi és a többi létfontosságú szerve újra működni kezdett. Két keret közé volt szorítva, mint egy szendvics. A nővérek kétóránként megfordították. Két hónap elteltével Jimben felhalmozódott a lelki feszültség. A lélegeztető gép miatt egyvégtében mindössze öt szót tudott kimondani, mert a gép utána elkezdett hangosan sziszegni. Küszködött, hogy megértse, miért mérte rá Isten ezt a büntetést.
Kilenc hétig volt az intenzív osztályon, azután áthelyezték az ortopédiai klinikára, Seattle-be, ahol mind a nővéreket, mind a betegeket felderítette jó humorával.
Egy napon egy önkéntes ápolónő jelent meg Jim szobájában, és megkérdezte, akar-e festeni.
— Nem tudok — mondta Jim. — Béna vagyok.
A nővér azonban nem adta fel. Úgy vélte, a bénaság nem mentség. Mutatott neki egy béna kislányt, aki a fogai közé szorított ceruzával rajzolt odakinn, az előcsarnokban. Ezt látva Jim úgy döntött, tesz egy kísérletet: ha egy lány meg tudja csinálni, biztosan neki is menni fog.
Eleinte ügyetlenül, nehézkesen rajzolt a fogai közé fogott ceruzával. Naponta gyakorolt, és csakhamar az amatőr firkálmányoktól eljutott a csodálatos tájképekig. A baleset előtt Jim soha nem rajzolt. Nem vett részt semmilyen művészeti képzésben.
A következő hat évben anyja gondozta, amíg meg nem halt tüdőrákban. A montesanói lakosok lelkesen támogatták Jimet. Alapítványt hoztak létre a megsegítésére, és összegyűjtöttek 2000 dollárt egy kisbuszra. Egy cég elvállalta, hogy biztosítja az építőanyagot, és átalakítja Jimék hátsó udvarát a tolószékes közlekedéshez. Az osztálytársai ajándékokat vettek neki és meglepetés-partikat szerveztek számára. Az iskola nyugdíjas igazgatója (aki mogorva modoráról volt híres, és minden diák rettegett tőle) önként ajánlkozott, hogy mindennap meglátogatja Jimet, és tanul vele matematikát, hogy Jim megszerezhessen az érettségi bizonyítványt.
A szanatóriumban Jim találkozott Joni Earecksonnal, egy nemzetközileg ismert, béna festőművésszel, aki könyvet is írt, és egy az élményeit bemutató filmben is szerepelt. Joni hihetetlen ösztönzést jelentett Jim számára.
Ma már semmi sem torpanthatja meg. Énekel a templomi kórusban, utazik, templomokban, iskolákban és nevelőotthonokban tart beszédeket. Boldog házasságban él Sandyvel, és egy négyéves, Desiree nevű kislány büszke apja. Jim rendkívül tehetséges művésszé nőtte ki magát. Több száz tintarajzot és akvarellt festett a szájával. Többféle műfajban dolgozik; vannak téli tájképei, vallásos témájú képei és humoros grafikái. Országszerte rendezett kiállításaiból tartja el magát.
Néhány képéből csodálatos karácsonyi képeslapokat és naptárakat is készített. Minden képeslap belsejében található egy bibliai idézet, a hátuljára pedig rá van nyomtatva: „Szájjal festette Jim Ritter. Jim nyaktól lefelé béna, és a fogai között tartott ceruzával, illetve ecsettel dolgozik.”
Milyen könnyen feladjuk álmainkat azzal az olcsó kifogással, hogy „túl nehéz”, „nem vagyok elég okos hozzá”, „nincs rá időm”. Jim Ritter az élő bizonyíték, hogy nincs mentség.
Sharon Whitley
GONDOLAT:
A történet arra tanít, hogy az emberi lélek ereje képes felülírni a fizikai korlátokat. A kifogásaink gyakran csak félelmek álcái, miközben a valódi akadályokat belülről, hittel és kitartással győzhetjük le. Jim példája élő bizonyítéka annak, hogy minden élethelyzetben van lehetőség értelmet, küldetést és örömöt találni.
Szent Ágoston is megtapasztalta az emberi gyengeség és a szenvedélyek lehúzó erejét, ám a megtérés után élete teljes fordulatot vett, és belső átalakulása Isten kegyelméből új irányt kapott. Mindkettőjük története azt hirdeti: az ember legnagyobb mélységeiben is ott rejlik a kegyelem csírája, amely képes az embert újjáteremteni.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!