Hétindító rövid gondolatok
Amit magában rejthet egy találkozás
Mária látogatása Erzsébetnél. Az ünnep magyar elnevezése Sarlós Boldogasszony. A magyar ember az aratással köti össze, mint Szent Péter és Szent Pál ünnepét is. Nyilván azért, mert Mária és Erzsébet találkozása termékeny volt. Sőt az egész emberiségre nézve termékeny volt, hiszen már szívük alatt hordozták azokat, akik az üdvösségtörténetünk fordulatát hozták, Keresztelő János és Jézust. Találkozik két édesanya, s rajtuk keresztül találkozik Keresztelő János és Jézus. Nem a Jordánnál találkoznak tehát először, ahol Jézus felvette a jánosi keresztséget, hanem most találkoznak először.
Teljesen közönséges dolognak tekintjük, amikor találkozunk valakivel, de mi magunk is megtapasztaljuk, hogy egy átlagosnak induló találkozás sokszor olyan eredményt hoz, amely hosszú időre meghatározza kapcsolatunkat, akár jó, akár rossz értelemben. Több rejlik egy találkozásban, mint hogy csak együtt legyünk és ne külön. Isten közösség, hiszen háromságos Istent imádunk és nem magányos istent. Minden emberi találkozásunk magában hordozza mások későbbi találkozásainak minőségét is.
Sánta János atya
A héten a találkozásodra tekints úgy, mint Isten ajándékára! Lehet, hogy nem volt „kellemes” valakivel egy beszélgetés, mégis Isten ezzel a találkozással is meg akart tanítani valamire…
Embermesék – sorozat
Te szép vagy belülről?
Kétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőttön, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:
– Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
– Igen, tudom.
Lányom látványos beképzeltségétől kissé zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé. Útközben mindegyre azon gondolkoztam, vajon hogyan beszéljem meg a helyzetet Lisával.
Hazaérve magam elé állítottam Lisát. Gyengéden így szóltam hozzá:
– Lisa, amikor az a két néni megszólított, megdicsérték a küllemedet. Szépnek teremtett az Isten. De az embernek belülről is szépnek kell ám lennie.
Értetlenül nézett rám, így hát folytattam.
– Tudod, mitől szép valaki belülről?
Lisa komolyan megrázta a fejét.
– Nos, a belső szépség a te választásod, hogy jó gyereke vagy a szüleidnek, jó testvére vagy a nővérednek és a bátyádnak és jó barátja vagy a játszótársaidnak. Törődnöd kell a többi emberrel. Meg kell osztanod a pajtásaiddal a játékaidat. Gondoskodással és szeretettel kell bánni mindenkivel, aki bajban van, vagy fáj valamije, és barátra van szüksége. Ha így viselkedsz, belülről is szép vagy. Érted, miről beszélek?
– Igen, mami. Sajnálom, de ezt nem tudtam – felelte.
Megöleltem, megmondtam neki, hogy szeretem, és hogy örülnék, ha nem felejtené el, amit mondtam neki. Többet nem beszéltünk a témáról.
Csaknem két évvel később vidékre költöztünk, és Lisát iskolai előkészítő tanfolyamra írattuk be. Egy osztályba jártak egy Jeanna nevű kislánnyal, akinek az édesanyja meghalt. A gyerek apja nemrégiben feleségül vett egy rendkívül életvidám, melegszívű, közvetlen teremtést. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ő és Jeanna remekül megértik egymást.
Egy nap Lisa megkért, hogy hadd jöjjön át hozzánk Jeanna egy délutánra játszani. A kislány mostohaanyjával úgy beszéltem meg, hogy másnap, a délelőtti foglalkozás után hazaviszem magammal Jeannát.
Amikor kihajtottunk a parkolóból, Jeanna megkérdezte:
– Meglátogathatnánk a mamámat?
– Hát persze. Tudod az utat?
Jeanna igennel felelt, és útmutatásai alapján csakhamar a temetőbe vezető, kavicsos úton találtam magam. Nyilvánvaló volt számomra, hogy a kislánynak nagyon fontos, hogy meglátogassa az anyja sírját, szüksége van rá; és bízik bennem, hogy odaviszem. A temetőnél kiszálltunk, és körbejártuk a környéket, amíg rá nem találtunk a sírra, melyen a mamája neve állt. A két kislány a sírkő egyik felére ült, én a másikra, és Jeanna elkezdett mesélni róla, milyen volt az életük odahaza az anyja halálát megelőző hónapokban. Elmondta, mi történt azon a napon, amikor meghalt. Elég hosszan beszélt. Közben Lisa szeméből patakzott a könny, mindvégig átölelve tartotta Jeannát, és gyengéden simogatta a hátát..
– Jaj, Jeanna, annyira sajnálom, hogy anyukád meghalt!
– Tudod, én még mindig szeretem az anyukámat, de az új anyukámat is szeretem.
A szívem mélyén tudtam, hogy ezért akart idejönni. Rámosolyogtam, és megpróbáltam megnyugtatni.
– Tudod, Jeanna, ez a csodálatos a szeretetben. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adhassunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Olyan, mint egy nagyon hosszú gumiszalag, ami megnyúlik, és körülöleli mindazokat, akik fontosak nekünk. Nagyon szép és jó dolog, hogy mindkét anyukádat szereted. Biztos vagyok benne, hogy a saját anyukád nagyon örül neki, hogy van egy új anyukád, aki szeret és gondoskodik rólad meg a testvéreidről.
Később megérkezett a mostohaanyuka és miután elmentek, felültettem Lisát a konyhaszékre, megcsókoltam az arcát, magamhoz öleltem és a következőket mondtam neki:
– Nagyon büszke vagyok rád, Lisa. Nagyszerű barátnője voltál Jeannának ma délután. Biztosan sokat jelentett neki, hogy olyan megértően viselkedtél, odafigyeltél rá, és átérezted a szomorúságát.
A lányom kedves, barna szemével komolyan nézett rám, és azt kérdezte:
– Mondd, mama, most szép voltam belülről?
Pamela J. deRoy
GONDOLAT:
Ha magunkba nézünk, bizony nagyon sokszor a külsőségekkel foglalkozunk. Hogyan néz ki a másik ember? Hogyan öltözik? Milyen a stílusa? Hogyan beszél? Milyen háza, autója … van? És ez nekem szimpatikus vagy nem? Ha nem, akkor előfordulhat, hogy ítélkezően viszonyulunk hozzá.
Az ítélkezés helyett keressük inkább a jót, a szépet családtagunkban, barátunkban, kollégánkban, a szomszédunkban, a bolti eladóban! A jóra fókuszáljunk, és megváltozik körülöttünk a világ.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
