Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Kezdjük az ÚTITÁRS FOHÁSSZAL, amelyet minden csütörtökön elmondunk magunkért és egymásért:
Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem! Benned bizakodom!
Eléd hozom most mindazt, amim van és ami vagyok.
Hálát adok Uram minden ajándékodért, amit eddig kaptam Tőled.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Ne ródd fel nekem bűneimet és tévedéseimet! Jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Uram, te mindig megbocsátasz és hűséges vagy, megmutatod az utat a bűnösnek.
Az engedelmeseket igazságban vezeted, az alázatosokat megtanítod ösvényeidre.
Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!
Uram, minden utad kegyelem! Tekints rám irgalommal, mert elhagyatott vagyok és szegény! Jóságosan megmutatod nekem, mely utat válasszam. Szemem ezért mindig az Úrra néz! Szabadítsd meg lábam a botlástól! Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból, korlátaimból, megkötözöttségeimből!
Uram, add kegyelmedet, hogy el tudjak engedni mindent, amihez ragaszkodom! Ne gátoljam Lelked szabad mozgását bennem! Működj bennem úgy, hogy mint Mária, vigyelek el mindazokhoz, akiknek életével ma kapcsolatba kerülök!
Félelmeim és elvárásaim magam felé sokszor gátolnak abban, hogy szabad legyek.
Megszokott, automatikus reakcióim akadályozzák, hogy a fejlődés új lehetőségei után kutassak.
Nagyobb belső szabadságért imádkozom, és azért, hogy odaforduljak az új kihívások felé, melyeket nekem szánsz Istenem.
Uram, imádkozom most Útitárs-testvéreimért is!
Nyisd meg szívüket a mindent átható szereteted előtt! Engedjék, hogy te vezesd és irányítsd az életüket a teljessége felé, hogy sugárzó boldogságot tapasztalhassanak meg!
Atyám, segíts mindannyiunkat, hogy ne a magunk feje szerint válasszunk irányt, mert így belső sötétséghez érhetünk, hanem maradjunk éberek, hogy lássuk Jézust, aki „a világ világossága”.
Amen.
Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod!
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!
IRÁNYMUTATÓ:
1, Példák az egyszerűségre Assisi Szent Ferenc életéből…
Ráhagyatkozás az isteni Gondviselésre
„Porciuncula központjukból, amely a ferences rend bölcsőjévé és Ferenc életének központi helyévé vált, a „testvérek” kettessével jártak a térség lakossága közé. Mint „gondatlan” emberek, az egyik helyről a másikra vándorolva énekeltek és magukat az Úr tanítványainak nevezték. A munkásokkal együtt dolgoztak a mezőn, és ha senki sem adott nekik munkát, akkor koldultak.”
Hívőkén minden kérésünkkel bizalommal fordulhatunk a szerető és gondviselő Atyához, de mindig azzal a ráhagyatkozással, hogy Ő nálunk jobban tudja, mire van szükségünk. Sokszor nem értjük, miért hallgat az Isten, miért nem teljesíti kéréseinket, ha bajainkban Hozzá kiáltunk. Van úgy, hogy próbára tesz, vagy oltókése megmetsz bennünket, hogy új szépségeket teremjünk, a szeretet gyümölcseit hozzuk. Istenre hagyatkozunk, de nem hagyjuk el magunkat, nem hagyatkozunk a sorsra. Mi nem látjuk, nem értjük sokszor, hogy mi miért történik velünk, de biztosak lehetünk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik.
P. Szabó Ferenc SJ
2, „Gyere velem! Megmutatom!”
Rövid, pár perces videó formájában „kiviszlek” a természetbe, és olyan egyszerű, mégis nagyszerű dolgokat mutatok meg Neked, amelyekben felfedezheted Isten csodálatos üzenetét, gazdagságát.
Keresd Isten jeleit!
Mindent Isten nagyobb dicsőségére
Loyolai Szent Ignác áldozópap, a jezsuita rend (Jézus Társasága) megalapítója, a Lelkigyakorlatok szerzője. Liturgikus emléknapja július 31.
Milyen ember volt Ignác és mit tanulhatunk tőle?
Egy bizalmas barátja ezekkel a szavakkal jellemezte: „Ignác atyánkban nagyszerű természet és átfogó szellem párosult egymással. Ezeknek az adottságoknak a birtokában, és Urunk kegyelmével minden erejét latba vetette, hogy nagy dolgokat vigyen végbe, és minden tette csupa tűz volt. Akár a Társaságot nézi az ember, amelyet alapított, akár a Lelkigyakorlatokat, úgy találja, hogy csupa életet árasztó szeretet, csupa lobogás, soha nem nyugvó buzgalom, állandó felhívás és ösztönzés a lelkek tettre kész megsegítésére. Nem látjátok, hogy háborúban állunk, hogy a csatatéren vagyunk? Isten szolgája nem lehet lusta.” Szent Ignácra semmi sem lehet jellemzőbb, mint életének, a Lelkigyakorlatok egész szellemének és a rendi szabályok fő irányvonalának rövid, de találó foglalata: Omnia ad maiorem Dei gloriam – Mindent Isten nagyobb dicsőségére.
Loyolai Szent Ignác személye és lelkisége nem csak a jezsuitáknak fontos. Az ignáci lelkiség nem korlátozódik szerzetesekre, hanem olyan utat mutat, ami világi keresztények számára is járható. Ez egy olyan lelkiség, amely nem akar elzárkózni a világ elől, hanem arra törekszik, hogy e világ forgatagában keresse és találja meg azt az Istent, akinek szeretete izzik minden valóság legmélyén. Jézus Krisztus barátaiként és társaiként indul a világba, Vele együttműködve dolgozik azon, hogy ez a világ mind jobban az Isten szíve szerinti és így mind emberibb világgá váljék az Isten dicsőségére.
„Az egyház olyan fia ő, akire valóban örömmel és jogos büszkeséggel emlékezhetünk… Ő tudta, hogyan kell engedelmeskedni, amikor felgyógyult sebéből, Isten hangja egyenesen szívében szólalt meg. Válaszolni tudott a Szentlélek ösztönzésére és általa megértette, milyen módon számolhatja fel korának bajait. Minden pillanatban engedelmes volt Szent Péter trónjához és arra vágyott, hogy alkalmas eszközt adjon Szent Péter utódainak kezébe az evangelizáció érdekében. Ezért hagyta örökül az engedelmességet, mely Társaságának egyik karizmatikus jegye. Loyolai Szent Ignác felhívást jelent a hűségre, nemcsak a Jézus Társasága tagjai számára.”
Szent II. János Pál pápa
„A Szent Ignác által kínált út arra irányul, hogy az ember rátaláljon a szabadságra: hogy tudjon szabadon azzá válni, akivé lennie kell; hogy szeressen, és elfogadja mások szeretetét; hogy jó döntéseket hozzon; s hogy megtapasztalja a teremtés szépségét és Isten szeretetének misztériumát.”
James Martin SJ
Mit tudnál tenni Isten nagyobb dicsőségére a mindennapjaidban, a szűkebb környezetedben?
Nem várt figyelmesség Jézustól
Július 28. – Évközi 17. vasárnap
Olv.: 2Kir 4,42-44; Zs 144; Ef 4,1-6;
Evangélium: Jn 6,1-15
A már erősen idősödő, egyre betegebb ateista férfit rávette egy hívő barátja, hogy látogassa meg a plébánost és beszélgessen el vele. Azt remélte, hogy öreg korára, halála előtt talán megtér, és Isten helyet ad neki a boldog Mennyországban. Az idős férfi nagy nehezen rászánta magát és becsöngetett a plébániára. Amikor este találkozott hívő barátjával, sugárzó arccal mesélte neki: „Máris megfogott valami a ti vallásotokban! Újra el fogok menni oda, és igyekszem befogadni mindazt, amire a pap tanít.” A másik férfi örömmel, de csodálkozva kérdezte: „Mi az, ami ilyen rövid idő alatt ekkora hatással volt rád? Miféle bölcsességeket mondott neked az atya?” „Ó, valójában semmi különöset. De amikor beléptem az ajtón, akkor épp egy másik emberrel foglalkozott. Azonban amikor én odaköszöntem, rögtön felugrott, kedvesem hozzám sietett, betessékelt egy szobába és kényelmes hellyel kínált, s udvariasan elnézést kért, hogy még 10-15 percet várakoznom kell rá. Mindezt úgy, hogy előtte soha nem látott, és azt sem tudhatta, mit akarok tőle! Én már nagyon régen nem tapasztaltam senkitől ilyen önzetlen figyelmességet és udvariasságot. Ezzel máris megnyerte a bizalmamat.” – felelte az öreg.
A lélek mélységei felé sokszor egészen egyszerű dolgokon keresztül visz az út. Az Isten szeretetének érintését legtöbbször az emberi szeretet tettein keresztül tapasztalhatjuk meg. Az evangélium elbeszélését hallgatva vajon észrevesszük-e, hogy Jézus itt valami olyasmit tesz, amire az emberek valójában nem számítottak. Nem kérték, nem várták Tőle, és eszébe sem jutott volna senkinek számon kérni, ha nem történik meg. A tömeg azért követte Jézust, mert Isten igéit akarta hallani Tőle. Lelki táplálékra vágyott, s természetesen ezt is megkapta Jézustól. A Mester azonban meghallja azt is, amit nem mondanak ki. Meglátja azt is, ami mellékesnek, jelentéktelennek tűnik. És segíteni akar ott és abban is, amikor és amiben nem várják tőle. Észreveszi, hogy az emberek éhesek. Elhagyatott helyen vannak, és nincs elég táplálékuk. A lelki igény mellett észreveszi a testi igényeket is, és magára veszi azoknak kielégítését is. Nem más ez, mint egy nem várt figyelmesség, amire ugyanakkor nagy szükség volt. Egyfajta udvarias gesztus, ami elmaradhatott volna, de mivel megtörtént, rendkívüli hatással volt az emberekre. Jézus megszaporítja az öt kenyeret és a két halat, jóllakatja a tömeget, s ezzel megmutatja, hogy valóban figyel rájuk, valóban fontosak neki azok, akik követik és hallgatják. Nem csupán az Ő saját célját tartja szem előtt, az evangélium hirdetését, ami persze szintén az emberek javát szolgálja. Ez a teljesen váratlan udvarias gesztus ráébreszti az embereket, hogy tényleg fontosak Jézusnak, hogy valóban önzetlenül szereti őket. Ezáltal sokkal nyitottabbá válnak mindarra, amit Jézus szeretne adni nekik. Jézus önzetlenségét az is mutatja, hogy nem fogadja el az emberek által felkínált viszonzást: tudniillik elutasítja azt, hogy királlyá tegyék. Amikor a politikában, választások közeledtével rendszeres eszközzé válik a rászorulók szavazatokért történő etetése-itatása, szinte hihetetlennek tűnik, hogy valaki ne a saját hatalmának, gazdagságának növelése érdekében tegyen ilyen gesztusokat. Érdekesnek és szokatlannak tűnhetett ez akkoriban is, hiszen a római császárok akkor már hosszú ideje hatalmaskodtak az embereken azáltal, hogy kielégítették a tömeg kenyér- és cirkuszéhségét.
Vajon mi képesek vagyunk-e kilépni saját céljaink, elvárásaink világából az emberi kapcsolatainkban? Észre tudjuk-e venni, hogy milyen állapotban vannak azok, akikhez odalépünk? Hogy valójában mire is van szükségük amellett, amit esetleg mi akarunk adni nekik vagy éppen elvenni tőlük? Tudunk-e igazán önzetlenül figyelni rájuk, ahogyan azt Jézus tette? Ha igen, és ezt a tetteink is bizonyítják, akkor meg fogjuk tapasztalni, hogy az emberek nyitottabbá válnak arra, amit mi akarunk tenni velük és értük. Ha megtapasztalják emberi szeretetünket, akkor az Isteni szeretet áradása előtt is könnyebben kitárják a szívüket.
Dr. Finta József atya
Hasonló történt velem is.
Aggodalmakkal és szomorúan ültem a szentmisén, mikor a kántor ezt kezdte el:
Ne félj, ne aggódj,
ne sírj, ne bánkódj….
Nem hallottam ezt eddig, nem tudom, hogy népének, vagy gitáros misék dala, de tudtam, hogy nekem (is) szól.
Nagyon jó volt hallgatni, nézni a mai videódat, mert sok hasonló élményt idézett fel bennem. Egy ilyen kis csodát a mai napon is átéltem és újból megmutatta Isten, hogy mindig velem van.