5 ok, hogy miért kezdd a reggelt mosolygással!

„Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.” Idézem Charlie Chaplint, mert május első vasárnapján ünnepeljük a nevetés világnapját.

A jókedv, a pozitív életszemlélet és a mosolygás jótékony hatása egészségünk egyik kulcskérdése.
Egy kiadós nevetés ellazítja az egész testet, az izmokat, a feszültség csökken – igazi stresszoldó fegyver. A jókedv és a kacagás hozzásegíthet egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb élethez, a pozitív érzésekre és humorra nyitott ember ugyanis az élet kihívásaival, illetve önmaga testi-lelki nehézségeivel és betegségeivel is könnyebben tud megküzdeni.

Tudományos vizsgálatok igazolták a nevetés jótékony hatását: javítja a vérnyomást, a légzést és a szervezet oxigénellátását. Ellazítja az izmokat, enyhíti a stressz érzetét, endorfin hormon termelésére serkent, amely örömérzethez vezet; élénkíti a vérkeringést és a szívműködést, csökkenti a fájdalomérzetet, illetve erősíti az immunrendszert.
Nevetni – sokféle tulajdonságunkkal ellentétben – születésünktől kezdve tudunk, már a csecsemők is mosolyognak, a legtöbbet pedig a gyerekek nevetnek, hogy a kamaszokról ne is beszéljünk. Majd, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebbet húzódik mosolyra a szánk, idősebb korunkra pedig szinte teljesen elfelejtünk kacagni.

Csak úgy próbaképpen, mosolyogj egyet! Jó szélesen! …na, ugye, milyen jó?! Tudtad, hogy tudományosan már bizonyított, amikor mosolyra vagy nevetésre húzzuk az arcizmainkat, érdekes módon olyan hormonok szabadulnak fel az agyunkban, amitől megnyugszunk, és valóban jobb kedvünk lesz?! De a vidámság és mosoly nemcsak a mindennapi hangulatunk helyrezöttyintésén segít, hanem abban is, hogy túllegyünk számos betegségen. Ha stresszes és ideges vagy, emelkedj felül rajta, legyints egyet és csak mosolyogj rá a világra. Egy kutató orvos megállapította, hogy a jó kedélyű emberek kevésbé lesznek betegek, vagy korábban felépülnek, és ők későbbi életkorban is halnak meg.
A nevetés, az optimizmus egyúttal a legjobb orvosság is, az egész szervezetre áldásos hatású.

Íme, 5 ok a nevetésre!

1. Elmúlik a félelem
Az emberek manapság túl sokat szoronganak. A média, a hírek ontják magukból a bizonytalanságunkat növelő információkat: tragédiák, katasztrófák, erőszak, válság. Nem szabad csak ezt látni az életből! A humor megtöri a jeget, elűzi a félelmet. Ha vidámabb hangnemben közlünk valakivel egy rossz hírt, hamarabb túljut rajta, bár megijedhet, mégis könnyedebben kezeli és a megoldásra koncentrál. Természetesen ezt tilos alkalmazni halál vagy egyéb tragikus történés közlésekor.

2. Megnyugtató
Ha egy beteg panaszkodik, hogy fáj valamije, nyugodtan tájékoztassuk arról, hogy amit érez, az teljesen normális. Ha humorosan tudatjuk az illetővel, hogy a fájdalom normális, akkor jobban belenyugszik és előbb túl lesz rajta.

3. Oldja a feszültséget
A humor a legjobb gyógyír a feszültség oldására. Ha stressz hatására kimerültnek, levertnek és szomorúnak érezzük magunkat, hagyjuk, hogy vidám ismerőseink feldobjanak minket. Aki ilyenkor jobban szeret eltűnni a világ elől, az dobjon be egy vidám filmet a DVD-lejátszóba, és hallgasson valami örömzenét. Meglátod a sok pozitív energia átjön a zenéről, a filmből, és a stressz oldása után a fájdalmunk is enyhülni fog. Ha a munka vagy a betarthatatlan határidők miatt remeg a gyomrunk az idegességtől, mondjuk ki hangosan: Ez csak munka! Ha a gyerekünk elszakította a pulóverét, akkor azt: Ez csak egy ruha! – ha át tudsz állni erre a gondolkodásra, nyugodtabb, örömtelibb lesz az életed – és Veled az élet!

4. Az élet szép és nem szabad túl komolyan venni magunkat!
Sokszor rácsodálkozunk arra, hogy amikor veszekedtünk a párunkkal, legtöbbször apróságokon zörrenünk össze, mégis utána, mintha beragadna a lemez: morcosak maradunk, és duzzogunk. Nos, csak gondoljunk valami pozitívra. Például arra, hogy miért szerettünk bele a párunkba! Hogy mennyire hiányoznának az idétlen poénjai, ha nem lenne velünk. Ha eltölt minket a vidámság, már csak pillanatok kérdése kibékülni, és helyreállítani a harmóniát – enélkül viszont napokig rosszkedvűek és sértődöttek maradunk. Az apróbb vitákat oldjuk meg humorral.

5. A jókedv ragadós!
Hétköznap reggelente azt tapasztaljuk, hogy a tömegközlekedési eszközön számtalan szomorú és elkeseredett ember utazik. Ha elkezdünk mosolyogni, gyakran azt tapasztaljuk, hogy az emberek spontán visszamosolyognak ránk, hirtelen ráeszmélnek arra, hogy tulajdonképpen ők is vidámak, szóval jó hatással lehetsz másokra. Arról nem is beszélve, hogy az önbizalmunk is nőni fog. A vidámság, a mosolygás ragadós!

Megmaradni a szeretetben csak így lehet

Május 05. – Húsvét 6. vasárnapja
Olv.: ApCsel 10,25-26.34-35.44-48; Zs 97; 1Jn 4,7-10;
Evangélium: Jn 15,9-17

Egy asszony elment a házassági tanácsadóhoz. „El akarok válni, s minden rosszat elkövetni a férjem ellen, amit csak lehet – mondta. – Gyűlölöm! Meg akarom sebezni úgy, hogy egy életen át szenvedjen!” „Tudja mit! – javasolta a tanácsadó. – Akkor halmozza el dicséretekkel! Minden jót, amit tapasztal nála, vegyen észre és tegyen szóvá! Amikor viszont valami rosszat tesz maga ellen, akkor hagyja figyelmen kívül! Ha veszekedni próbál, maga csak teljesítse továbbra is hűségesen a házastársi kötelességeit! Legyen figyelmes hozzá, ezzel majd lenyűgözi őt! És amikor már nélkülözhetetlenné válik a számára, amikor már azt gondolja, hogy ön feltétel nélkül szereti és becsüli őt, akkor adja be a válókeresetet! Így tudja legjobban megsebezni…”
Pár hónappal később az asszony ismét ellátogatott a tanácsadóhoz, és elmondta, hogy mindent úgy tett, ahogyan kérte. „Rendben. Akkor most eljött a válás ideje – mondta a tanácsadó. „Elválni? – csattant fel az asszony. – Eszem ágában sincs. Beleszerettem!”

Könnyű valakit megszeretni egy pillanatra. Amikor lenyűgöz a szépsége, a kedvessége, a vidámsága vagy éppen a tudása. Amikor szinte elszédülök valami csodás képességétől, ami most éppen megnyilvánult előttem. Könnyű szeretni az éppen csak megszületett gyermekemet, aki édesen mosolyog a karomban. Könnyű megszeretni egy munkahelyet, ahova épp csak beléptem, és mindenki mosolyogva, érdeklődve fogad, figyelemmel vesz körül. Könnyű megszeretni a leendő osztályomat a gólyatábor vidám napjaiban, perceiben, játékos, szórakoztató programok közepette. Na de megmaradni ebben a szeretetben? Nos, az már nagyon nehezen megy. Ugyanolyan szeretettel nézni a férjem, feleségem arcába hosszú évek, évtizedek múlva is, amikor már ráncok teszik azt barázdálttá. Amikor már nem csak a jó képességeit ismertem meg, hanem esetleg évek sora óta szenvedek a hibáitól, a gyengeségeitől is. Ugyanolyan szeretettel ölelni meg a gyermekemet akkor is, ha esetleg engedetlen velem, vagy hosszas vitákat folytatok vele. Amikor nem teljesíti az elvárásaimat! Amikor más hivatást választ, másvalakibe szeret bele, mint amit, akit én megálmodtam neki. Szeretni a munkatársaimat vagy osztálytársaimat akkor is, ha épp nem én forgok a középpontban. Amikor úgy érzem, hogy ugráltatnak, kihasználnak. Amikor már unalmas a társaság is, a mindennapi teendők sora is. Igen – beleszeretni rövid időre könnyű valakibe vagy valamibe, de megmaradni ebben a szeretetben, az már sokaknak nem sikerül. Pedig csak az érdemli ki igazán a „szeretet” nevet, ami tartós, ami hosszú távú.

Az evangélium másik kulcsfogalma az öröm, ami – ha hiteles -, szorosan összefügg a szeretettel. Milyen sokan vadásznak pillanatnyi örömökre, szinte kétségbeesetten kapaszkodva minden élménybe, amit meg lehet ragadni, gyűjtögetve az aprócska örömmorzsákat, amelyek pedig oly gyorsan semmivé válnak. Ehhez képest az evangéliumban Jézus „teljes örömről” beszél, olyan örömről, ami nemcsak néhány percre, órára vidítja fel a szívet, hanem megmarad, növekszik, kiteljesedik. Megmaradni a szeretetben. Megmaradni az örömben. Jézus erre akar bennünket tanítani, ezt akarja adni ajándékul. Hogyan tudjuk átvenni ezt az ajándékot?

A pillanatnyi tetszés, a beleszeretés arról szól, hogy én mit kapok, én milyen élménnyel gazdagodok. A szeretetben való megmaradás azonban már arról szól, hogy én mit és mennyit tettem bele ebbe a kapcsolatba, mennyi áldozatot tudok hozni érte. Jézus ezért mondja, hogy aki megmaradni akar valakinek a szeretetében, annak parancsokat kell teljesítenie. Bármennyire nem szimpatikus ez a mai önző és élményközpontú embernek, megmaradni a szeretetben csakis úgy lehet, ha hosszú távon kitartok azoknak a követelményeknek a teljesítésében, amit egy-egy kapcsolat elvár tőlem. A házaséletnek vannak szabályai, amiket szabadon felvállalok, amikor elkötelezem magam valaki mellett. A szülői felelősségnek, a helyes nevelésnek vannak szabályai, amiket be kell tartanom, ha jó anya, jó apa akarok lenni. A munkahelyeknek, iskoláknak vannak szabályai, amiket hűségesen követnem kell, ha érett, felkészült ember akarok lenni. Sajnos azért olyan nehéz a szeretetben való megmaradás, mert a fáradságot, a nehézségeket, amiket egy szeretetkapcsolat megkíván, nagyon nehezen vagy egyáltalán nem vállaljuk. Amikor már kötelességgé kopik az, amit eleinte szívesen, élvezettel megcsináltunk, akkor sokan feladják, pedig éppen hogy folytatni kellene! Nem kell megijedni attól, ha valami megszokottá válik, ha a lelkesedés lendülete helyett a kötelességtudat motivál arra, hogy valamit megtegyek! Ez minden hosszú távú szeretetkapcsolatban elkerülhetetlen. Az öröm is akkor válik tartóssá, ha teszünk annak az értéknek a megőrzéséért, ami felvillanyozta a szívünket! Ha nem ragadunk le egy-egy élménynél, amit kapunk, hanem inkább mi akarunk élményekkel gazdagítani másokat.

Dr. Finta József atya