Inspiráló gondolatok lelkipásztoroktól
Tükördarabok
Egy ember kopogtatott a mennyország ajtaján. „Ki vagy?” – kérdezték odabentről. „Egy zsidó vagyok” – felelte. Az ajtó csukva maradt. Újra kopogtatott, és így szólt: „Egy keresztény”. De az ajtó megint csukva maradt. Az ember harmadszor is kopogtatott, és ismét megkérdezték: „Ki vagy?”. „Egy muzulmán.” De az ajtó nem nyílt ki. Tovább kopogtatott. „Ki vagy?” – kérdezték. „Egy tiszta lélek” – válaszolta. És az ajtó kitárult.
Mansur al-Hallaj (858-922) muzulmán költőt és misztikust keresztre feszítették, majd lefejezték. A hit és a szeretet rendkívüli tanúságtételét hagyta maga után. Az ő írásai közül választottuk ezt a kifejező példázatot.
Ahogy a bibliai próféták is megerősítik, az igazi vallási hovatartozás nem a külsőségekhez való csatlakozáson, a vallásos cselekedeteken, hivalkodáson mérettetik meg, hanem a bensőséges hiten, a lélek tisztaságán és a tevékeny szereteten. Az ilyen élet tárja ki a mennyek országának ajtaját.
Szeretnénk egy másik muzulmán tanúságtételt is idézni azért is, hogy bemutassuk az iszlám másik, nem fundamentalista arculatát. Rumi misztikus (1207-1273), a dervisek, a muzulmán szerzetesek alapítója mondta: „Az igazság egy tükör volt, és amikor leesett, összetört. Ki-ki felvett egy darabot, s mivel saját képmását látta benne, amikor belenézett, azt hitte, hogy nála van a teljes igazság.”
Az igazság dicső misztériuma előttünk jár: fel kell hagynunk mindenféle ideológiai és spirituális önhittséggel, és meg kell hallgatnunk a másikat is, mindazt az igazságot, amit ő ismert fel. Persze, ez nem jelenti azt, hogy minden eszme és hit automatikusan az igazság egy részét jelenti, lehet ezek között ábránd, illúzió, elvakultság.
A hitelesség a szereteten keresztül fog ragyogni, az alázatos és szenvedélyes keresésen és azon keresztül, hogy mennyire adjuk át magunkat Istennek és a testvéreinknek.
Gianfranco Ravasi bíboros
Élethelyzetek – sorozat
Ami életet mentett
Saint-Exupéry vadászpilótaként harcolt a nácik ellen, és bevetés közben vesztette életét. A második világháború előtt a spanyol polgárháborúban is részt vett a köztársaságiak oldalán. Ez az időszak ihlette „A mosoly” (Le sourire) című elbeszélését.
Egy mosoly mentette meg az életemet.”
Őszintén hiszek abban, hogy ha mindenki felismerné a másikban a lelket, többé nem lennének ellenségek. Eltűnne a gyűlölet, az irigység és a félelem. Szomorúan tapasztalom, hogy a védőrétegek, amelyekkel gondosan körülvesszük életünket, eltávolítanak és elszigetelnek másoktól, nem is tudunk igazán érintkezésbe kerülni. Saint-Exupéry elbeszélése egy varázslatos pillanatot elevenít fel, amelyben két lélek felismeri egymást.Jómagam kevés efféle pillanatot éltem át. Ilyen az, amikor az ember szerelmes lesz, vagy amikor megpillant egy kisdedet. Vajon miért mosolygunk egy csecsemő láttán? Talán azért, mert végre találtunk valakit, aki nem rejtőzködik, aki őszintén, minden alattomosság nélkül tekint ránk. S a bennünk lakozó gyermeklélek szomorkásan visszamosolyog a kicsire.
Hanoch McCarty
GONDOLAT:
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Volt egy időszak az életemben, amikor nem igen tudtam mosolyogni!
Az akkor 11 éves fiam /most 45/, egy alkalommal a következőket mondta:
– Édesanyám, te soha nem tudsz mosolyogni?-
Nagyon elszégyelltem magam! Sokszor eszembe jut ez a mondat,
a segítségemre siet!
Bizony, egy mosoly többet jelent, mint gondolnánk.
Elolvasva a történeteket a szívem és lelkem is mosolygott.
Jó érzés így kezdeni a napot és hetet. Köszönöm!!
😊😊😊
😊😊😊😊😊
Sokkal szebb,így az élet!
Boldog várakozást kívánok mindenkinek!
Köszi