Inspiráló gondolatok lelkipásztoroktól
Szabadon megkeresni a magad útját
Hit nélkül szemlélve az ember egy olyan lény, amely készen áll, csak fenn kell tartani, s ennek érdekében el kell látni mindenfélével. Hogy mi mindennel, arra ezerféle válasz született a történelem során.
Hittel szemlélve az ember nincs készen, hanem állandóan alakul. Hittel szemlélve Isten sodrásában élünk, s ezt figyelembe véve kell alakítanunk egymás életét. Hogy miként alakítottuk, arról egykoron beszámolunk személyesen Istennek. S ez a jó nekünk, nem az, hogy egy kész állapotot veszünk alapul.
Ha ezt nem fogadjuk el, akkor teljesen ötletszerűvé válik, hogy mikor mit kiáltanak ki üdvözítő igazságként. Céltalanná válik az ember, hiszen eszerint már célhoz ért, és csak azok akaratán múlik a további alakítása, akik különböző eszközökkel érvényre juttatják akaratukat.
Attól, hogy valaki hangos, még nem biztos, hogy teremt. Attól, hogy valaki állandóan beszél, még nem biztos, hogy igét hirdet. A sok melléknév, igekötő és töltelékszó abba az ábrándba sodorhatja az embert, hogy elteljen jelen állapotával, és unalmában már a legőrültebb passziókat keresi, hogy teljen az idő.
A krisztusi ember állandóan formálódik. A Szentlélek nem csinál félmunkát, hanem szalonképessé tesz bennünket Isten társaságára.
Sánta János atya
Élethelyzetek – sorozat
Egy apró ajándék
Mondj valami kedveset Te is szeretteidnek, barátaidnak, de az idegennek is! A morcos szomszédnak, a bolti eladónak, stb.
Különösen most adventben!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Az ünnepek után újraolvasok néhány levelet.
Tegnap történt az eset, amit megosztanék. A pénztárnál ketten álltak előttem. Egy fiatal lány és egy férfi. A lány már éppen fizetett, volt nála készpénz, de még 200 ft-ot kártyával kellett volna fizetnie. Viszont kiderült, hogy a kártyán nincs pénz. A férfinek a kezében volt már a kártyája, és meglepetésemre odatartotta a kártyáját, jelezve a kasszásnak, hogy majd ő fizet, és rendezte a számlát. Pedig karácsony már elmúlt, de nem ennek a férfinek a szívéban. A lány hálás volt és megköszönte. Vajon hányan tettük volna meg ezt? Melegség járta át a szívemet, hogy vannak még apró „csodák”. Adja Isten, hogy egyre többen törekedjenek az önzetlen szeretet gyakolására! Ne csak így decemberben. Ámen.
Kedves Ildikó,
Örülök, hogy megosztottad velünk az élményedet, és annak is örülök, hogy újraolvasod az anyagokat, hogy elmélyedsz bennük.
Az elmélyedés pedig hozzásegít bennünket ahhoz, hogy jobban tudjunk figyelni. Figyelni az élet apró csodáira, figyelni a bennünk és köztünk élő Istenre, aki maga a szeretet.
Tegnap az első adventi gyertya gyújtása után, egy fadobókockávál játszottunk, aminek az oldalain különféle cselekedetek vannak írva.
Ki mit gurít, azt kell tennie másnap.
A legtobben azt gurítottuk, amire ez van írva:”Ma igyekszem valakinek örömet szerezni, figyelmes és türelmes leszek.”
Jó lenne nemcsak Adventben erre törekedni, hanem az év minden napján.