Oldal kiválasztása

Hétindító – 24.11.18.

Szerző: | Nincsenek hozzászólások

Inspiráló gondolatok lelkipásztoroktól


Jól essen jónak lenni

Rövidke élete alatt Isten sokszor kinyilvánította szeretetét. Vannak emberek, akik sugároznak, de nem alattomos, rákkeltő módon, hogy a szervezet önmaga ellen forduljon, hanem éltető módon, hogy példájuk nyomán jólessen jónak lenni. Szent Erzsébet ilyen volt, és most is ilyen, mert aki nagy, az benne él a nagyságra törekvő utódokban. Isten attól nagy, hogy meghagyja mások nagyságát, sőt növeli. Ezt mutatják a szentek is. Az az ember nem nagy, aki mások lekicsinylése árán akar nagy lenni.

Szent Erzsébet azért is nagy volt, mert legalább két dologban megelőzte korát. Példát adott a szent házaséletre, és kórházakat alapított. Egyik sem volt jellemző akkoriban. A házasságukat igazi partneri viszonyban élték meg, természetes volt számukra a természetfeletti távlat, azaz a férj nem zsarnokoskodik, a feleség nem az ösztönök tárgya, hanem úgy szeretik egymást, mint Jézus az Egyházat. Türingiai Lajos és Erzsébet ma tarthatnának jegyeskurzust, vagy házashétvégét, olyan előremutató volt szent házasságuk.

Erzsébet az Isten képe szerinti embert tisztelte minden betegben és nyomorultban. Nem azt látta bennük, amilyenek ott abban a helyzetben voltak, hanem azt, amilyenné válnia kell mindenkinek Isten szeretetétől átitatva.

Sánta János atya

 

Élethelyzetek – sorozat

 

A művész elismerő szavai

Dante Gabriel Rossettit, a híres, XIX. századi költőt és képzőművészt egyszer felkereste egy idősödő ember. Azért ment el hozzá, mert volt néhány vázlata és rajza, és Rossetti véleményére volt kíváncsi velük kapcsolatban. Szeretette volna megtudni, van-e némi művészi tehetsége.
Rossetti figyelmesen végignézte a munkákat. Miután az első néhányat látta, tudta, hogy értéktelenek, és a legcsekélyebb művészi tehetségről sem árulkodnak. Rossetti azonban kedves ember volt, és a lehető legfinomabban adta az idős ember tudtára, hogy a képei nem jók, és vajmi kevés művészi tehetségről tanúskodnak. Sajnálta a férfit, de nem hazudhatott neki.
A látogató csalódott, de úgy tűnt, elfogadja Rossetti ítéletét. Elnézést kért, amiért rabolja az idejét, de megkérte, hogy nézzen meg néhány más rajzot is.
– Ezeket egy fiatal képzőművészeti főiskolás készítette. – mondta.
Rossetti nekilátott az újabb rajzköteg áttanulmányozásának, és azonnal fellelkesült. Érezte, hogy egy ifjú tehetséget fedez fel.
– Ez a fiatalember nagy tehetség. Ezek, ezek jók. Minden segítséget és bátorítást meg kell neki adni, hogy művészi pályára léphessen. Nagy jövő áll előtte, ha keményen dolgozik és kitart.
Rossetti látta, hogy az öregember mélyen meghatódott.
– Ki ez a fiatal művész? – kérdezte. – A fia?
– Nem. – felelte az öreg. – Én vagyok, 40 évvel ezelőtt. Bárcsak akkor hallottam volna a dicsérő szavait! Mostanra elbizonytalanodtam és feladtam. Lehet, túl korán.
Szerzője ismeretlen
 
 

GONDOLAT:
Kortól, életállapotunktól függetlenül szükségünk van a gyakori elismerésre, támogatásra, dicséretre. Figyelj rá a héten, hogy minél többet dicsérd, bíztasd a környezetedben lévőket!

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!

468

Hozzászólás írása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük