Inspiráló gondolatok lelkipásztoroktól
A boldogság pillangója
A boldogság olyan, mint egy pillangó: ha szaladsz utána, sosem sikerül elkapnod; de ha nyugodtan megállsz, lehet, hogy rád száll.
„A boldogságot röptében is el lehet kapni, mint egy madarat” – írta Leonardo Sinisgalli olasz költő (1908-1981). Rajta, próbáljátok ki, s meglátjátok, hogy sosem fog sikerülni. Hasonló képet használ Nathaniel Hawthorne XIX. századi amerikai író, A skarlát betű című híres regény szerzője: „elkapni egy pillangót merész vállalkozás”.
Így van ez a boldogsággal is. Őrült gyorsasággal rohanunk utána, lesben állva megpróbálunk rajtaütni, úgy szervezzük dolgainkat, hogy minden kínálkozó alkalommal megszerezzük, de kérlelhetetlenül elröppen akkor is, amikor azt hittük, sikerült megfognunk.
Mégsem lehetetlen elérnünk, Hawthorne pedig mutat hozzá egy utat: a derűs nyugalom útját. Amikor nyugodt a lelkiismeretünk, el vagyunk foglalva apró hétköznapi teendőinkben, életünket egyszerű és őszinte szeretetkapcsolatok szövik át, akkor egyszer csak a boldogság pillangója ránk száll. Jelenléte könnyed, szinte észrevétlen, minden rezzenésre tovaszállhat. Éppen ezért használtuk a ’boldogság’ és nem a ’vidámság’ szót: vidámak könnyen lehetünk, a vidámság zajt csap, feltűnő, de csupán egy órán át tart vagy kicsit tovább, aztán elmúlik. Kicsit olyan ez mint a pillangó, amit elkaptál a szárnyánál, és amint egy picit is nem figyelsz oda, elrepül, s csak színes port hagy maga után az ujjadon.
Az igazi boldogság ellenben ajándék, kegyelem, mely beragyogja szívedet és az életedet, s amelynek egyszerűségre és belső tisztaságra van szüksége.
Gianfranco Ravasi bíboros
Élethelyzetek – sorozat
Henri a modern humanitárius mozgalom atyja
Az igazi borzalom azonban akkor tárult elé, amikor később, a csata után belépett a kisvárosba. Minden ház, minden épület zsúfolásig megtelt összekaszabolt emberekkel, sebesültekkel és halottakkal. A szenvedés látványa szánalmat ébresztett Dunant-ban, ezért három napig ott maradt a városban és segített, ahol tudott. Soha többé nem lett ugyanaz, aki azelőtt volt. Látta, milyen barbár dolog a háború, és arra gondolt, hogy a világnak meg kellene szüntetnie. Nem ez a módja, hogy a nemzetek rendezzék a nézeteltéréseiket. Mindenek előtt pedig létre kellene hozni egy világméretű szervezetet az emberek megsegítésére a szenvedés és a zűrzavar időszakaiban.
Az első Genfi Konferencián egyszemélyes küzdelmet folytatott a háború ellen. Ennek eredményeképpen a Konferencián megszületett az első nemzetközi háborúellenes törvény – egy olyan mozgalom jött létre, mely a Népszövetség és az ENSZ előfutára lett.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
A NÉVTELEN HOZZÁSZÓLÁSOKAT TÖRÖLJÜK!