Ha zavar a másik viselkedése és ezt szóvá teszed, megesik, hogy az illető megsértődik, visszavág, vagy megharagszik rád.
Hogy mennyire fog megsértődni, magyarázkodni, visszatámadni, megharagudni, az jelentősen függ az egyéniségétől, a temperamentumától, a vele való kapcsolatunktól. Ám nagymértékben függ attól is, milyen szavakkal mondjuk el neki, mi zavar minket. Kommunikációnk óriási szerepet játszik abban, hogy a másik fél nyitott lesz-e, vagy bezár. Megértő lesz, vagy inkább kinyílik nála a bicska.
Sajnos jellemző ránk, hogy a másik emberről kezdünk el beszélni, amikor valójában nekünk van problémánk. Nem azt mondjuk el, ami a bajunk, amit szeretnénk, hanem a másik „mit csinál “rosszul”, “mit kellene tennie”, vagy éppen “milyen ember”.
“Te milyen vagy…”, “Te mit csinálsz rosszul…” Ez a TE-nyelv.
Ellenben van egy másik nyelv, amelyen, ha elkezdünk beszélni, megváltoznak az érzések, a kommunikációnk. Ez a nyelv az ÉN-nyelv.
Pl.: “Engem zavar…”, “Én azt szeretném…”, “Nekem az a fontos…”
Ha megtanulod TE-nyelv helyett ÉN-nyelven megfogalmazni a problémáidat, akkor eredményesebb lesz a kommunikációd, hatékonyabban tudod képviselni az érdekeidet a mindennapokban.
Ha a kicsi gyerekünk hirtelen belénk harap, mi meg rákiabálunk: “Jaj, de buta vagy!” – ez TE-üzenet.
Ha azt mondjuk: “Ez nekem fáj!” – ez ÉN-üzenet.
A “Jaj, de buta vagy!” mondattal olyan, mintha lebunkóznánk. Nem jellemző, hogy egy kisbabát leszidjunk. Nagyobb gyereket, házastársat, munkatársat, szülőt viszont annál többször. Pedig a babával együtt sokszor ők is ártatlanok. Nem szándékosan tették azt, ami minket zavar, csak élik az életüket. Ha mégis elítéljük, leszidjuk őket azért, ahogy viselkednek, az olyan, mintha lebunkóznánk a babát.
Amikor kritizáljuk a másikat, akkor valójában saját magunkról beszélünk. A másikra mutogatva fejezzük ki, hogy nagyon szeretnénk valamit.
“Hogy tudsz ennyire érzéketlen és hideg lenni!” – ezzel kritizálom a páromat TE-nyelven.
ÉN-nyelvre lefordítva ez így hangozhat:
“Szeretném, ha néha megölelnél, amikor hazaérsz!”
Minden TE-nyelvű üzenet mögött ott van egy kérés. A TE-üzenettel kérünk, csak nagyon rosszul.
Most bizonyára azt gondolod, hogy a TE-üzeneteket indulatból mondjuk. Sajnos nem. Gyakran rutinból, megszokásból tesszük. Aki sok TE-üzenetet hall a környezetétől, a szüleitől, a médiából, az könnyen így fogalmazhat alapból is. Ha így fogalmaz, akkor könnyen indulatossá válik a saját szavai által és elrejti valódi vágyait nem csak embertársai, hanem önmaga elől is. Amikor társas helyzetben zavar minket valami, vágyaink, igényeink nem teljesülnek, hajlamosak vagyunk a másik embert bírálni, hibáztatni, utasítani, szidni. Ez a TE-nyelv.
Ezzel szemben arra kell törekedni, hogy magunkról, az érzéseinkről, az igényeinkről, a kéréseinkről beszéljünk. Ez az ÉN-nyelv.
TE-üzenet: “Az a baj veled…!”, “Azt kellene tenned…!”
ÉN-üzenet: “Az bánt engem…”, „Azt kérném…”
Ha képes vagy erre a váltásra, akkor hatásosabban fogsz tudni kommunikálni.
PÉLDA: 
Tegyük fel, hogy a párom sokat facebookozik, internetezik a mobilján. Egyik este elkezdek mesélni neki a napomról, de látom, hogy a közösségi oldalra figyel inkább. Másik este hívom vacsorázni a konyhába, de ott ragad a neten, és akkor jön, amikor már végeztem. Harmadik este kérem, hogy segítsen a rendtevésben, de olyan sokáig csüng a mobilján, hogy végül én csinálom meg a munka nagy részét. Ilyenkor nagyon könnyen kialakul bennem az ellenségkép: “Túl sokat facebookozik”. Legközelebb, amikor valamit szeretnék, ám ő épp „beszélget” valakivel, ez az ellenségkép fog beugrani nekem, és emiatt leszek feszült.
Már nem azt fogom mondani: „Szeretnék valamit elmesélni”, hanem azt: “Hogyan lehet ennyit facebookozni!” Már nem így szólok hozzá: „Szeretném, ha együtt vacsoráznánk”, hanem így: „Nem igaz, hogy egy pillanatra sem bírod letenni az átkozott mobilodat!” Már nem így fejezem ki magam: „Szeretném, ha egyenlően osztanánk meg a házimunkát”, hanem azt mondom: „Ez nem normális, amennyit azon a hülye oldalon lógsz!”
Az Én-nyelvű vágyaim, kéréseim kifejezése helyett Te-nyelven fogom elítélni.
Ezen a ponton nagyon hasznos tudatosítani magamban, hogy valójában NEM a facebookozása zavar! Hanem az, hogy nem mesélhetek neki. Hogy nem együtt vacsorázunk. Hogy nem egyenlően vesszük ki részünket a rendtevésből. Ezek a tényleges problémáim! Az ellenségképem csak a felszín! Elégedetlenségeim táplálják ezt az ellenségképet. Minél elégedetlenebb vagyok, minél nagyobb a hiányérzetem, annál nagyobb az ellenségkép!
Ha elégedett vagyok, akkor nincs ellenségkép.
Meggyőződésem: ha a fontos igényeim, vágyaim teljesülnek, akkor nem fog többé idegesíteni a facebookozása! Az igényeim jelentik a helyzet kulcsát, nem a facebookozás mennyisége!
Amikor azt mondjuk, baj van a másikkal, akkor a saját igényeinket fogalmazzuk meg igencsak rosszul. Így kisebb eséllyel kapjuk meg azt, amire vágyunk. Ráadásul, ha a másikat hibáztatjuk, előfordulhat, hogy elhiszi, hogy ő tényleg “rossz”. Ha rossznak érzi magát, akkor önmagával lesz elfoglalva, és nem fogja érdekelni, hogy nekünk mi a bajunk.
A TE-nyelv látszólag erős
Sokan azt gondolják, a TE-üzenet egy igazán erős, hatásos kommunikáció. Ez látszatvalóság. A TE-üzenetet használó nincs tisztában azzal, mennyi kárt okoz magának és a környezetének. Nem érti, miért van a kapcsolataiban annyi vita, veszekedés.
Ha keményen a másik fejéhez vágom, hogy önző, akkor ez erősebbnek tűnik, mert a másik ilyenkor elszégyelli magát, megijed, vagy bűntudata lesz. Így megteszi, amit én akarok. Ám mivel szégyenből, félelemből tette, romlani fog a kapcsolatunk.
Ha megosztom vele az érzéseimet, gondolataimat, akkor a saját jószándékából tesz a kedvemre. Ezzel erősebbé tehetjük a kapcsolatunkat.
PÉLDA:
Egy parkban egy nagymama ezt mondta az unokájának:
“Látod, az a kisfiú milyen nyugodtan sétál a szülei mellett, nem úgy, mint te. Ő tud szépen sétálni, és nem szaladgálni”. Ez is TE-üzenet.
“Iszonyúan megijedtem, amikor az előbb olyan messzire elfutottál, hogy nem láttalak.” Ha a nagymama ÉN-üzenetben mondja el, hogy mi zavarja, akkor őszinte emberi érzésekre hangolja a kisgyermeket, nem pedig azt mondja meg neki, hogy milyennek kellene lennie, és kihez kellene hasonlítania.
Sok TE-üzenet sorsot is formálhat
Amikor szülők TE-nyelven fejezik ki gyermekük viselkedésével kapcsolatos elégedetlenségüket, akkor ők maguk formálják a gyermeküket. “Nem igaz, hogy bírsz ennyire rendetlen lenni!” Ha a gyermek sokat hallja ezt, nagy valószínűséggel el fogja hinni, meg fogja tanulni, hogy ő “rendetlen”, és már ez alapján fog cselekedni. Hallottam olyan “rossz gyerekről”, aki teljesen jól viselkedett, amikor a rokonok felügyeltek rá, szülei viszont már egyáltalán nem bírtak vele. Amikor azt hajtogatták, hogy “ő ilyen”, akkor mindent megtettek azért, hogy “ilyen” is maradjon. „Hanyag vagy!” “Lusta vagy!” “Szemtelen vagy!” “Trehány vagy!” – sok szülő ilyen és hasonló TE-üzenetekkel szeretné jobbá tenni gyermekét.
Pedig azzal, hogy így beskatulyázzák, inkább megtanítják a gyereknek, milyennek lássa önmagát: hanyagnak, lustának, szemtelennek, trehánynak. Sok felnőtt bizony egy életen át cipeli a sokat hallott gyermekkori TE-üzenetek terhét.
ÉN-üzenetekkel olyan embert nevelünk belőle, aki figyel másokra. Akinek ÉN-üzenetben mondják el, hogy valami nem kívánatos, az könnyebben tud ráhangolódni a másik ember érzéseire, igényeire, és ezáltal a sajátjaira is. A TE-üzenetek általában azt a célt szolgálják, hogy az egyik ember rákényszerítse az akaratát a másikra. Akit ezekkel nevelnek, neveltek, annak könnyen sérül az önmagáról alkotott képe, és nehezebben fogja a saját életét élni.
Amiről sokat beszélünk, az valóra válik. A szavaknak erejük van. Szavainkkal nagymértékben formálhatjuk a hozzánk közel állókat: gyerekünket, unokánkat, házastársunkat, önmagunkat.
Ha TE-nyelven beszélünk, az irányításhoz, erőszakhoz, szomorúsághoz vezet.
Az ÉN-nyelv segítségével spontánabbá, határozottabbá válhatunk és segíthetjük a másikat ugyanebben.
TIPPEK:
1) Mindennapi beszélgetésekben, vitás helyzetekben, nézeteltérések esetén próbáld meg beazonosítani, hogy TE-nyelvű, vagy ÉN-nyelvű üzenetet hallasz-e! Figyeld meg, milyen hatással van a beszélgetésre, amikor valaki ÉN-üzenetet használ, és hogyan hat, amikor valaki Te-üzenetet mond!
2) Figyeld Magad! Mikor használsz TE-üzeneteket, és mikor ÉN-üzeneteket?
Ha dühösnek, feszültnek érzed Magad, akkor TE-üzeneteke használsz inkább, vagy indulatosan is képes vagy ÉN-üzeneteket mondani? Ha nem vagy igazán feszült, akkor általában ÉN-üzeneteket használsz, vagy ilyenkor is rajtakapod Magad, hogy TE-üzenetben fogalmazol? Figyeld meg, hogyan hatnak Rád saját TE- és ÉN-nyelvű üzeneteid!
3) Gondold át és írd le, hogy a környezetedtől, a szüleidtől, az iskolában milyen TE-nyelvű mondatokat hallottál, amelyek még most is a füledben csengenek! (Mindig csak a magad feje után mész!” “Hogyan bírsz ennyit kérdezni?” “Hogyan lehetsz ennyire kényes, érzékeny?”) Hogyan befolyásolják ezek jelenleg az életedet és a viselkedésedet?
***
HA VAN GONDOLATOD AZ OLVASOTTAKKAL KAPCSOLATBAN, OSZD MEG BÁTRAN!