Oldal kiválasztása

Inspiráló gondolatok lelkipásztoroktól

 

Az utazás segít a változásban

Pálforduló ünnepén arra emlékezünk, aki Saulként indult el és Pálként érkezett célba. De nem önerőből, hanem isteni rásegítéssel. Az utazás segít abban, hogy megváltozzunk. Régebben ezt zarándoklatnak hívták, amely kifejezi egész létünk zarándok-jellegét. Megyünk, mert hajt valami bennünket. Aki semmi változást nem akar, az már meg se mozdul.
A mozgás olyannyira kötelező ebben a világban, hogy aki nem mozdul, azt viszik, ha máskor nem, az utolsó útján. A mozgás hozzásegít az önismerethez, mert amikor felvállaljuk egy út kiszámíthatatlanságát, akkor biztos, hogy más emberként érünk célba, mint ahogy elindultunk.
Istenhez csak cselekedeteink mozgalmasságával lehet eljutni. De az ő vonzása is segít ebben a mozgásban.

Sánta János atya


 

Élethelyzetek – sorozat

 

Aki földrengést tudott előidézni

 

A tizenegy éves Angela idegrendszerét súlyos betegség támadta meg. Nem tudott járni, és egyébként is nehezen mozgott. Az orvosok nem sok reményt fűztek hozzá, hogy valaha is felgyógyulhat. Valószínűsítették, hogy egész életét tolókocsiban tölti. Mint mondották, ebből az állapotból a legritkább esetben lehetséges talpra állni. A kislány kitartása mégsem tört meg. A kórházi ágyon fekve mindenkinek azt magyarázta, hogy előbb-utóbb, de újra járni fog. Később átszállították egy különleges rehabilitációs intézetbe, a San Franciscó-i öböl körzetébe. Megpróbálkoztak nála minden szóba jöhető kezeléssel. Megingathatatlan bizakodása lenyűgözte az orvosokat. Arra tanították, hogy forduljon a fantáziájához: képzelje azt, hogy jár. Ha másra nem is, arra jó ez a módszer, hogy reménnyel töltse el, és valami tennivalót adjon neki, amikor nappal órákig gubbaszt az ágyban.

Angela minden tőle telhetőt megtett a fizikoterápián, a gyógytornán és a sugármasszázs alatt, de lankadatlanul szorgoskodott az ágyban fekve is. Az agya egyre dolgozott, elképzelte, amint mozog, mozog, és mozog.

 
Egyszer aztán, miközben minden képzelőerejét latba vetve próbálta megmozdítani a lábát, úgy tűnt, mintha csoda történt volna: megindult az ágy, és táncolni kezdett a szobában! Felsikoltott:
– Nézzék! Nézzék! Sikerült! Megmozdultam, megmozdultam!
Ugyanebben a pillanatban az egész kórházépület sikolyoktól zengett, mindenki igyekezett fedezékbe rohanni. A rémült kiáltozásba más hangok is vegyültek, berendezések dőltek fel, ablaktáblák recsegtek-ropogtak. Igen, ez volt a legutóbbi San Francisco-i földrengés. De meg ne mondják Angelának! Neki meggyőződése, hogy ő idézte elő. Azóta csak néhány év telt el, de Angela újra iskolába jár. A saját lábán. Nem használ se mankót, se tolókocsit.
Hát persze, aki képes megrengetni a földet San Francisco és Oakland között, az csak elbánik egy vacak kis betegséggel, nem igaz?

Hanoch McCarty

GONDOLAT:

Milyen sok múlik az akaraterőnkön, a hitünkön! A hit hegyeket mozgat meg!
Jézus azt mondja, hogy a hit segítségével többre vagyunk képesek, mint nélküle. A hegyeket mozgatni kifejezés jelképes értelmű, hiszen hegyek alatt érthetjük mindazokat az akadályokat, amelyek elénk tornyosulnak életünk útján. A hegyek jelentik ugyanakkor mindazt, ami a felebaráti szeretet megvalósításának és az Istenhez való közeledésünk útjába áll. Minden, ami elénk magasodik, s ami miatt nem látjuk életünk végső célját. A hit szükséges ahhoz, hogy ezeket a jelképes hegyeket elmozdítsuk utunkból, s akadálytalanul haladjunk előre a szeretet útján. Ezek a hegyek sokszor magasabbak, mint a földrajzi magaslatok. Néha leküzdhetetlennek tűnnek. Hinni nem azt jelenti, hogy elhitetünk magunkkal valamit, hanem azt, hogy elfogadjuk mindazt, amit Isten kinyilatkoztat számunkra, s rábízzuk egész életünket.

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!