Inspiráló gondolatok lelkipásztoroktól

„Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!”

Mit jelent nekem ez a jézusi kijelentés? – Szeressétek egymást: A szeretet emberségünkhöz tartozik. Szeretet nélkül nem tud élni az ember. Kicsi gyermekkorban érezzük meg a szeretetet, amely a bizalmunkat is erősíti. Alapigényünk a szeretve lenni érzése, ebből fakad a kettősség. Szeretném, ha szeretnének, de csak akkor fognak szeretni, ha én is szeretem a másikat.

A szeretetben benne van az önzetlenség. Egészen a másikra igyekszem figyelni. Persze a szeretetnek vannak szintjei. Másképp szeretem a szüleimet, a házastársamat, a gyermekeimet, a munkatársaimat. Ezek a szintek más kapcsolati rendszereket építenek fel. De mindegyik alapja a szeretet és az ebből fakadó bizalom. Úgy akarom szeretni a másikat, ahogy neki jó. Úgy próbálom szeretni, hogy ő is megtapasztalja, megérezze a szeretetemet. Ez nem könnyű, mert a szeretet kifejezésében is vannak nyelvek. Ki-ki másképp éli meg a szeretetet. Fontos megismernem a másik, a társam szeretetnyelvét. Ez odafigyelést, tudatosságot igényel.
– Ahogy Jézus szeretett: Jézus életét adta értem, értünk, mindannyiunkért. Kiüresítette önmagát, engedelmes lett a halálig. Ő így szeretett. Ezt szeretném tanulni tőle. Nem könnyű, sok erőfeszítéssel jár, egy élet küzdelmét igényli. De Jézus nem hagy magunkra. Folyamatosan kínálja kegyelmét, hogy legyen erőnk a jó harcot megharcolni.

Fülöp Ákos atya

Élethelyzetek – sorozat

Két rossz tégla

Mikor 1983-ban sikerült megvásárolnunk a birtokot, eladósodtunk, teljesen kifogytunk a pénzből. Nem volt épület, még egy istálló sem a telken, az első hetekben a bontott építőanyag telepről beszerzett ajtólapokon aludtunk. Négy sarkánál téglákra polcoltuk az ajtókat, és persze matracunk sem volt. A kolostori elöljárónak jutott a legjobb ajtó: az övé legalább sima volt. Az enyém hepehupás, bordázott ajtó, a közepén egy lyukkal, hát, akkoriban nem sokat aludtam éjjel.

Szegények voltunk, mégis építkeznünk kellett. Már az építőanyag is elég drága volt, mestereket végképp nem tudtunk fogadni. Nekem kellett megtanulnom mindent: alapot ásni, betonozni, falazni, tetőt ácsolni, vízvezetéket építeni – sok mindent. Egész addigi életemben elméleti fizikus és tanárember voltam, fogalmam sem volt az efféle munkákról. Később belejöttünk, de a kezdetek nehéz idők voltak.

Falazni első pillanatra nem tűnik bonyolult feladatnak. Egy adag habarcs, eltapicskolni, jöhet a tégla… Amikor nekiláttam, ahogy eligazgattam a tégla egyik sarkát, az átellenben lévő sarka fölemelkedett. Akkor igazítottam azon a sarkán, mire kifordult a helyéről, és így tovább. Csak próbáld ki, majd meglátod!
Szerzetesként gyakoroltam a türelmet, időm rengeteg – igyekeztem minden egyes téglát pontosan beigazítani, nem számított, meddig tart. Végre elkészült az első fal, és én elégedetten hátraléptem, hogy megszemléljem. Akkor vettem csak észre, hogy két tégla csálén állt. Az összes többi szépen sorakozott, de ez a kettő kilógott a sorból. Szörnyen nézett ki az egész, a két rossz tégla tönkretette az egész falat. Akkor a habarcs már megkötött, így nem tudtam csak azt a két téglát kicserélni vagy eligazítani, ezért megkérdeztem az elöljárónkat, lebonthatom-e a falat, hogy újra falazzam. Nagyon elégedetlen voltam. Az apátunk persze azt mondta, szó sem lehet a bontásról, a fal állni fog.

Aztán amikor az első látogatók szállingózni kezdtek, és körbevezettem őket a kolostorkezdeményen, ezt a falat mindig igyekeztem elkerülni. Rá se bírtam nézni. Egy alkalommal, már hónapokkal később, amikor megint egy látogatót kísértem, az nem hagyta figyelmen kívül a falat, és megjegyezte:
– Csinos!
Én nem hagytam annyiban:
– Talán a kocsiban felejtette a szemüvegét? Hát nem látja azt a két vacak téglát, ami hazavágja az egész falat?
– Dehogynem, látom azt a kettőt, de látom mellette a 998 tökéletesen sorakozó téglát is.

Megdermedtem. Ez a válasz megrázott, s kezdtem másként látni a két téglát, az egész falat, és magamat is. Csak akkor eszméltem rá, hogy hónapok óta semmi egyebet nem láttam, csak azt a két ferdén álló téglát. Az egész falból csak ezt a két téglát láttam. Fölötte, mellette, alatta csupa rendes tégla, tökéletes sorrendben. A jól álló téglák száma tömeges, csak ez a kettő lógott ki a sorból. És én mindig ezt a két hibát láttam, a saját hibáimat, és észre sem vettem a többi téglát. Ezért akartam inkább lebontani a falat, de most, hogy a jó téglákat is észrevettem, már nem is tűnt olyan rettentőnek a helyzet. Kezdtem megbarátkozni a fallal. Sőt, ahogy a látogatónk mondta, úgy éreztem, egész csinos.

Ez a fal ma is ott áll a kolostorunkban, húsz év múltán. És ma már nem találnám meg a két rendetlen téglát, ma már nem látom a hibát.

Ezt a példát sokszor elmondom az előadásaimon. Egyszer odalépett hozzám egy kőműves, és azt mondta, hogy ők is folyton hibáznak.
– Mi építők mindig csinálunk valami hibát. Olyankor a megrendelőnek azt szoktuk mondani, hogy ez egyedi! Senki másnak nincs ilyen a környéken – és pár ezer dollárral többet számítunk fel neki.

A ház egyedi vonásai lehet, hogy hibaként indultak. Talán a saját hibáid, de lehet, hogy életed nehézségei, partnered gyöngéi is ilyen egyedi vonások, amik érdekesebbé teszik azt az időt, amit itt töltünk; ha már nem csak a két rossz téglát látod.

GONDOLAT:

Hány kapcsolat vagy házasság szakad meg, mert az emberek a másikban csak a két rossz téglát látják meg. Hányan szenvedünk depresszióban, vagy fontolgatjuk, hogy véget vetünk mindennek, mert önmagunkban is csak a két rossz téglát látjuk meg. A csálén álló téglák mellett, alatt és fölött sok, nagyon sok tégla helyesen áll, tökéletesen. Mégis előfordul, hogy ezeket meg se látjuk, s valahányszor szemügyre vesszük a helyzetet, csak a hibákat látjuk, azokat akarjuk megszüntetni. És előfordul, hogy egy-két tégla miatt az egész falat ledöntjük. Két ilyen téglája mindenkinek van, de a tökéletesen álló téglák sokkal számosabbak. Ha ezeket is észreveszed, már nem is olyan rossz a helyzet. Nemcsak magunkkal tudunk megbékélni, a hibáinkat is beleértve, hanem a társunkkal is boldogan élhetünk.

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!