Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Meghoztam a csütörtöki IRÁNYTŰ-t számodra, melynek az a feladata, hogy a heti küzdelmek közepette is a helyes úton tartson, és ne lankadj az Isten-keresésben!
Ez a levél egy anyaggyűjtemény, mely a hét hátralévő részéhez (csütörtök, péntek, szombat) ad olyan impulzusokat, amelyek segítenek töltekezni, és megtartani Isten jelenlétében és szeretetében!
Saját imaszándékodat az oldal aljára írhatod!
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!
IRÁNYTŰ:
„MÉLYSÉGEINK FELÉ” – Isten megtapasztalásának szempontjai, gyakorlatai
Gyorsuló világban élünk, mi magunk is egyre zaklatottabban. Ezért is szükséges odafigyelned önmagadra, az Istennel való kapcsolatodra. A jelenlét gyakori észlelése átalakulással járó út, saját mélységeid felé irányít, hogy megtapasztalhasd, Isten úgy szeret, amilyen vagy.
Erről szól az alábbi 13 részes sorozat!
Isten szeretete mindenkor megtart
Az a jó, ha nincsenek elvárásaim
Sokszor gondoljuk: „Inkább ne legyenek elvárásaim, mert akkor vagyok nyitott arra, ami jön, és nem csalódom, ha nem teljesülnek a vágyaim”.
Az elvárások azonban nem tűnnek el egyszerűen azzal, hogy nem veszünk róluk tudomást, a tudattalanban továbbra is jelen vannak. A filozófus Simone Weil szerint a tartós figyelem épp a sóvárgáshoz és a vágyakozáshoz kötődik. Aquinói Szent Tamás szerint pedig az ima az ember Isten utáni vágyának a kifejeződése. A vágyakozás az egész személyt átjárja, és erőt ad e vágy követéséhez. A sóvárgás, a vágyakozás szorosan összefonódik elvárásainkkal és kívánságainkkal. Elvárásaink elfojtásával az éber, figyelmes életet megerősítő és éltető belső erőforrástól is megfosztjuk magunkat. Nem az elvárások és a vágyak jelentik a jelenléti ima csapdáit, hanem a mód, ahogyan ezekkel bánunk. A szemlélődésben jellemzően pillanatnyi hogylétünket kell észlelnünk.
Az az elvárásom, hogy az ima során nyugalomra leljek, a belső békét tapasztaljam. A jelenléti ima kezdetén kifejezhetem Isten előtt ezt az elvárásomat:
„Egy kevéske nyugalomra vágyom. Örömmel tapasztalnék most békét. Te képes vagy megadni, ha akarod”.
Az elvárást Isten elé viszem, és megvallom neki, hogy Ő az, aki megajándékozhat vele. Nem nekem kell nyugalmat, békét létrehoznom, hanem Isten idézheti elő bennem, amikor Ő akarja.
Nehezebb a helyzet, ha épp az ellenkezője következik be, mint amire vágyom, vagyis nyugalom helyett nyugtalanság tör rám vagy nyugtalanság marad bennem, mint az gyakran megesik. Az ilyenkor követendő szűk ösvény lényege abban áll, hogy létjogosultságot adunk a nyugtalanságnak, és mindkettővel, vagyis a nyugalom iránti vággyal és a nyugtalansággal együtt a jelen felé fordulunk. Ez várakozó magatartás: a nyugalom utáni vágyam és a béke utáni sóvárgásom erőt ad, hogy szembenézzek a nyugtalanság okozta kényelmetlen állapottal.
Előbb meg kell változnom, utána az imádkozás is jobban megy majd
– Ne változz meg! Maradj olyan, amilyen vagy! Igazán nem számít, hogy megváltozol-e vagy sem. Én úgy szeretlek, amilyen vagy; nem tudlak nem szeretni.
Olyanok voltak ezek a szavak a füleimnek, mint a legkedvesebb muzsikaszó!
– Ne változz! Ne változz! Szeretlek.
Görcseim fellazultak. Életre keltem. És, igen, csodák-csodája, megváltoztam! Most már tudom, hogy addig nem tudtam volna megváltozni, amíg nem találok valakit, aki szeretett engem, függetlenül attól, hogy megváltozom-e vagy sem…
Az Istennel való kapcsolatban, nem valamilyen pszichés zavar elhárítása a cél, s nem is az, hogy megváltozzak, és ezáltal jobb ember legyek.Az ima lényege az a tapasztalat, hogy Isten aktuális teljesítőképességemtől és pillanatnyi közérzetemtől függetlenül már most megerősít, elfogad és mélységesen szeret, úgy, amilyen vagyok. Máris Istennek erre az ígéretére hagyatkozom azáltal, hogy bizalommal, mindenestől felé fordulok, még ha a tudatalattiban gátak jelentkeznek is, amelyek megnehezítik, hogy elhiggyem: Isten valóban szeret engem, úgy, ahogy vagyok, minden árnyoldalammal együtt. Nem várom el magamtól a meditációban, hogy másként legyek ott, mint ahogyan képes vagyok ott lenni. Békén hagyom magamat. A vágyott változás végbemegy bennem azáltal, hogy érintetlenül hagyom azt, amit szívesen megváltoztatnék magamban. Úgy fordulok tehát Istenhez, ahogy vagyok. Még egyszer tudatosíthatom magamban, hogy az Istennel töltött idő alatt nem kell semmit elérni és megváltoztatni. Az imádság idejét Istenre bízom attól függetlenül, hogy hányszor kalandozom el, de tőlem telhetően mindig újra vissza kell térnem a jelenbe. Megtapasztalhatjuk ezáltal, „hogy a bukásban és a felkelésben mindig az Ő szeretete tart meg minket” (Norwichi Julianna).
GYAKORLAT:
Próbáld ki a héten, hogy azzal a lelkülettel légy jelen az Istennel való kapcsolatodban, hogy nem támasztasz magaddal szemben elvárásokat. Az Istennel való együttlét öröme töltsön el és gazdagítson lelkiekben!
Hogyan csillapítsd a benned dúló háborgó tengert?
“Egyik pillanatban nevetek, a másikban már sírok.”
A hangulatingadozás normális. Minden embernek folyamatosan változik a közérzete. Olyan ez, mint a tenger, amelyik folyton hullámzik. Addig szeretjük nézni és megnyugtató, amíg lágy fodrozódást mutat a vízfelszín, de mikor haragos hullámok tajtékzanak, már veszélyessé, félelmetessé válik. Így van ez velünk is, hiszen nem mindegy, hogy milyen sűrűn és milyen mértékben változik a hangulatunk. Tudatosítani kell azt is, hogyha változó korban vagy (kamaszodás, állapotosság, klimax stb.), akkor is teljesen normális, hogy sűrűbben és szélsőségesebben változik a hangulatod. Ilyenkor emlékeztesd magad arra: Egyszer vége lesz ennek az időszaknak. A hangulatingadozásoknak lehet egy olyan szintje is, ami már nem normális, amikor annyira meghatározza az életedet a hangulatod, hogy ez korlátozza a munkavégzésedet, tönkreteszi a kapcsolataidat.
Módszerek a hangulatingadozások ellen
Figyeld meg magad!
Mindenképpen azzal kezd, hogy megfigyeled magad, feljegyzéseket készítesz a hangulatod változásairól. Figyeld meg, hogy mi befolyásolja a hangulatodat és milyen irányba, tegyél fel kérdéseket magadnak, főleg az alábbiak lehetnek meghatározóak:
– Az alvás mennyisége és minősége meghatározza, hogy milyen nap vár rád. Nem csak a kevés alvás, hanem a túl sok is okozhat negatív érzeteket. Könnyen lehet, hogy egy rossz álom képe kísért egész nap, jó, ha ezt felismered. Azt is megfigyelheted, hogyan aludtál el előző este. Forgolódtál vagy azonnal elaludtál, s vajon miért épp így történt?
– Az időjárás és a hangulat közötti összefüggést mindannyian érzékeltük már. Általában napos idő esetén jobb kedvűek, motiváltak vagyunk, de ha jön a front, akkor “megkergül az ország”. Vedd észre, hogy rád milyen hatással van az időjárás!
– Az aznap elfogyasztott ételek és italok is beleszólnak a lelki érzeteidbe. Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: Mit ettél/ittál aznap? Fogyasztottál elég folyadékot? Nem vagy éhes vagy túl etted magad? Minden típusú tápanyagot megadsz a szervezetednek? Vitaminhiányod lehet? stb.
– Teljesen normális, hogy másképp érzed magad reggel, mint este; másképp reagálsz egy hétfőre, mint egy péntekre. De milyen vagy te? Reggeli pacsirta vagy éjszakai bagoly? Mikorra fáradsz el? Milyen a hangulatod a napszakokban? Van-e olyan napja a hétnek, amikor ingerlékenyebb vagy? Mikor tudsz motivált lenni? Stb.
– Nőként természetes, hogy a menstruációs ciklusunk is hatással van ránk, de a férfiak is megfigyelhetik, hogyan hat rájuk a Hold változása vagy befolyásolja-e őket a párjuk/ velük egy háztartásban élő nők hormoningadozása.
– Érdemes megfigyelni azt is, hogy a különféle szerek mikor, milyen hatással vannak ránk. Mit okoz nálunk a koffeinfogyasztás? Szedünk-e gyógyszert, ami megváltoztathatta a kedélyállapotunkat? Milyen és mennyi alkoholt fogyaszthatunk “gond nélkül”?
Állítsd új pályára az agyad!
A hangulat változásának két iránya lehet: negatívból pozitívba (ezt sose bánjuk) és pozitívból negatívba. Azt hiszem, hogy ez utóbbival érdemes foglalkozni, hiszen ez az, ami zavar bennünket, amin változtatni szeretnénk. Bizonyára tapasztaltad már, hogy az aktuális érzéseid meghatározzák azt, hogy mivel töltöd az idődet. Amikor motivált vagy, szívesen teszed a dolgodat, de amikor tohonyának érzed magad, akkor semmi kedved semmihez. Talán már tapasztaltad, hogy milyen, amikor a lusta hangulat ellenére mégis ráveszed magad a cselekvésre és azon kapod magad, hogy jobban érzed magad. Ebből adódik, hogy a hangulat befolyásolja a tevékenységet, de a jó hír az, hogy ez fordítva is így van, hisz a tevékenység is befolyásolja a hangulatot.
Amikor negatív hangulatba kerülsz, elkezdesz ösztönösen reagálni, amit azzal törhetsz meg, ha megleped, kizökkented magad a megszokottból, csinálsz valami váratlant.
Mi terelhet pozitív irányba?
Nem magadat kell megváltoztatnod, hanem a válaszaidat
1. Hogyha már megismerted, hogy mikor, mire, hogyan reagálsz, fel tudsz készülni arra, hogy tudatos választ adj. Amikor felismered, hogy nem pihentél eleget, keresd meg a módját a kikapcsolódásnak! Felfedezted, hogy egy étel/ital rossz hatással van rád, akkor vedd ki az étrendedből! Tehát a háromlépéses módszer: Ismerd fel! Készülj fel rá! Adj más választ, mint a megszokott!
2. Mikor elkap a negatív hullám, csendesedj el és próbálj befelé figyelni. Választhatod a mindfulness módszerét, jógát, légzőgyakorlatot, meditációt stb. A lényeg, hogy megfigyeld és elfogadd mindazt, ami körülötted és benned történik. Mondd ki magadban: “Tudom, hogy nem ma fogom megváltani a világot. Ez egy ilyen nap.” A belső megbékélés sokat segít, tedd meg önmagadért!
3. Legyen egy listád azokról a tevékenységekről, amelyek boldoggá tesznek, és válassz ezek közül, ha beüt a boldogtalanság. Csinálj bármit, amit szívesen teszel: sportolj, sétálj, menj ki a természetbe, hódolj a hobbidnak, alkoss, táncolj, hallgass zenét, hívd fel a barátnődet, vegyél egy frissítő zuhanyt vagy készíts valami finom ételt, ha az tölt fel. A lényeg, hogy olyat válassz, ami elég rutintevékenység ahhoz, hogy ne okozzon fejfájást és lehetőséget ad a jelenlét gyakorlására.
4. Az írást, mint tevékenység. Kezd leírni a gondolataidat, az érzéseidet, tegyél fel kérdéseket magadnak és válaszold meg őket, hagyd hogy kijöjjön belőled, ami nyomaszt. Ugyanígy a sírást is engedd meg magadnak, hiszen azáltal is megkönnyebbülsz.
5. Nagyon jó módszer a hangulat megváltoztatására, hogy elkezded eljátszani, amit szeretnél. Próbáld ki, hogy morcosabb időszakodban tudatosan elkezdesz mosolyogni és rövid időn belül észlelheted, hogy “jééé jobb a kedvem!”. “Ha boldog akarsz lenni, légy az!” Néha tényleg ilyen egyszerű.
Elsőként tehát mindig figyeld meg magadat, aztán alakíts ki jobb, hatékonyabb rutinokat, majd élvezd, ahogy csillapodnak benned az érzések. Neked van további ötleted? Ezek közül melyik tetszik a legjobban?
Fáy Hanna, coach és életmód tanácsadó
Krisztus fényét hordozni
Január 12. – Urunk megkeresztelkedése
Olv.: Iz 42,1-4.6-7 v. Iz 40,1-5.9-11 Zsolt 28 ApCsel 10,34-38 v. Tit 2,11-14;3,4-7
Evangélium: Lk 3,15-16.21-22
Sok évvel ezelőtt, amikor a kisebb településeken még nem védték lámpák és sorompók a félreeső vasúti átjárókat, egy kis középnyugati városkában egy embernek az volt a dolga, hogy figyelje a vasúti átjárót. Ha vonat közeledett éjszaka, meg kellett lengetnie egy lámpást, hogy figyelmeztesse a keskeny úton arra járó autósokat a vonat közeledtére, hogy megálljanak, amíg a vonat elhalad. Egy bizonyos estén szokás szerint arra jött a vonat, és a férfi elfoglalta helyét, hogy figyelmeztesse az arra haladó autókat. Látta is, hogy messziről közeledik egy autó a vasúti sínek felé, így hát elkezdte lengetni lámpását a sötét éjszakában. Az autó csak jött tovább, úgyhogy az ember gyorsabban lengette a lámpást. A vonat már csak másodpercekre volt az átjárótól. A kocsi még csak nem is lassított. A férfi nem hitt a szemének, még erősebben lengette a lámpását. Az autó csak jött tovább. Már majdnem az átjáróhoz ért, és a vonat éppen áthaladni készült. Újra teljes erejéből meglengette a lámpást, ám az autó teljes sebességgel közeledett. Végül a férfi elugrott az útból, ahogy az autó tovább száguldott, és összeütközött a vonattal. Az autó minden utasa meghalt. A nyomozás során a bánat sújtotta férfi azt mondogatta a hatóságoknak, hogy ő megpróbálta figyelmeztetni a közeledő járművet, de az nem állt meg. A nyomozást vezető tiszt azonban így szólt az átjárónál dolgozó férfihez: „Uram, ön meglengette ugyan a lámpást, de elfelejtette meggyújtani!”
Jézus arra hívott el bennünket, hogy fények legyünk a világban. A mi feladatunk elvinni az Evangélium jó hírét, akinek csak tudjuk. De mit sem ér beszélni az embereknek Jézusról, ha a bennünk levő fény nem ég. Krisztus fénye nélkül kevés hatást gyakorolhatunk. Urunk megkeresztelkedésének ünnepén nem lehet nem észrevennünk, hogy sokszor egyházunk, egyházközségeink hasonlítanak ehhez a lámpást tartó férfihoz: igaz ugyan, hogy teljes erőnkből lengetjük a lámpást, de a fény sajnos nem ég benne, vagy csak éppen hogy pislákol. Régen volt annyi lehetőségünk szólni az emberekhez Jézusról, mint napjainkban: sokan és sokat szólnak is róla. Gondoljunk csak a kötelezően választható iskolai hittanra, a gyarapodó számú egyházi iskolákra! Régen voltunk ilyen jól felszerelve eszközökkel, kiválóbbnál kiválóbb módszereket tanulhatunk egyetemeken, főiskolákon, továbbképzéseken az evangelizáció segítésére. Rengeteg programot szervezhetünk és szervezünk is. A korábbiaknál jelentősebb anyagi támogatások is rendelkezésünkre állnak. Pár évtizeddel ezelőtt is mennyire örültünk volna, ha mindennek akár csak egy töredékét is használhattuk volna! És lám, a nagy lámpáslengetésnek mégis sokszor igen halvány a hatásfoka! Kereszténynek lenni, megkereszteltnek lenni azt jelenti, hogy Krisztus fényét kell hordoznom: egyre inkább hasonlóvá kell válnom hozzá, s úgy kell közelednem embertársaim felé, ahogyan Ő közeledne.
Sajnos a legtöbb megkeresztelt ember életéből nem olvasható ki semmi plusz, semmi jobb, semmi több azokéhoz képest, akik nem lettek kereszténnyé. Pedig egyértelműen látszania kéne Isten gyermekeinek életmódján azoknak az értékeknek, amelyek másokat is vonzanak az Atya felé. Ezek közül néhányat a mai olvasmányok fel is sorolnak:
A keresztény ember nagyobb szeretettel, elfogadással, türelemmel van embertársai felé, mint mások. „A megroppant nádat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” Egy olyan világban, ahol sokan keresztültaposnak egymáson, kihasználják a másik ember legkisebb gyengeségét is, a hívőnek fel kell karolnia az elesettet, hordoznia mások gyengeségeit. A krisztuskövető ember „nem lankad el, sem kedvét el nem veszíti”, hanem kitart a jó keresésében és megvalósításában. Mikor körülöttünk olyan sokan feladják életük egy-egy értékes dimenzióját, elveszítik reményüket, akkor a kereszténynek saját kitartásával bátorságot, erőt kell öntenie a lankadókba.
A hívő ember az igazság megismertetésén és megszilárdításán fáradozik. Vagyis ebben az összevissza, értékrend nélküli világban szilárd értékeket képvisel a szavaival, s a tetteivel is annak igyekszik megfelelni. Bátran tanúságot tesz Jézus evangéliumáról és Isten parancsainak fontosságáról az erkölcsi életben, s anélkül, hogy bárkit is kényszerítene, saját életében megalkuvás nélkül érvényre juttatja a keresztény tanokat. Ezzel biztos támaszkodót nyújthat a kereső és csalódott felebarátainak. Ha mi keresztények így tudnánk élni, akkor nem kellene tartanunk attól, hogy erőfeszítéseink eredménytelenek, meddők lesznek.
Dr. Finta József atya,
kecskeméti főplébánia plébánosa
Köszönöm az Iránytű útmutatásait.
Különösen Anthony de Mello írása
keltette fel a figyelmemet! Elgondolkodtató!