Inspiráló gondolatok lelkipásztorokkal
A kérdőjel, mely megnyitja az embert az élet felé
„Volt egyszer egy kérdőjel, egy kacskaringóval kezdődő, nagy kíváncsiskodó, aki minden emberhez kérdéseket intézett, és ha nem a megfelelő választ kapta, ostorként lebegtette meg kacskaringóját. Vizsgálódásai során egyszer egy olyan bonyolult problémát kellett volna megoldania, amire senki nem tudta a választ. Szegényke, nem volt rossz lélek, és a lelkiismeretfurdalás miatt felkiáltójellé változott.”
„Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek…” – ez az evangéliumi idézet nem csak a mennyek országára vonatkozik, hanem a földi létezésünkre is. Időnként vissza kellene találnunk a gyermeki döbbenethez, csodálkozástól tágra nyílt szemmel kérdések özönét kellene feltennünk, fáradhatatlanul. Gianni Rodarit olasz írót idéztem (1920-1980), aki a gyermekek különleges társa volt, és ebben az írásában dicsőítette a kérdőjelet: az írásjelet, amely megnyitja az embert az élet felé. A szülők és a nevelők ismerik gyermekeik kielégíthetetlen miértjeit.
Tagadhatatlan igazságot fogalmazott meg a francia regényíró, Honoré de Balzac: „Vitathatatlan, hogy minden tudomány kulcsa a kérdőjel. A nagy felfedezések nagy részét a „hogyan?” kérdésnek köszönhetjük, és az életbölcsesség talán épp abban áll, hogy bármilyen helyzetben rákérdezzük a miértekre.” Szent és sérthetetlen kijelentés ez, fontos lenne, hogy ma is megértse az a sok felnőtt, aki nem képes kérdéseket feltenni magának viselkedése, tettei, beszéde, és végül egész élete értelméről. Ennek eredménye, hogy öntelten viselkedik, létezése üres és értelmetlen. A reklámok nem véletlenül a felkiáltójelet szeretik, ami nem Rodari felkiáltójele, a minket körülölelő csoda összetettsége miatt érzett szégyenérzés, hanem csupán az uralkodás, a hatalom, a beképzeltség, a megalkuvás kifejeződése.
Gianfranco Ravasi bíboros
Élethelyzetek – sorozat
Mi történt Larryvel?
Larry és Jo Ann átlagos házaspár volt. Egy átlagos utca átlagos házában éltek. Más átlagos családokhoz hasonlóan keményen küzdöttek a boldogulásért, s hogy gyermekeiknek mindent megadhassanak. Még egy tekintetben átlagosnak számítottak – olykor civakodtak egymással. Szóváltásaik középpontjában az állott, hogy mi a baj a házasságukkal, és ki a hibás ezért.
Egy nap aztán egészen rendkívüli esemény történt.
GONDOLAT:
Néha pontosan azokat a dolgokat tekintjük természetesnek, melyekért a legnagyobb hálát kéne éreznünk. És nem elég hálásnak lenni a másik munkájáért, figyelmességéért, segítségéért, hanem fontos a hálánkat, a köszönetünket szóban, tettben is kifejezni!
Ha eddig nem tetted volna, törekedj rá nem csak ezen a héten, hanem egész évben!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Köszönöm mindkét történetet.
Különösen a kérdőjelről szóló írás gondolkodtatott el!
Nagyon köszönöm a történetet.
Tegnap pont azon bánkódtam, hogy semmi jót nem tettem másokkal. Most viszont
nagyon jó ötletet kaptam, hogyan lehetne azt pótolni, ha nem megyek ki a házból, és nem hívok fel senkit!
Köszönöm szépen ezt a történetet! Az életemben már sokszor megtapasztaltam, hogy a szeretet megnyilvánulásainak milyen hatása van a körülöttem lévőkre. Egy kedves szó, egy mosoly, köszönet, feladat átvállalása nemcsak a másik embernek esik jól, hanem formálja, alakítja azt, aki adja. Minél többször adok, annál közelebb kerülök Istenhez is.